Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-07-13 / 27. szám

I n térj ú

Bővülő életrajz, avagy a hely szelleme- Ön Szőnyi Istvánról szinte mindent tud, pedig személyes emlékei nincsenek, annak a generációnak tagja, amely akkor született, amikor a Mester elment...- Nincs annál izgalmasabb és felelősségteljesebb, mint valakinek a karakterét, jellemét, ebben az esetben a művészetét akkor felderíteni, elemezni, amikor már nincs köztünk. Szőnyi István esetében azonban nemcsak csak műveire, szellemi örökségére hagyatkozhatok. Olyan szerencsés vagyok, hogy harminc éve a Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum a munkahelyem. A Szőnyi család háza a művész felesége, Bartóky Melinda halálát követően nem sokkal 1967. augusztus 20-án lett emlékmúzeum. Zebegény és a múzeum ma is őrzi és élteti Szőnyi István emlékét, több évtizede annak, hogy baráti kör jött létre, és alkotnak még az egykori Szőnyi-tanítványok is, Rómából hazatért leánya, Szőnyi Zsuzsa is, akinek megtisztelő barátságát élvezzük. A „hely szelleme", az emberek inspirálnak engem is.- Egy múzeumi állás egyenes út volt ahhoz, hogy első sorban SzSnyi István művészetét elemezze pályája során?- Ma már úgy gondolom, volt valami sorszerű abban, hogy ezt tehetem, teszem. Békéscsabai gimnazistaként barátnőm, a későbbiek során keramikusművésszé lett Bereczky Katalin mesélt nekem először Zebegényről, a Képzőművészeti Szabadiskoláról, amely az országban egyedülálló módon egy múzeumhoz kapcsolódik, és 43 év elteltével nyaranként most is így működik. Barátnőm tele volt élménnyel és lelkesedéssel, amikor a Szőnyi-múzeumról, a kertben helyet kapó szabadiskoláról beszélt nekem.- Békéscsaba akkor sem volt Zebegény szomszédságában...- A távolság nagy volt, mégis gondoltam, egyszer majd megnézem, hiszen a művészetek iránti érdeklődésem megvolt, magam is rajzoltam, földrajz-rajz szakos főiskolás lettem Szegeden. A földrajz szak segített: az egyik évben szakmai gyakorlatként terepgyakorlatra mentünk Vöröskőre. Olyan rossz idő volt, hogy a gyakorlat nem haladt, ám tanárunk elvitt bennünket Zebegénybe. A hely később sem eresztett: rendszeresen visszatértem a szabadiskolába. Itt ismertem meg a férjemet Németii Péter Mikolát is. 1981-ben néhány év tanítás után állást kaptam a múzeumban Dániel Kornél igazgatótól, aki felépítette a szabadiskolát, és megkezdte a Szőnyi által ránk hagyott emléFIUMICCINO

Gouache, papír, 240x320 mm Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény

Ritka a kettős évforduló. Az elmúlt évben Szőnyi István festőművész születésének 115. évfordulója, 2010-ben a művész halálának 50. évfordulója ad alkalmat az emlékezésre. Az újpesti születésű, ám zebegényi Szőnyi ként ismertté és elismerté vált művész, és főiskolai tanár életében minden elismerést megkapott: Kossuth-díjat, Érdemes és Kiváló Művész címet, Cor- vin-koszorút, állami kis és nagy aranyérmet, és ami ennél is fontosabb: tanítványai és a művészetszeretők csodálatát. Ezt utóbbi ma is megvan: egy-egy Szőnyi-kiállítás társadalmi esemény, teltházas megnyitó. Szőnyi István ugyanis köztünk él... Monográfusával, Köpöczi Rózsa művészettörténésszel erről beszélgettünk. Erre az apropót a Kossuth Kiadó és a Magyar Nemzeti Galéria Metropol könyvtár sorozata, „A Magyar Festészet Mestereiben" megjelent Szőnyi István kötet adta.