Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-06-07 / 22. szám

Közélet- Újpest önkormányzata, majd az új parlament is az emlékezés, a nemzeti összetartozás napjává tet­te a trianoni békediktátum aláírásának évforduló­ját. Eddig nem volt hivatalos önkormányzati meg­emlékezés Újpesten. Miért?- Ha valamennyi párt által kinyilvánított közös akarattal korábban nem is mondtuk ki, hogy le­gyen emléknap június 4-e, teljes feledésbe soha­sem ment ezt a nap. Közismerten nem tartozom azok közé, akik a szőnyeg alá söpörnék a gondo­kat, híve vagyok a párbeszédnek, ahogyan a sokak véleményének meghallgatásának, ha kell, a viták­nak. Hiszem, hogy ki kell beszélni magunkból azt, ami sérelmes, legyen az újkeletű, vagy éppen - mint Trianon esetében kilenc évtizedre visszame­nő gondolat. Ezért Trianon és életünket végig kí­sérő hatása több önkormányzati ünnepség gon­dolatkörébe, szónoki beszédébe beleszövődött. Egyértelmű állásfoglalás volt, amikor az újpestiek nagy része akarta és támogatta, hogy kapjon szobrot Újpesten Wass Albert. A mellszobor ava­tásán is elmondjam gondolataimat. Évek óta arra kérem az önkormányzati intézmények vezetőit, hogy június 4-én gondoskodjanak arról, hogy az önkormányzat épületeire kerüljön ki a fekete zász­ló. Úgy gondolom, rosszul értelmezett szemérem­től vezérelve a ránk nyomott „bűnös nép" bélyeg a kelleténél tovább és mélyebben hatott társadal­munkra. Belénk nevelték, hogy szégyellni kell múltunkat, majd Trianontól időben távolodva „Hitler utolsó csatlósainak" tituláltak bennünket és csak a magyar holokausztról esett szó, mintha a román vasgárda nem is létezett volna, vagy a szlovák területen nem történt volna népirtás. Még hosszan sorolhatnánk. Mindez következmé­nye az ideológiai agymosásnak, ami társadal­munkban 1945-től a mai napig tart. A képviselő- testület pártjai húsz év után eljutottak odáig, hogy emlékezni kívánnak Trianonról. Remélem egyszer a „kibeszélés" is bekövetkezik.- Ön gyakran idézi azt a történészi mondást, mely szerint aki nem ismeri a saját történetét, meg­érdemli, hogy újra átélje azt. A kilencvenedik évfor­duló hatására többet beszélünk most Trianonról.- A mondást teljes mértékben igaz. Szerencsére egyre több könyv segít bennünket a megismerés­ben. Trianon tragédiája nem 1920-ban dőlt el, de nem is a az első világháború végével, még csak nem is annak a kezdetekor. Azt szoktuk mondani, a trianoni tragédiát előrevetítette a magyar ural­kodó osztályok gőgje, a szomszéd államok mohó­sága, a román szándék, és nem értékelték előde­ink eléggé a méltatlanul elfeledett gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök személyét és szerepét. Tudjuk, hogy a 150 éven át tartó török uralom után Ma­gyarország népessége alacsonyabb volt, mint 1526-ban. A megtelepedők soknemzetiségűek voltak, akik nemcsak beolvadni akartak, de igye­keztek megtartani identitásukat is. Évszázadokkal később nem véletlenül született meg a kiegyezést tető alá hozó Deák Ferenc-féle nemzetiségi tör­vény, amely ma is példaértékű. Láthatjuk, mennyi­Nemcsak kenyérrel él az ember A trianoni békediktátum aláírásá­nak 9Ö-ik évfordulóján ünnepi meg­emlékezésre várta az újpestieket az önkormányzat. A megemlékezés szónokával, dr. Derce Tamás polgár- mesterrel még az esemény előtt be­szélgettünk. vei életszerűbb volt a monarchia nemzetiségi po­litikája, mint napjaink törvényhozási gyakorlata. Talán most közel kerültünk ahhoz, hogy a parla­mentbe bekerüljenek a nemzetiségek, ne csak a politikusok. Trianon arról is szól, hogy a nemze­ti önrendelkezési jog tiszteletben tartásával va­lamennyi nemzet alakíthassa sorsát. Ki kell be­szélni azt is, hogy Magyaroszág 1920. óta folya­matosan gazdasági válságban van. Az ország két­harmadának elvesztésével megszűnt az a gazda­sági fejlődés ami 1867-től 1920-ig megvolt, s amelyet még az első világháború sem tudott megakasztani. Például Újpest 1917-ben az éhező Bécsnek 10 vagon búzát küldött... Temesvár, Kassa, Pozsony, az ipari városok, mind-mind a határ túloldalára kerültek, a lakosság száma pe­dig a felé csökkent.- A lelki sebekről is gyakran teszünk említést.- Azt mondják: nemcsak kenyérrel él az ember. Az ország kétharmada elveszett, kettévágott tele­pülések szabdaltak szét családokat, és hat évtized­del később bebizonyosodott, hogy a kreált álla­mok nem életképesek, sorra felbomlanak. Ma már csak Ausztria és Románia létezik még a trianoni szerződés által Magyarország területéből részesü­lő államok közül. Antall József miniszterelnököt tisztelem azért, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. A Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-kormányok bukásában nagymérték­ben közrejátszott, hogy ezt nem mondták ki. Egyetértek azzal, hogy a határon túli magyarok kezét nem engedhetjük el. Azzal, hogy törvény született a határon túl élők magyar állampolgár­ságáról, hitet tettünk emellett.- Újpesten június 4-én újraavatta az önkor­mányzat az Anyai fájdalom című szobrot, az új­pesti trianoni emlékművet. Ebben is teljes volt az egyetértés a pártok között, bár a tavalyi bejelentést többféleképpen kommentálták politikusok, törté­nészek.-A kommentek azt jelezték: nem mindenki gondolkodik ugyanúgy Trianonról. Kocsis András alkotása 1937-ben készült, kifejezetten Trianon­nak állítva emléket. A piéta a halott gyermekét ölében tartó anya fájdalmáról szól, gondolattársí­tásként arról a tragédiáról, amit éreznie kell a nemzetnek is, ha elszakítják egymástól részeit. A szobor a városháza mellé került, majd a Görgey útra. Pár éve restauráltattuk, majd méltó helyé­nek eldöntéséig Káposztásmegyeren egy intézmé­nyünk udvarán helyeztük el. Nem volt kérdéses, hogy a Főtér munkálatait befejezve, egykori helyé­től pár méterre kerüljön vissza. Három évvel ez­előtt, Újpest várossá nyilvánításának 100-ik esz­tendejében száz újpesti polgár is levélben kérte a szobor visszaállítását, emellett tett hitet az elmúlt év őszén a képviselő-testület valamennyi frakciója és több civil szervezet. A képviselő-testület egyik legutóbbi döntése nemcsak az emléknapról szólt, hanem arról is: június 4-e legyen a szobor újraava- tásának dátuma.- Nemrégiben arról is határozat született, hogy az újpesti önkormányzat újragondolja a Hősök li­gete nyomán az egykori országzászló újraállítását is. Folytatódik az emlékműállítás Újpesten?- Az elmúlt húsz évben a társadalom sok adós­ságából törlesztett már önerőből. Olyan alkotásra gondolok, mint az 1956-os emlékpark, városalapí­tó gróf Károlyi István vagy a Görgey Artúr emlé­kére emelt szobor. A mostani újraavatás is ebbe a sorba tartozik. Az országzászló helyéről már az új képviselő-testület hoz döntést.- BANGHA KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents