Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-05-31 / 21. szám
Tükör Díja nyomozólegenda emlékére Hajdanoló 79.- Jolsvai András rovata Schuster bácsi S chuster bácsi a Tavasz utca és az Istvántelki út sarkán lakott, egy kis, földszintes ház utcai frontján. Nemcsakhogy ott lakott a Schuster bácsi, hanem ott is dolgozott. Merthogy - nőmén est omen - cipőjavító kisiparos volt ő, magyarul suszter. Kétszárnyú ajtó nyílt az utcáról apró műhelyébe, ahová három kopott lépcső vezetett le. Maga a műhely nem volt nagyobb két-három négyzetméternél, és a plafonig érő, zsúfolt polcok miatt még jóval kisebbnek is látszott. A polcokon cipők, sámfák, bőrsarkok és gumidarabok sorakoztak, a kis műhely közepén apró faasztalka, rajta véső, ár, kalapács, oldalt a földön ragasztókkal teli tégelyek, középen egyetlen villanykörte lógott imbo- lyogva - ilyesféle volt a Schuster bácsi műhelye. A műhely közepén apró Az újpesti székhelyű Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesülete május 28-án délelőtt az Újpesti Polgár Centrum Tükörtermében sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megalapítja a „dr. Dobos János-dí- jat, ezzel tisztelegve a névadó szakmaisága előtt. Az egyesület tervei szerint a bűnüldözésben dolgozók kiválóságai részesülnek majd az erkölcsi elismerést jelentő díjban a névadó születésnapján. A díj segíti a 2004-ben alapított civil egyesület célját, hogy saját eszközeivel hozzájáruljon a hazai bűnüldözés és jogi szabályozásának korszerűsítéséhez, kutassa a bűnügyi tudományokat, segítse a bűnüldözők munkáját, a bűnmegelőzés és ezen keresztül a közrend hatékonyságának növelése érdekében. Dr. Dobos János, az újkori magyar bűnüldözés kiemelkedő alakja május 27-én lett volna 75 éves, s bár 7 éve nincs köztünk, hiányát nemcsak családja, hanem a szakmai is érzi. A legendás szakember a hétköznapi ember számára is jól ismert volt. Országosan ismertté a hetvenes években a Magyar Televízió Kék fény adásai tették, amelyben egy-egy bűnesetet elemzett, rávilágított az okokra és a lehetséges következményekre, a felderítésben és a bűnmegelőzésben résztvevők tevékenységére. Tudása és szerénysége egyaránt lenyűgöző volt. Közel harminc évig dolgozott a Budapesti Rendőrfőkapitányságon, majd a rendszer- változást követően a Rendőrtiszti Főiskola oktatója, a Bűnügyi Tanszék vezetője volt. A korszerű bűnüldözés alapjainak megteremtésében, kidolgozásában a modern rendőrképzésben szerzett elévülhetetlen érdemeket. Könyvei, írásai a mai napig előremutatóak - mindezek alapján határozott úgy a Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesületének Közgyűlése, hogy a dr. Dobos János díjat a legendás szakember emlékét továbbélteti. Erre kiváló alkalom volt a 75. évforduló - emelte ki a sajtótájékoztatón Hóbor Zsolt, az egyesület főtitkára, valamint dr. Kovács Gyula az egyesület tudományos titkára. A sajtó nyilvánossága előtt létrehozott díj odaítélésének feltételeit a kilenc taggal megválasztott bizottság dolgozza ki, amelynek elnöke dr Kovács Gyula lett. A közhasznú egyesület lehetőségeit figyelembe véve az alapítók úgy gondolják, a díj egy kisplasztika és oklevél formájában kerülne az elismerésre méltókhoz, első alkalommal 2011 májusában. - B. K zsámolyon (errefelé csak hokedlinek hívták) üldögélt görnyedt tartással a Schuster bácsi, kockás ingét és cejg- nadrágját hatalmas, barna bőrköténnyel takarva be. Vastag, fekete keretes szemüvege fölött dús, ősz szemöldök uralkodott, ugyanabból az anyagból készült tömör bajusza lelógott egészen a szája elé, jótékonyan elrejtve az öregedő fogsor hiányait. Schuster bácsi minduntalan apró szegeket tartott a szájában, amelyek így, első látásra a bajusz vízszintes irányú folytatásának tűntek. Azt az egyet nem tudtam megérteni, de végképp nem, hogyan tudott a Schuster bácsi folyton-folyvást beszélni azokkal a szögekkel a szájában. Tudott pedig, nem is akárhogyan, arról kezeskedem. Hazafelé tartván a Viola utcai iskolából, minden nap megálltam a Schuster bácsi műhelyénél (a lakás a ház hátsó traktusában volt, szoba-konyha, mint a többi - végig kellett baktatni az akácokkal benőtt udvaron, hogy odaérjen az ember), és elhallgattam egy félórácskán át az öreg iparos meséit. Ha jó idő volt, csak lekuporodtam a legfelső lépcsőre, így - félig kint, félig bent- hallgattam az öreget: mellettem bejuthattak a kuncsaftok is és - erősen korlátozott számban - bejuthattak a napsugarak is. Télidőn meg a dobkályha mellé telepedtem, a világ legbüdösebb dobkályhája mellé, merthogy azon melegítette megállás nélkül a csirizeit a mester.- Szervusz, Salvus! - köszöntött jókedvűen Schuster bácsi, amikor meglátott, helyet mutatott az apró műhelyben (ahol persze minden volt, csak hely nem), aztán megkérdezte, hogy ment aznap az iskola, de szinte meg sem várva a választ, már mesélt is. Legjobban ifjúkori csavargásairól szeretett mesélni, amikor az első háború előtt cipészsegédként bejárta egész Európát. Mesélt az utazásáról (jobbára gyalog ment, harminc-negyven kilométert naponta); mesélt a városokról, Bécsről, Münchenről, Párizsról, Rotterdamról, mesélt a kinti divatokról és mesterekről. Mesélt arról is, miféle cipőkölteményeket alkotott ő fiatal korában fényes belvárosi műhelyekben. Tátott szájjal hallgattam a Schuster bácsi történeteit, és elhallgattam volna őket napestig. Nekem a Schuster bácsi históriái igazi mesék voltak, a Schuster bácsi pedig valódi királyfi, aki volt az üveghegyen is túl, levágta a hétfejű sárkány valamennyi fejét, aztán diadalmasan visszatért szerető népe körébe. Ezek a történetek együtt léteztek a csirizszagú műhellyel, a kalapács kopogásával és a szögtartó bajusszal, mely alól oly boszorkányos ügyességgel szűrte a szót az én öreg barátom. És közben megsarkalta a magas szárú cipőmet, holdalakú apró vasat ütött a sarok szélére, hogy azt koptassam a csálé járásommal, és barna festékkel eltüntette a cipő orráról a kopást, melyet a szakadatlan focizással hoztam létre. Schuster bácsi ördögi gyorsasággal varázsolta (majdnem) újjá a roggyant, régi lábbeliket, de mindezt csak mellékesen művelte: a lényeg a mese volt, hajdani történetek felelevenítése. Egyszer meg akartam kérdezni tőle, hogy mi történt a fényes belvárosi szalonok meg a külvárosi, kopott műhely között, de ez valahogy elmaradt. Tudják mit, most már nem is bánom.-JOLSVAI ANDRÁS
