Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-04-05 / 13. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM, 2010. április 6. H úsvét Húsvét öröme Feltámadt az ÚR! Nincs a sírban! Láttuk Őt! Üzent Nektek! - mondták az asszonyok a reménytelenségbe zuhant tanítványoknak. Csoda történt! Jézus ÉL! Követői visszaemlékezhetnek, hogy Jézus életre hívta a naini ifjút, Jairus leányát és Lázárt, kiűzte az ördögöket, lecsendesítette a tengert, megelégített 4-5000 embert, megtisztította a templomot, hatalommal tanított. Mégis, a Vele való újabb találkozásig mennyivel nehezebb a tanítványoknak, és milyen rettenetes a ma élő hitetleneknek is az elmúlásról gondolkozni. Azt gondolni, úgy tudni, hogy egyszer vége mindennek. A „születés-élet-halál" szűk sávjában élni, a „nincs tovább" rémképével. Egy „betoldás" boldog utótaggal bővíti az iménti szomorú kimenetű utat. Újjászületés által van boldog örök életünk! Jézus azt mondja Nikodémusnak: „...ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát!" (Jn 3,3), majd folytatja: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” (Jn 3,36) Milyen tragikus lenne, ha az Úr Jézus élete a földi 33 évet követően lezárult volna. Ő azonban feltámadt a halottak közül, él, munkálkodik, uralkodik! Húsvét ünnepén az ÉLET boldog evangéliumát hirdeti számunkra. A Feltámadt Hős, az Első Zsenge hív bennünket, hogy a Vele való közösségben váljék reményteljessé az életünk. Ami testtől született, az is érték, de az test marad. Múlandó, vég felé rohanó. De a Lélektől születettek számára a reménység sugara ragyog fel. Isten gyermekei vagyunk. Az élet, az örök élet boldog bizonyosságával a szívünkben. Kedves Barátom! Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén a Te életedben is bekövetkezhet a csoda. Ha elfogadod Krisztus nagypénteki keresztáldozatát, kegyelmét, amellyel meglátogat Téged, az újjászületés áldását, akkor többé neked sem kell félned a haláltól. Mert az Élet Fejedelmével együtt örök életed van! Ez legyen számunkra húsvét öröme!-MÉSZÁROS KORNÉL baptista lelkész Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk! Nekünk, reformátusoknak a nagypéntek és a húsvét a legfontosabb ünnepünk. Hitünk alapjairól beszél ez a két ünnep. Nem mindegy, hitünknek mi az alapja, mert ettől függ majd az életünk minősége is. Hihetünk embereknek, ígéreteknek, programoknak, de az ember csak ember, megcsalható és tévedhet. Hiszen mi nem tudjuk kézben tartani, sem irányítani az életet. Csupán csak próbálkozunk vele. Református hitünk az evangéliumok kijelentésén alapul. Mindenekelőtt azon a tényen, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért. Mert mi, emberek bűnösök vagyunk, akkor is, ha tele vagyunk jóindulattal, továbbadni a mai világban. Húsvét éjszakáján ebben az évben az újpesti nagytemplomban tíz felnőtt: 25- 52 év közötti férfi és nő keresztelkedik meg, vagy tér át katolikusnak, lesz elsőáldozó. További négyen készülnek nyári megtérésre. Ők már megérezték valamit a húsvéti hit erejéből. Hit nélkül is lehet élni, de engem, akit már megérintett a hit reményt, boldogságot, erőt adó szele, azt állítom: nem érdemes. Jézus életét adta érted is, és harmadnapra - allelu- ja, alleluja, alleluja! - valóban feltámadott!- HORVÁTH ZOLTÁN plébános, Újpesti Főplébánia akkor is, ha vallásosak vagyunk, akkor is, ha csupa- csupa jót teszünk. így jöttünk erre a világra, és ha őszinték vagyunk, akkor azt is ki merjük mondani, hogy nem vagyunk mindig jóindulatúak, nem tudunk mindenkit szeretni. Isten azonban az Ő egyszülött Fiát elküldte erre a földre, hogy kifizesse bűneink büntetését. Ő, a szent, ártatlan, odaadta az életét, hogy mi szabadok legyünk bűneink rabságából. Ezért is örömhír ez az egyetlenegy gyászhír: Krisztus meghalt bűneinkért. Annál is inkább, mert jól tudjuk a folytatást: harmadnapon feltámadt a halottak közül. Isten azzal mutatta meg, hogy elfogadta az áldozatot, hogy Krisztust feltámasztotta a halálból harmadnapon, amikor már egy holttestben elindulnak a bomló folyamatok, ahonnan már tényleg nincs visszaút. A feltámadott Jézus megjelent a tanítványoknak és sokaknak, akik Őt keresték. Akik találkoztak a Feltáma- dottal, azoknak megváltozott az életük. Örök életet nyertek, feltámadtak egy új életre. Jézus Krisztus ma is él, aki benne hisz, annak az embernek más lesz az élete. Annak bizonyossága van afelől, hogy az Isten országába kerül halála után, az erőt nyer a tűrésre, bocsánatot bűneire. Ha a feltámadott Jézus lelke által szívünkben él, akkor ott félelem helyett élő reménység lesz, kitartás, bátor helytállás, igazi szeretet. Létezik változás az ember életében, de ezt nem mi visszük végbe, hanem Istennek az az ereje, amelyik Krisztust is kihozta a sírból. Nagy ünnepünk a húsvét, mert túlmutat a földi síkon, túlmutat az emberi teljesítményen egészen a mennyeknek országáig. Nagypéntek után van folytatás, mint ahogyan az elvetett mag kikel a földben és gyümölcsöt hoz. Isten áldjon meg mindannyiunkat, hogy a mi hitünk alapja is ez legyen, ennek a fényében éljük az életünket, harcoljuk harcainkat és tekintsünk előre!- PETŐNÉ JUHÁSZ EMÍLIA református lelkész Az élő reménység üzenete Néhány éve egy népszerű kis füzet sorozatának keretében kérdezték meg a közéleti személyiségeket, miért hisznek. írók, zeneszerzők, orvosok vallottak arról, hogy miért fontos számukra a hit az Örökkévalóban. A sorozat olvasmányos riportformája kérdés elé állította az embert hitének forrásáról. Húsvét üzenete - az élő reménység üzenete - most nem csak a közéleti személyiségeket, hanem az újságot olvasó érdeklődőt állítja kérdés elé: Miért hiszek. Miért kételkedem? Miért ködösítek? Miért tagadok? Az Istenben bizakodó ember tud egy élő reménységről, amely még a legnehezebb időben is világosságot ébreszt szívében. Ennek az élő reménységnek diadalát ünnepeljük húsvétkor! Nem kell kétségben, homályban vagy tagadásban élni, mert van élő bizodalom. Az ünnep persze csak akkor lesz örömteli, ha rátalálunk az élő reménységre! Ha csak nyu- lakat, csibéket és tojásokat látunk, ha csak sonkát és kalácsot fogyasztunk, ha csak az alkohol képes ködösíteni, ha a templomi üzenet csak megkövült képpé változik, de nem adunk választ a kérdésre: miért hiszek, akkor ünneptelen marad a húsvétunk. Amikor az élő reménységben a feltámadást, a vigasztalást és az életet látjuk, akkor boldogság költözik szívünkbe. Egy betegséget hordozó gyülekezeti tagunk azt mondta: lelkész úr, én azért hiszek, mert amikor imádkozom, érzem gyógyulásom. Lehet, hogy fizikailag megmaradnak a fájdalmak, de a lelkem ünnepel, mert Istent hívom párbeszédre! Ezt a párbeszédet ünnepeljük most, mert élő reménységgel szólíthatjuk meg élő Istenünket, aki nem hagyta a bűn és halál hatalmát, hanem legyőzte és feltárta az élet diadalát.-SOLYMÁR PÉTER evangélikus lelkész
