Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-02-27 / 4. szám

2009. február 27. AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG Híres újpesti cigányok 24 Csóka János Pál Bizalomnak lennie kell Az Újpesti Roma Kisebbségi Önkormányzat megalakulásától Csóka János Pál az önkor­mányzat elnöke. Négy választási ciklust tud­hat maga mögött úgy, hogy az általa vezetett szervezet sorra elnyeri mind az öt képviselői mandátumot. A nagyobb települések között ritka a választók ilyen töretlen bizalma. 2002. és 2006. között az Újpesti Közgyűlés tagjai sorába is beválasztották. A Kisebbségi Önkor­mányzat több mint száz kulturális programot szervezett, ezért a munkáért Csóka János Pál 2001-ben Szárnyas Oltár Díjat, 2003-ban To­lerancia Díjat kapott. Hosszú évek, évtizedek barátsága és együttműködése köt össze min­ket, ezért kérem tisztelt Olvasóimat, nézzék el a tegező párbeszédet.- Hol születtél?- 1953. május ötödikén születtem az Újpesti Szülő­otthonban. Édesapám, Csóka Károly 1903-ban, zenész családban látta meg a napvilágot. Ő nagybőgős volt a háború előtt, aztán szegkovácsként dolgozott a Fóti úton működő cigány KTSZ-ben. Édesanyám, Balog Ka­talin kovács és zenész családban született 1917-ben. Testvéreim József, Károly, Gyula, a két öcsém Géza és Antal, utóbbiak születése között tizenöt perc különbség van, ikrek. A családunk nagyságát mégsem így értem, mert a közvetlen rokonságunkban van a szintén újpesti Balog és Farkas család. így unokatestvérből kijutott ne­kem bőven: nővérek, húgok, bátyáim és öcsém is, ösz- szesen hetvenhat fő. Laktunk a Liszt Ferenc utca 14- ben, a Nyár utcában egy kiszuperált üzlethelyiségben, a Mártírok útján és a Deák utcában.- Civilként mit dolgozol?- Szállítómunkás vagyok. Testvéreimmel egy vállal­kozásban nehézgépeket, kasszákat fuvarozok. Több ál­landó munkánk között megrendelőnk a Magyar Nemze­ti Bank is.- Hogyan választottad ezt a foglalkozást?- Kicsi gyerekként láttam, hogyan pakolnak meg egy szekeret Újpesten. Egy gépet húztak fel két pallón a lo­vak segítségével. Hárman mozgatták a több száz kilós gépet. Lenyűgözött, hogy az ember az eszével, tapasz­talatával nehéz tárgyakat meg tud emelni. Amit csak erőből fizikailag lehetetlen megoldani. De nem itt kezdtem a munkát, hanem az újpesti Gyapjúszövőben tizennégy évesen egy évig, majd a Szegkovács KTSZ- ben voltam két évet apámékkal. Tizenhét voltam, ami­kor Gyuszi bátyám a FŐSPED-hez hívott. Ott dolgoztam a rendszerváltásig. Urbán László tanított meg azokra a fortélyokra, amelyekkel ezt a munkát eredményesen el lehet végezni. A kötözési technikákat, a csörlőzést - mindent. Nyomdagépeket, kemencéket, páncélszekré­nyeket, kötőgépeket szállítottunk.- Az olajemelő és a kisebb daruk megjelenése nem je­lentett konkurenciát?- Nem, mert n?m miden oldható meg gépekkel. A gyárban vagy a pályaudvaron feltehetik a teherautóra daruval a szerkezetet, meg ugyanígy le is vehetik, de egyáltalán nem biztos, hogy a végleges helyükre így bevihetők. Képzelj el egy kisebb műhelyt, ahol az ajtón nem fér be a daru vagy emelő, esetleg lépcsőn kell fel­vinni. Ilyen helyzetben csak emberi erővel lehet dol­gozni. Megnézzük, hogyan tudunk hozzáférni, hol van a tárgy balansza. Mindenki megkapja a feladatát, vagy gurtnival, vagy csúsztatva, vagy vegyes technikával helyére kell tudni rakni. Ha felborul, az akár súlyos tö­résbe, vagy emberéletbe is kerülhet. A brigádon belül meg kell lenni a bizalomnak, hogy jól működjön, mert aki alul emel, annak bíznia kell a fölül húzó vagy tá­masztó társaiban. így érthető, hogy a testvéreimmel dolgozom.- Miért jöttél el a vállalattól?- A rendszerváltás első vállalati leépítésével eljött a csapatom. Egy harmincfős listát kellett volna összeállí­tanom, hogy ki kerüljön leépítés alá. Magamat és a sa­ját brigádomat írtam fel erre a listára, mert úgy gondol­tam, hogy mások balsorsáról nincs jogom dönteni. Mi voltunk a legeredményesebbek, mi jöttünk el a legha­Csóka János az első évnyitón a Kisebbségi Házban 1995.

Next

/
Thumbnails
Contents