Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-11-16 / 25. szám
Mivel a kertvárosi utcákban javarészt elegendő fa található, a Megyeri út mentén a por- és zaj- szennyezés csökkentéséért ültettek hársfákat: az újpesti farekonstrukciós program során több mint 180 facsemetét, a parkokban jelentős virághagymás ültetés is történt.- Idén egy utca, a korábban gyalog gyakorlatilag járhatatlan Ady Endre utca járdaburkolatát cserélték ki teljes egészében, valamint a Szilaspatak-sor egy szakaszán. Közlekedési szempontból apróság, de az itt közlekedők számára rendkívül fontos, hogy a Fiumei úton a cérna-pálya mellett záróvonalat festettek fel, megakadályozandó a parkoló autók miatt a mérkőzések idején kialakuló kaotikus közlekedési helyzetet - nyilatkozta Boruzs András, a városrész egyéni képviselője. - A játszótér mellett egy kis pihenöpark is kialakításra került, padokkal, műkőburkolattal, valamint a Fiumei úton, a cérnapálya mellett is kiépült egy hasonló.-HP. Megyer sem marad ki a fejlesztésekből Az elmúlt években egyre nagyobb problémát jelentett, hogy Megyeren a szülők csak leromlott, sokszor balesetveszélyes játszóterekre vihették a gyermekeiket. Szerencsére, az önkormányzat park- és játszótér-rekonstrukciós programjának köszönhetően, ennek vége. K özel 23 millió forintot szánt idén az önkormányzat a környék közterületeinek fejlesztésére. Ma már három, teljesen újjáépített, biztonságos játszótér várja a kicsiket, a Fiumei úton, a Béke téren és a Nyárfa utca-Fűzfa utca sarkán. Utóbbi kettő környezetében a park is megújult, padokkal tarkított, térkővel burkolt pihenőparkot találunk most a régi, elhanyagolt terület helyén. Sőt, példaértékű civil összefogás keretében a Frangepán utca végénél lévő játékokat maguk a lakók újították fel, a zöldfelület gondozását pedig itt is az önkormányzat végzi. Az újpesti zöldfelületet kezelő PannonPark folyamatos kaszálást és zöldgondozást végez a környéken. Hajdanoló 8. - Jolsvai András rovata Ősi ellenségek G yerekkoromban a város tele volt parkőrökkel. Ami annál is elgondolkoztatóbb, merthogy parkkal meg nem különösebben voltunk ellátva. De parkőr az volt minden apró közkertben - legalábbis így őrizte meg az emlékezetem. Lehet ebben némi félsz, elismerem. Tudniillik minden gyerek fél a parkőröktől, és ősi ellenségének tekinti őket. Ahogy - gondolom - ugyanez a helyzet a parkőrök oldaláról nézvést is. Az ellentét genetikai, lételméleti és kibékíthetetlen. Parkőr és gyermek hogyan is érthetné meg egymást? Hisz a parkőr szerint a gyermek a leghaszontalanabb dolog a világon, míg a parkőrökről a gyermekek gondolják ugyanezt. És átjárás sincs a kettő között. Mert bár az elvétve még csak előfordulhat, hogy egy gyermekből valami tévedés folytán egyszercsak parkőr lesz, ha megnő, de olyat még nem látott a világ, hogy egy parkőr valaha is gyerekké változott volna. Hanem - most veszem csak észre - még nem is magyaráztam el (fiatalabb olvasóim kedvéért), ki is az a parkőr voltaképpen, és hogyan ismerhetjük föl. A parkőr rettenetesen gonosz ember. Ez látszik alattomos mozgásán, fenyegető kézmozdulatain (amikor szúrószerszámban végződő sétabotját magasba emelve, s ott egyenletesen mozgatva jelenik meg), artikulá- latlan üvöltésén („no megállj csak, úgyis elkaplak, büdös kölök!"), és kegyetlenségén. (Ha valakit a kezébe kaparint, nem engedi el válogatott kínzások nélkül. Leggyakrabban a fül két ujjal történő csavarásában jár elöl.) Egyszóval a parkőr egy valóságos rém, hozzá képest az összes Crimm-mese rózsaszín lányregény. Arról nem is beszélve, hogy fölösleges is veszettül, hisz a parkokat senki nem akarja ellopni, ergo őrizni is teljesen felesleges. Arról már nem is beszélve, miszerint a parkoknak mégiscsak az volna a feladata, hogy bennük az emberek megpihenjenek, fel üdüljenek, újjászülessenek. És azt mindenki tudja, hogy gyermekkorában az ember összevissza rohangálással, rosszal kodással, ágak letörésével, virágágyba heverészéssel és mindenekelőtt gátat nem ismerő focizással képes megpihenni, felüdülni, újjászületni. Na, ezt hivatott megakadályozni a parkőr. Akinek ráadásul katonazöld zubbonya, tányérsapkája, „parkőr" feliratú vörös karszalagja mellett kackiás bajsza is a jó szándékú gyermekek élettől való elrettentését szolgálta. Az újpesti parkőrök közül leginkább egy Zsiga bá nevű személyre emlékszem, aki az Április 4. téren teljesített szolgálatot. (Praktikusan: aludt az egyik pádon, fejét a pad támlájának hajtva.) Ha zsivajunkkal felébresztettük, éktelen haragra gerjedve kergetett végig bennünket a parkon. Mondjuk, elég öreg volt, úgyhogy eséllyel futottunk el előle. Hanem a labdánk gyakran a martaléka lett. Olyankor szinte kéjjel döfte belé parkőri hatalma szimbólumát, a szöges botot, és versenyt sziszegett a távozó levegővel. Egyszer az történt, hogy az én vadonatúj húszforintos gumilabdám esett a Zsiga bá áldozatául. Könnyezve néztem a pöttyös pusztulását, elkeseredésemben egészen közel mentem az öreghez, és azt szipogtam:- Ehhez nincs joga! A parkőr fölnézett, aztán elkapta a karomat könyök fölött, egészen magához rántott, foghíjas száját mosolyra lendítette és rekedten így szólt:- Nekem? Nekem nincs jogom? Hát jegyezd meg magadnak, édes fiam, egy életre, hogy itt én vagyok az Isten! * 1 Látják, tényleg megjegyeztem.-JOLSVAI <V 5 ANDRÁS w w T i
