Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-11-16 / 25. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - III. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM, 2009. november 16. IntCfjÚ Az elsőfilmes újpesti rendező Nemrégiben mutatták be a mozikban a Rózsaszín sajt című magyar- tó előtt a mozit és a filmeket szerető nézőközönségnek blogjában is francia vígjátékot, amelynek rendezője, forgatókönyvírója és főszerep- ajánlott. A Duna túloldalán élő Tóth Barnabás készségesen mesél az lője is Tóth Barnabás, a Könyves Kálmán Gimnázium egykori diákja. A Újpesti Naplónak, úgy fogalmaz: valójában újpesti srác maradt a mai 32 éves fiatalember első nagyjátékfilmjét készítette el, amit a bemuta- napig.- Egykori gimnáziumában szeretettel emlegetik, szívesen emlékeznek Önre.- Ennek örülök, nekem is kellemes emlékeim vannak a gimnáziumi évekről. Gyermekszínészként a középiskolás éveim alatt, de már ezt megelőzően is sokat foglalkoztattak színházakban, szinkronban, s bár a szüleim arra vigyáztak, a sok elfoglaltság ne menjen a tanulás rovására, mégis előfordult a középiskolában, hogy igazgatói engedéllyel léphettem tovább, hiányzásaim ugyanis hiába voltak igazoltak, túllépték a lehetséges kereteket. A leckét mindig bepótoltam, jól tanultam. Közösségi embernek tartom ma is magamat, az újpesti diákéveknek sok barátot, ismerős köszönhetek. Kezdetben a Bajza Utcai Általános Iskola padjait koptattam. Szüleim Újpesten élnek ma is, kedvenc focicsapatom pedig az UTE.- Iskolai, vagy családi indíttatás a színészet és a film?- Véletlenül alakult így. Kisiskolás voltam, amikor a nagymamán ösztökélésére elvittek a szüleim a Harlekin Gyermekszínházba, ahol éppen felvételt hirdettek ambiciózus gyermekek számára. Akkor még nem gondoltam, hogy ezek az élmények meghatározzák majd a felnőtt éveimet és a pályakezdést is. Az általános iskolában pozitív élmények értek, a gyermekszínházban kezdetben inkább trau- matikusak, bár a család úgy emlékszik, hogy otthon mindig szerettem szerepelni. Izgultam, idő kellett, hogy oldódjanak a gátlások. Első szerepemben, a Hókirálynö mesejátékban, a hollót alakítottam. A Harlekin volt az egyetlen gyermekszínház, innen merítettek mások, ha „kipróbált” szereplőket kerestek egy-egy produkcióhoz, vagy szinkronhoz. így kerültem több Mafilm-es filmbe. A hülyeség nem akadály volt az első filmszerepem. Vélhetően ennek nyomán választott ki később Bereményi Céza az Eldorádó-ba, amellyel a Velencei filmfesztiválra is eljutottam Andorai Péterrel, Eperjes Károllyal. És a sort hosszan folytathatnám, de úgy érzem, a színészet iránti vonzalmam kicsit alábbhagyott, inkább a rendezés vonz már. A folyamatos érdeklődés, a nyitottság mindenképpen családi örökség. Édesapám francia szakos tanár, a nyelvtanulás így természetes volt számomra is. Ennek eredményeként a Gazdasági Főiskolán angol-francia reklámszakon végeztem, miközben kétszer is a Szín-' művészeti falain kívül maradtam. Földessy Margit színitanodája éppen akkor jött az életembe, amikor a színészettől éppen eltávolodtam volna.- A diákkor mégsem múlt el nyomtalanul, ha a rendezés továbbra is megmarad, és ott van a színészet is, mint például a Rózsaszín sajt-ban. Nem volt sok mindez a forgatókönyv írással megspékelve?- Mások is kérdeztek már, sok-e ez vagy nem. Nekem örömöm telt benne, a forgatókönyvírás remekül ment Hamvas Dániellel és Frank Rizzoval. A főszerep során az apámat alakító Bezerédi Zoltán kiváló partner és, ha úgy kívánkozott, megnyugtató kolléga volt. Hábermann Jenő a film producere, akivel a lehető legjobbkor találkoztam. A film több éves álmodozás, majd előkészítő munka eredménye, a szervezés bizony hosszú és időigényes dolog. A színészet más. Azon múlik: hívják-e az embert a rendezők. Alólam az utóbbi években elfogytak a szerepek. A forgatókönyv-írás és a rendezés önálló folyamat, nekem kell megküzdenem érte. Ha van jó forgató- könyv, majd pénz, akkor elindulhat az alkotómunka.- Bár az utóbbi években remek magyar filmek születtek, még nem olyan nagy a felhozatal.- A jó forgatókönyv alapkövetelmény, a magyar filmnek gyakori betegsége, hogy vannak benne jó fordulatok, jó karakterek, kiderül az is, hogy a főhős képes jobb emberré válni. De jobbára állapotok vannak benne, történet nincs.-A Rózsaszín sajt-vígjáték eszközeivel az elszakadásról szól, apa és fia kapcsolatáról. Hogyan fogadta a kritika és a nézők?-Az elmúlt hetekben gyakorta éreztem úgy, mintha két filmet készítettem volna. Amit a közönség látott, onnan jó visszajelzéseket kaptam, a találkozók megerősítettek abban: van benne karakterfejlődés és szórakoztató is egyben, ahogyan az apa-fiú konfliktust megfogalmazza. A kritika inkább a történet könnyed voltát emelte ki, az elsőfilmes rendező romantikus vígjátékát - nem mindig pozitív előjellel. Olykor az is eszembe jutott, látták- e végig a mozit. A filmet több fesztiválra is beneveztük, például Montreálban a Focus on World Cinema section vetítésein nagyon sok nyugdíjas néző volt rá kíváncsi, akiknek tetszett.- Milyen volt a francia fogadtatás?- Franciaországban még csak baráti-ismerősi körben vetítettük, most keressük a beharangozás és filmfesztiválon történő bemutatás lehetőségeit.- Ezek szerint nem pihen?-Azt hittem, ha túljutunk a film bemutatóján, lesz alkalom a pihenésre. De ennek pont az ellenkezője történik. Több kolléga keresett meg mostanában ötleteivel. Manapság több év is eltelik, amíg egy ötlet filmformát ölt, kiderül, mit tudunk és mit szeretnénk végigvinni. Két dolog konkrétan foglalkoztat: egy új Dialóg Filmstúdiós ajánlat és ezzel párhuzamosan a Momentán Társulat - amelynek tagja vagyok - közelgő bemutatója. A Rögvest aktuális új műsora a közélet dolgait vetíti a néző felé kicsit politikai nézőpontból és kissé szatirikus hangvétellel. Időmbe még belefér, hogy karitatív tevékenységként immár a 71-ik hangos könyvet készítsem el a Vakok és Gyengén látók Intézete számára.- Kerek a világ?- Például azért is, ha már feleségemmel Lisztes Lindával Csillaghegyen raktunk fészket, a gólya is bekopogtatott hozzánk, a kisfiúnk, Matyi, három hónapos. Ez most a főszerepünk, ami továbbra is azt igényli: nyitott szemmel járjunk a világban.- BANGHA KATALIN T
