Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-02-08 / 3. szám
ÚJPESTI NAPLÓ II. ÉVFOLYAM, 3 . SZÁM í Az év köztisztviselője z alapítvány kuratóriuma évró'l évre annak a köztisztviselőnek ítéli oda az oklevéllel és pénzjutalommal járó elismerést, aki szakszerű munkájával és emberi hozzáállásával kivívja a kollégák megbecsülését. Kriszt Lajos 1909- tói, évtizedeken át a város szolgálatában állt, - volt fogalmazó gyakornok, fogalmazó, polgármesteri titkár, a forgalmi adóhivatal vezetó'helyettese, majd főszámvevője. Élete, munkássága ösz- szeforrt Újpesttel. Ez indíttatta arra fiát, dr. Kapolyi László akadémikust, hogy édesapja emlékére díjat alapítson. Az újpesti városháza tárgyalótermében január 31-én megrendezett bensőséges ünnepségen jelen volt az édesapja emlékére a díjat megalapító dr. Kapolyi László, Újpest díszpolgára, dr. Vitáris Edit jegyző, a kuratórium elnöke, valamint többen a korábbi díjazottak közül. „Az év köztisztviselője" elismerést 2008-ban, Kriszt Lajos születésének 119. évfordulóján, Botos Zoltánná, az Iktató Iroda vezetője érdemelte ki, aki idén negyedik évtizede dolgozik a közigazgatás területén. A díjat alapító Kapolyi László az önkormányzat emberközpontú működését emelte ki, főként a mai zaklatott időkben örök és nemes értékként említve. Személyes zárszóként köszönetét mondott mindazért a bensőséges figyelemért is, amellyel - e díjon keresztül - édesapja emlékét is ápolja Újpest Önkormányzata.-H. P. 1996 óta minden évben január utolsó napjaiban kerül sor - a névadó születésnapján - a Kriszt Lajos Emlékére Alapítvány díjkiosztó ünnepségére. Bár az évek múlásával sajnálatosan fogy azon újpestiek száma, akik még személyesen emlékeznek Berda József költőre, szerencsére még többen vannak, mint ahányan február elsején tiszteletüket tették az Aradi utcában lévő mellszobra előtt... (Napjaink kellemetlen velejárója az influenza, amely többeket otthon marasztalt). J ó néhány éve annak, hogy Újpest József Attila-díjas költőjének személyes ismerősei elhatározták, születésnapján összegyűlnek a szobránál és együtt emlékeznek rá. Kik ők? Képzőművész, egykori kisiparos, vállalkozó, mérnök, Újpesti relikviák gyűjtését szenvedélyesen végző „civil", filmproducer, Berda- kutató és egyben műveinek gyűjtője, orvos, egykori vendéglős, irodalomtörténész, polgármester a hagyomány követője. Nos, a számon tartott, ám be nem jegyzett Berda - kör esetében ne gondoljon az Olvasó magába forduló, mondanivalójukat magukba fojtó, csendes társaságra. Már csak azért sem, mert a költő születésnapja, idén már a 106-ik, adja az apropót a találkozásra. Egy születésnap, még ha emlékezés is egyben, legyen vidám, tartják az urak... Berda esetében nem is lehet más. Éppen ezért nincs szépen felépített, leírt ünnepi beszéd, amikor a maroknyi, de jókedvű csapat felsorakozik az Aradi utca és a Jótékonysági bál a Polgár Centrumban Ne várd meg, amíg kérni fog E gy érdekes jelszót hallottam a napokban: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" Hogy ez mennyire ismert és elfogadott Újpesten, azt nem tudni. Az viszont biztos, hogy az újpesti jótékonysági bál rendezői jelentős összeget gyűjtöttek egy újpesti általános iskola számára. Mulat a polgárság - jegyezhetnénk meg kissé megrovó hangsúllyal. Nem alkot, nem dolgozik, csak vigad. Szerencsére napjainkban mindenki mulathat, és ezt a szórakozási formát már kevesen tartják elítélendőnek. Igaz, nem is csupán a vigalomról volt szó január 26-án, a Polgár Centrumban rendezett Újpesti Jótékonysági Polgári Bál esetében. A program egyik rendezője, Kissné Ludányi Éva kérésünkre a rendezvény célját tömören össze is foglalta: A mostani a második polgári bál - az elsőt egy évvel korábban tartottuk. Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni, minden alkalommal a bál bevételét egy-egy rászoruló újpesti iskolának, intézménynek felajánlva. Idén a 125 éve fennálló Pécsi Sebestyén Általános- és Zenetagozatos Iskola részére gyűjtünk. A rendezők mosolygós arcát tekintve nem is sikertelenül - a 11 támogató újpesti cég nevét olvashattuk is a Tükörterem bejárata előtt. Feltehetően legalább olyan jelentős volt annak a mintegy száz „névtelen" újpestinek is a szerepe, akik a meghívók, valamint a tombolajegyek megvásárlásával támogatták a rendezők nemes célját. Az esemény jelentőségét jelzi, hogy az idei bál fővédnökségét is vállalta az Újpestet alapító Károlyi család Foton született, egy évtizede újra ott élő leszármazottja, nagykárolyi Károlyi László és felesége, Károlyi Erzsébet. Az előző évi jótékonysági bál mintegy félmillió forintos bevételének felhasználásáról Tanoda téri Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola alapítványa kuratóriumának elnöke, Kemény András adott számot: az adományt a kapubejárat és mellékhelységek felújítására, diákok jutalmazására használták fel. Az idei báli bevételt, 684 000 forintot a Lőrinc utcai iskola nevében Horváth Erika igazgatónő vehette át. - GÁBRIEL Berda József utca sarkán lévő tízemeletes panelház egyik földszintes lakásának erkélye előtt álló szobor körül. Örülnek Berdának, no és egymásnak. Nincs helye irodalomtörténeti eszmefuttatásnak a négy elemit végzett Berda József költőről, József Attila pályatársáról és barátjáról. Nem taglalják, mi lett volna, ha Berda József, a nyolcgyermekes szegény szülők gyermeke nem veszíti el édesanyját 14 éves korában... Ez a tragédia ihleti ugyanis első, nyomtatásban megjelenő versét, amely az Újpesti Naplóban (1922-ben) jelent meg Az én Anyám címmel... A jelenlévők mindegyike tudja: Berda Újpest támogatottja tizennyolc éves korától élete végéig. Akinek minden versének és versgyűjteményét - egy kivételével - Újpesten adják ki, s aki támaszként tudhatja maga mellett például Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Kosztolányi Dezsőt és az újpesti születésű Szőnyi Istvánt...Költeményeit az épp száz esztendeje indult Nyugat, a Széphalom és az Est Lapok, a Szép Szó és az újpesti újságok juttatják el az olvasókhoz, miközben szellemi szabadfoglalkozásúként él és elfogad, sőt elvár minden adományt. A Nyugat nemzedéke költője egy személyben legenda és irodalmi alkotó, akinek alakja a jelenlévőkben, több mint négy étvizeddel a halála után is, emlékeket ébreszt...- Mintha tegnap lett volna, kezdi Szunyoghy András, a kijelölt szónok, hogy nap mint nap összetalálkoztunk az utcán. Mi, kissrácok, tizenéves fiatalemberek, persze nem a költőt csodáltuk, hanem a bohém, szókimondó férfit. Berda az újpesti utcák jellegzetes alakja volt, házbérlete, ma úgy mondanánk, albérlete volt a Szent Gellért utcában. Amíg az időjárás engedte, mindig rövid nadrágot hordott, évszakváltáskor viseltes kalapját húzta a fejére... A történetek, anekdoták magát az ünnepeltet is szórakoztatták volna, és az egykori kissrácok látogatása minden bizonnyal örömmel töltené el. A hűvös februári nap délutáni fényében is jól látszik a bronz Berda ajkán a mosoly, amivel a köszöntőket (is) fogadja. A virágkoszorú a talapzatra kerül, mellé karcsú nyakú üvegben: Csopaki Rizling... A flaskát azután a szobor szájához emelik a barátok, melynek tartalma hosszan csorog végig a talapzaton. Az emlékezők műanyag poharukat emelik a magasba, egy korty eperpálinkával koccintanak „Józsi bátya” emlékére. Nem mondják ki, tudják, hogy „jövőre veled ugyanitt..." - B. K. www.ujpest.hu 5
