Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-07-11 / 13. szám

ÚJPESTI NAPLÓ ÉVFOLYAM, 13. SZÁM OLVASÓINK IMÁK Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az elmúlt számban egy kedves olvasó reagált az áldozatokra történő emléke­zésben megemlített ítéletre és azt fejtegette, hogy abban az időszakban ilyen ügyek szerinte nem fordulhattak elő. Akkor idézném az ítéletet - mely névsor 2003. június 5-én megjelent az Újpest újságban is! Zana Albert I. r. (I. rendű vádlott) - 21 éves, kötél; Ari László II. r. - 22 éves, kötél (életfogytiglanra változtatva); Farkas Ferenc III. r. - 21 éves, kötél; Sán­dor István szalézi szerzetes, IV. r. - 39 éves, kötél; Hegedűs Hajnalka V.r.-16 éves (!) gimnáziumi tanuló, 8 év, Pál Sándor VI. r. -15 év; Hosszú Béla VII. r. - 15 év; Guzi Imre Vili. r. - 15 év; Bodocs Pál IX. r. -12 év, Horváth István X. r.-8 év; Ruzsinyszky József XI. r. - 5 év; Pokorni János XII. r. -12 év; Ádám János ka­tolikus lelkész, szalézi tartományfőnök XIII. r.-15 év; Varga György Aladár ka­tolikus lelkész XIV r. 10 év; Szitkei Károly katolikus lelkész XV. r. -10 év; Dáni­el Tibor kispap XVI. r. - 21 éves, 5 év (a börtönben agyonverték). Az olvasó úr adjon hálát az Istennek,' hogy abban a korban, amikor ő bé­késen járt misére, nem kapott nyolc év börtönt sem ő, sem pedig a testvére. Hegedűs Hajnalka kapott. 1953-at írtunk. Ugyan szerinte nem szabad min­den rosszat a Rákosi korra kenni, de nekem van olyan újpesti - ma is élő - ismerősöm, akinek az édesanyját verték halálra egy orvosság behozatala miatt az Andrássy úton. Az olvasó örüljön, hogy az ő édesanyjával ez nem történt meg. De ne írja azt, hogy abban az időben ezek túlzásnak tűntek. Az édesanyát gyászoló gyermek is nyugdíjas ma már, csak éppen nem ölelheti meg 60 éve a mamáját. Az én édesapámat a rendőrök az újpesti Mahart házból hurcolták el rövid 2 órás házkutatás után éjjel a szomszédjával együtt. Lehet, hogy a levélíró úr otthon aludt békésen. Édesanyám viszont 2 hétig kereste a börtönökben mire rálelt. A börtön után elbocsátották - édesanyámmal együtt - üldözték, halálá­ig rendőri megfigyelés alatt tartották. Nekem ez nem tűnik kedélyes 50-es éveknek. Örülök viszont, ha van olyan újpesti, akivel nem történtek hasonló borzalmak. Dolgozzunk azon, hogy ne is történjenek soha többé. Üdvözlettel: Szalma Botond Tisztelt Szerkesztőség! Elszomorító volt olvasni június 27-i számukban Gold Márton levelét, aki az Emlé­kezés az áldozatokra című cikkhez szólt hozzá, újpesti lakos létére sajnálatos tájé­kozatlanságról téve tanúbizonyságot. Jó lett volna, ha mielőtt ír, megismerte vol­na Sándor István és társai koncepciós perének történetét, s csak azután nyilvánít véleményt. A Clarisseum templomban ma is megveheti a Don Bosco kiadónál meg­jelent, a témáról szóló könyvecskét. Ebből megtudhatja, hogy bizony 8 év börtön- büntetést kapott H. Hajnalka 16 éves diáklány, aki az egyik elítélt menyasszonya volt. Kegyetlen kínzásoknak alávetve bevallotta, hogy Sándor István az 1948-as rendelet ellenére - mely betiltotta a katolikus ifjúsági egyesületeket, szervezete­ket - foglalkozik a ministránsokkal, fiatalokkal, főleg az ifjúmunkásokkal, a ke­resztény erkölcsre, értékekre nevelve őket, kulturális programokat szervezve nekik. Tisztelt Gold Márton! Ezért végezték ki Sándor István szalézi szerzetest és még két társát a perben, 13 személyt pedig, köztük a 16 éves lányt is, 8-15 évi terjedő börtönbüntetésre ítéltek. Köztük volt Pokorni János, a polgári kormány oktatási miniszterének édesapja is. Ön erről a perről nem tudott, de azért, mert Önt és családját nem érték atrocitások, mert templomba, hittanra és ministrál- ni járt, abból még nem következik, hogy mások is ilyen szerencsések voltak. Nem feltételezem, hogy Ön nem tudja, hogy hány püspököt, papot, szerzetest vagy egyszerű hívőt börtönözött be, hurcolt meg, üldözött, rekesztett ki a kom­munista hatalom, akik közül sokan a borzalmas börtönviszonyok, bántalmazá­sok következtében meghaltak, fizikailag, lelkileg összetörtek, megrokkantak. (...) De ha csak Mindszenty József bíboros-hercegprímás emlékiratait olvassa el, mindjárt nem fogja olyan rózsaszínűnek tartani a hívő emberek szempontjából azokat az időket és nem és nem tekinti túlzásnak a kommunizmus rémtetteiről szóló beszá­molókat, s a ma már szerencsére jogos 'és szabad megemlékezéseket. De figyelmébe ajánlom dr. Mészáros István professzor munkáját is, amely az egyháznak a kommu­nista diktatúra idején elszenvedett megaláztatásait összegzi. E kötetekből megtud­hatja, hogy még a 70-es években is ültek Kádár börtöneiben papok s az őbűnük is az volt - különböző koholt vádak alapján - hogy nem voltak ateista világnézetűék. (...) Tehát tisztelt Gold Márton úr, Ön mégiscsak mentegette a Rákosi-rend- szert és annak későbbi folytatóit, ha nem is volt szándékában. Bízom abban, hogy - sajnos sok honfitársunkkal együtt -, ebben csak a tá­jékozatlansága kelti fel ezt a látszatot. Tisztelettel: Horváth Gabriella Rendőrségi hírek * li * li METRÓFIRKÁLÓK Június végén történt, hogy hajnali négy órakor az újpesti rendőrkapitányság ügye­letes tisztje járőrt küldött az Újpest Központ metróállomáshoz. A bejelentés szerint az egyik metrókocsit az éjszaka folyamán - valamikor üzemzárás után, de a regge­li metróindítás előtt - vandálok összefújták festékkel. Az egyik helyszíni dolgozó elmondta, hogy a szerelvény éjszaka nem sokkal éjfél előtt állt le az állomáson. A dolgozó leírása szerint a metrókocsi egyik oldala teljes hosszában, körülbelül másfél méter magasan volt beterítve a firkálmánnyal. Az ilyenkor szokásos eljárás, a festék eltávolítása információink szerint nagyjából 1700 forint/négyzetméter. Ezen túl is keletkezhetett kár, mivel a szerelvény eredeti festése is sérülhet a tisz­títás következményeként, annak javítási költsége pedig eló're nem megbecsülhe­tő'. A járőr elmondása szerint mintegy húsz méter hosszban citromsárga, fekete, zöld és ezüst szenekkel dolgoztak a vandálok. Valamféle feliratot festettek a met­róra, de azt a helyszínen nem lehetett jól látni, így a feliratról nincs információnk. A szerelvényt átszállították Kőbányára, a Kőér utcai BKV telephelyre, a rendőrök is ott folytatták le a helyszíni szemlét. Azt egyelőre nem tudni, hogy jutottak be az elkövetők a BKV területére, egy illetékes azt mondta, nagy valószínűséggel elbúj­tak az utolsó metrószerelvényben, sajnos erre már volt példa. ITTASAN TAROLT Az Árpád úti Stop Shop bevásárló központhoz riasztották az újpesti rendőröket jú­nius végén, mivel ott közlekedési baleset történt. A bejelentés szerint a balesetet okozó gépkocsivezető ittas állapotban volt. Nem volt elég, hogy kidöntött két jel­zőtáblát, a helyszínt is el akarta hagyni. Mire a járőr a helyszínre ért, már nem volt ott az elkövető, ám gépkocsijáról gyártmány és típusinformáció állt rendelkezés­re. A balesetnek látható nyoma volt: az Árpád út és a Geduly utca kereszteződésé­ben lévő kis járdaszigeten lévő két, kerülési irányt mutató közlekedési jelzőtábla ki volt döntve a helyéről. Látszódott, hogy nemrégiben történt a baleset. A rendőrök ez­után elkezdték a környéken keresni az elkövető járművét. A Latabár Kálmán utcán ha­ladva, az egyik ház előtt egy gépkocsira lett figyelmes a járőr. A vezetőülésben egy férfi tartózkodott, két nő állt az autó mellett. A gépkocsira illett a bejelentő leírása. Gyanús volt továbbá, hogy a rendőrautó láttán a két nő elsietett a helyszínről. A so­főr a kocsiból kiszállt, az autó hátsó részéhez sietett. A rendőr igazoltatta a férfit, az autót körbejárta. Szemmel láthatóan az első lökhárító bal oldalánál, valamint az alsó motortakaró lemezen friss sérülések voltak, valamint hiányzott az első rendszám, an­nak tartója eltörött. A kérdésre, miszerint hogyan sérült meg a gépkocsi eleje, a fér­fi nem adott értékelhető választ. A válaszadás során egy dolog azonban kiderült: a férfi lehelete erősen alkoholszagú volt. A szonda is megerősítette a rendőr gyanúját, a férfi ittasan vezetett. Az igazoltatott azt mondta, hogy a kocsit a baleset időpontjá­ban egy Józsi nevű barátja vezette, aki a történtek után visszaadta neki az autót és si­etve távozott. Hozzátette, hogy az állítólagos Józsi a közeli játékterembe ment. Azon­ban válaszaiban nem volt következetes, hiszen nagyjából a harmadik kérdésnél már azt mondta, ő vezette az autót. Ekkor már az a verzió hangzott el, miszerint az Árpád úton haladva egy sötét színű Audi leszorította őt az útról, azért hajtott neki a járda­szigetnek és tarolta le a táblákat. A rendőr kikérdezte a bejelentőt is, aki elmondta, hogy otthon volt, amikor nagy zajra lett figyelmes, majd veszekedést hallott az utcáról. Kinézvén látta, hogy a szürke gépkocsi mindkét táblát kidöntötte, majd azokon fennakadt. Az autó mellett volt két nő is szerinte, akik egymással vitatkoztak. Majd arra lett figyelmes, hogy a helyszínen megáll két sötét színű autó, az egyikből kiszállt egy férfi és megpróbált leállni a fennakadt balesetes autóval a járdáról. Nagy nehezen sikerült is, majd visszaült a másik autóba és elhajtott. A személyleírásból egyértelmű volt, hogy az igazoltatott férfi vezette az autót, ittasan. Az elkövetőt vérvételre előállították a rendőrök, a további eljárás vele szemben folyamatban van. www.ujpest.hu 21

Next

/
Thumbnails
Contents