Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)

2008-06-13 / 11. szám

Nem csak emléktábla, de egy emlékoszlop is mementóként figyelmeztet a mindenkori elnyomás áldozataira: a náci halálbrigádok, a '45-ös nyilas rémuralom mártírjaira is. Kérdésünkre, miszerint mennyire jellemző, hogy az ártatlanul elhurcolt, elpusztított áldozatok emlékét ápolandó a fiatalabb generációk tagjai is elmennek, lehangoló választ kaptunk:- Nagyon kevéssé jellemző - vélte Szalma Botond. - Talán ahol vannak közösségek, ott inkább előfordul. A cserkészeknél, evangélikusoknál, reformátusoknál, ahol az idősebbek adják át a tudást, a történelmi információkat, s úgy, ahogyan azt át kell adni. Mint amikor régen kukorica- morzsolás közben az öregek meséltek a fiataloknak. így kellene ma is, ez hiányzik. Pedig a mai világban minden a fiatalok rendelkezésére áll: internet, televízió, újságok, rádió. Ehhez képest a mai átlag történelmi tudás, a mai műveltség sokkal sekélyesebb, mint akár száz éve volt. Ezen mindenképpen változtatni kellene. Akik látták, ott voltak, azoknak el kellene mesélniük, mi történt 1945-ben, 1956-ban, mi történt a kommunista időszakban. - T. K.

Sr szenvedtek ‘

JÁNOS, DÁNÍEL TÍBOR.

SÁNDOR ISTVÁN. |. SZlTKEY KÁROLY . GY ALADÁR.

1993.

Emlékezés az áldozatokra

Június 8-án, vasárnap délelőtt ünnepi szentmisét tartottak az újpesti Clarisseum templomban az 55 éve ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékezve.

S

zalma Botond önkormányzati képviselő, az újpesti kereszténydemokrata pártszervezet elnöke elmondta, hogy a vasárnapi megemlékezés azért nagyon fontos, mert az utolsó két generáció tagjai nem ismerik a történelmünket:- Másrészt ténylegesen meg kell emlékeznünk mindazokról, akiket ártatlanul ítéltek halálra - tette hozzá Szalma Botond. - Gondoljunk bele abba, hogy több, mint húsz ember ellen indult eljárás Újpesten, közülük hármat felakasztottak, egyet pedig a börtönben agyonvertek. Közöttük volt egy 16 éves lány is, aki nyolc év börtönt kapott. Bele kell gondolni, milyen az, amikor egy tizenéves lányt sok év

börtönre ítélnek pusztán azért, mert ifjúsági hittanra jár. De teljesen mindegy miért, akár mert úttörőszövetségbe, mert bélyeggyűjtő körbejár. Semmit nem vétő embereket gyilkoltak meg, és a bíráik, besúgóik ma is háborítatlanul élnek köztünk. Ilyen volt Sándor István szalézi szerzetes is, akit 1953-ban akasztottak fel. Ez az időszak a megfélemlítés korszaka volt, ezek az emberek újpesti hősök voltak. Tábla őrzi emléküket a szerzetesrendnél és a káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia előtt is. Ha azt valaki megnézi, láthatja, hogy a kommunizmus közel 100 millió áldozatáról emlékeznek meg.

Piaci körkép

Négygenerádós piacozók

E

lőző lapszámunkban indult sorozatunkban most egy igazi őstermelő dinasztiát mutatunk be. Rábai Miklósné, Szabó Ilonka családja 1921 óta piacozik. Akkoriban még lovaskocsival hozták az árut, tehenet tartottak, hogy túrót, tejet is árulhassanak. Mindent kosarakba pakoltak korán reggel, hogy friss portékáikat árulhassák a piacon. A nagymama, aki először kezdte a piacozást, férjhez ment, családot alapított, majd gyermeke is kitanulta a termelői munka minden fortélyát.

A következő generációnak is sok nehézséggel kellett megküzdenie, miután a családfőt igen fiatalon elvitték katonának, így a munka java a ház asszonyára maradt. A termelőszövetkezeti munka után otthon, a konyhakertben saját árut termeltek, azt hozták a piacra. Ica a harmadik generáció képviselője, már gyermekként kijárt édesanyjával a piacra. Megszokta, megszerette ezt a közeget. Feladta a munkahelyét, nap mint nap hozza az árut törzsvevőinek és persze leendő vevőinek. Mostanra már a legifjabb generáció is kijön hétvégén árulni is, és bizony a vevők között is vannak minden korosztályból. Különleges miliő van Ica standja körül, nem csupán vásárolni jönnek az emberek, hanem bizony jó szóért is igen gyakran. Meg is kapják az árusoktól - így például Ica családjától több, mint harmincöt éve. - T. K.

Festve van

Amint a dal mondja: „...még az ég is festve van...". Ám ezúttal nem az érdekek, hanem az ecsetek ütköztek a politikuskezekben az Őszi Fény Gondozási Központ kerítése mentén.

M

ég mondja valaki, hogy nem tesznek semmit; ez persze csak vicc. Ha dolog van, menni kell, nem történt ez másként a Tungsram utcai idősotthonnál sem május közepén. Radvánszki Edit intézményvezető asszony invitálására az idősellátásban dolgozó szakemberek, önkormányzati tisztségviselők és szociálisan érzékeny politikusok vettek részt a rendhagyó társadalmi munkán. Szerencsére az időjárás is a kedvükben járt, hiszen a szeszélyes májusi zivatarok - is - elkerülték a helyszínt és az önzetlen segítséget.

Bár a kitűzött feladatot elvégezték, mindez nem jelenti azt, hogy nem maradt teendő. Június 27-én ismét ház körüli teendőkre várják a szabadidejükből áldozni képes városatyákat egy kis délutáni kétkezi munkára. - H. P.

6