Újpesti Napló. 2007 (1. évfolyam, 1-21. szám)
2007-03-14 / 3. szám
■3S A Z INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2007. március 14. | rrrncrrrcrrn Szolgálni, áldozni és csak azután parancsolni A történelem egy kaland Peruban kávét termelt az őserdőben, majd londoni üzletember lett Tíz éve a fóti gyermekotthontól bérel hajdani családi kastélyuk 107 szobájából négyet. Szenvedélye a lovaglás és a vadászat, de egy kis utcai csetepatétól sem riad meg, mint történt vele éppen tavaly október 23-án, a pesti flaszteron. családi fészekként szolgáló fóti l kastélyban „történt meg a reformkor". Mi gondja lehet ma egy grófnak? Nem hiszik el: ha borús az idő, akadozik a kastélyban az internet - de a fűtés is. Régi-új otthonában látott vendégül bennünket Újpest megteremtőjének, gróf Károlyi Istvánnak ükunokája, nagykárolyi gróf Károlyi László és felesége, gróf Károlyi Erzsébet. OTTHON - ÖTVEN ÉV MÚLTÁVAL - Tíz éve, mikor visszatértünk Magyar- országra, nagyon szép fogadtatásban volt részünk a helyiek részéről Sokat gondolkoztunk azon, hogy érdemes-e hazatérni. Azt hiszem, nem bántuk meg, bizakodunk az elképzeléseink sikerében. Akkor tanácsadó céget működtettem Londonban, s úgy gondoltam, hogy működtethető lesz párhuzamosan az üzleti élet és a Károlyi-örökség ápolása egyaránt. Még bírjuk erővel. 1944-ben menekültünk Magyarországról a Vörös Hadsereg elől anyámmal és a testvéreimmel először a Szudétákba, majd a háború után Bajorországba, ahonnan anyám és testvéreim hazatértek '46- ban. Én kint maradtam, először '65-ben látogattam haza, de akkor nem itt, hanem az én örökségemként hátrahagyott zempléni nagy Károlyi-birtokon jártam, a fóti birtok öcsémre szállt volna. MANDULAMŰTÉT ÉS RÓKAVADÁSZAT-ÚJPESTEN - Szoros kötődésem volt gyerekként Újpesthez, nem csak a családi tradíciók végett. Például a Sándor Kórházban vették ki a mandulámat, gyerekként ez is egyfajta örök emlék. Rendszeresen látogattuk a Stefániumot, ahol francianővérek szolgáltak. Újpest egy része is a birtokhoz tartozott akkoriban, Káposztás- megyernél volt a tehenészetünk, és onnan indultak a falkák a rókavadászathoz Mogyoród és Fót irányába. Az angol és amerikai szőnyegbombázások idején sebesültek ellátásában segítettünk az újpesti romok közt. HONFOGLALÓ ŐSÖK- Az őseinket Kond vezérig vezeti vissza a családfa, ezzel a tudattal éltünk, de természetes része volt az életünknek ez az ősi származás, mondhatni magától értetődő. Természetes volt, hogy a tudásunkat generációkon keresztül gyarapítsuk és örökítsük tovább: ebben és ezzel nőttem fel. Ahogy magától értetődő a számomra az is, hogy ez a kastély élénken őrzi 1848 szellemét, hiszen a kor szinte minden nagy embere megfordult nálunk. A családi történetek főként az 1948- as emigráció után szaporodtak meg, talán a távoliét szülte kényszer miatt. Anyám és apám '51-ben hagyta el végleg az országot. Addig bizakodtak, hogy talán még megmenthető a család léte Magyarországon. '44-ben apám még itthon maradt. Kötelességének érezte, hogy gondoskodjon a Károlyi-örökségről, ami a birtok és a vagyon mellett a velünk és körülöttünk élő embereket is jelentette. '45 után még bíztak a demokratikus választásokban. Hiába. ISKOLÁK ÉS KALANDOS IFJÚI ÉVEK- Kamaszként három évet tanultam Pannonhalmán a bencéseknél, majd Nagykállón a kadétiskolában. Innen Svájcba irányított a történelem, ahol némi családi ellátmány várt, ám annak fogytával és nem kevés kalandvágyból egy segélyszervezet által Argentínában kötöttem ki. Brazília és Észak-Amerika mellett itt volt jelentős magyar emigráció. Az ottaniak szereztek munkát, építkezéseken. Gyorsan megtanultam spanyolul. 8-9 hónap munkásélet után érdekes színfolt lettem az argentin arisztokrácia számára, bejárás nyílt az otthonukba. Ez az időszak jó iskola volt arra, hogy elsőként tanuljam meg, hogyan kell önerőből gondoskodni magamról. Természetes emberi dolog. Az elkövetkező négy évben Chile, Peru is felkeltette a kíváncsiságomat, a vidéken 10 évig sikeresen gazdálkodtam egy kávéültetvény tulajdonosaként, majd bankárként kísért a szerencse. Peruban igen érdekes eset történt. Az államtól kaptam egy birtokot, ami nevezetesen őserdő volt, hogy a vadászat iránti szenvedélyemhez biztos terepet találhassak. Miként él egy Károlyi gróf az őserdőben? Mint bárki más. Olasz barátaimmal együtt kórházat, kápolnát alapítottunk az indiánok testi és lelki megsegítésére. Mindebből talán akkor készülhetne egy regény, amikor idősebb korba lépek. Még sok tennivalóm van. KÁVÉCSERJÉK UTÁN A LONDONI CITY- Miután a kávéültetvények hozama gyengülni kezdett, újabb kalandos terepet néztem ki magamnak: a londoni pénzvilág közegét. A harmadik világ országai irányába saját cégemen belül 30 évig működtem, mint tanácsadó, különböző, főleg angol és amerikai gyáraknak, tőkés csoportoknak adva üzleti tanácsokat. Hogy mennyire lehettek véletlenszerűek az életem állomásai? Néha talán több szerencsém volt, mint eszem. Ezt az észbeli szerencsét irányította és irányítja a mai napig okosan a feleségem, akivel 1992- ben házasodtunk össze, és komoly szerepe van abban, hogy sikerült meggyőznie: van dolgunk itthon is, nem kevés. Az eltelt másfél évtized lehetőséget és kötelességet biztosít ahhoz, hogy a Károlyi név kötelezettségét ápoljam. Ez persze a legnagyobb kalandnak tűnik, ami a tapasztalataim szerint nem ér véget holnapután kilenc óra harmincöt perckor. Ezzel telnek a mindennapjaim, lassan tíz éve. De talán egyszerűbb azt írni, hogy lovagolok és vadászok egész nap. Hiszen ilyen kép élhet az emberekben egy grófról, nem? -HP- Anyám révén, aki neves műfordítóként dolgozott Ausztriában, olyan emberekkel találkozhattam, mint Németh László, Sütő András, Pilinszky János. Első házasságomból két lányom született. Londonban dolgoztam az Osztrák nagykövetségen, de a hivatásomat most és itt érzem megtalálva. Hallatlanul tehetséges nép él itt, de rosszkedvűen. Sokat kell beszélni az emberekkel, és megváltoztatható volna a kedélyük. A családunkon végigsöpört a történelem, egyik napról a másikra egy zsák holmival kellett elhagynunk addigi otthonunkat. Megtanultuk, hogyan kell a nulláról kezdeni. Az anyagi javak elsősorban nem hatalmat, hanem felelősséget kell, hogy jelentsenek. Semmi sem a miénk, mindent csak kölcsön kapunk az élettől. Akár az ember, a vagyon is eltűnhet egyik pillanatról a másikra. Engem gyerekkoromban úgy tanítottak, hogy először szolgálni, aztán áldozni s csak utána parancsolni. Ideje megtanulni és megszolgálni, amivel egymásnak tartozunk. Méltó szerepet igyekszünk találni a kastélynak, ahol egyelőre egy kisebb teremben alkalmanként konferenciákat vagy esküvőket tartanak. Jönnek plasztikruhákban, lufierdővel, körbeáztatják az épületet, ahol hajdan Széchenyi kérdezte, hogy miként virágoztatják fel ezt a 104 hektárnyi parkot? Akkor sikerült. Ez a hely hatalmas lehetőségeket hordoz magában, csak egy jó ötlet kell, ami megvolna, ha hagynának dolgozni. Engem gyerekkoromban úgy tanítottak, hogy először szolgáin), aztán áldozni s csak utána parancsolni. Ideje megtanulni és megszolgálni, amivel egymásnak tartozunk. 14 Gróf Károlyi Erzsébet
