Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-05-04 / 9. (339.) szám
24 ü > p r '-'•-r 2006. május 4. A költészet napján... A Babits Mihály Gimnázium 11. évfolyamának az irodalom iránt érdeklődő tanulói még a novemberi Babits-nap után tettek javaslatot tanáraiknak, miszerint örömmel összeállítanák a költészet napja alkalmából rendezendő megemlékezés programját. Április 11-én így aztán az ő munkájukat dicsérték azok a József Attila- felolvasások, amelyeket a szünetekben hallhattak diáktársaik. Ám a megemlékezés ezzel nem ért véget, hisz később az iskola aulájában az írás iránt maguk is kedvet érző diákok már saját műveiket olvasták fel, hogy aztán a jelenlévők közösen elemezzék a hallottakat. Az esemény olyan sikeres lett, hogy a gyerekek a továbbiakban rendszeresíteni kívánják, s egyfajta önképző kör keretében ha vonta tartanának ehhez hasonló összejöveteleket, ahol megvitathatják egymás alkotásait. Mindeközben pedig „A vers, ahogy én látom” címmel folyamatosan látható volt az a tablókiállítás, amelyen az alkotók egy-egy vers képszerű megjelenítését tűzték ki célul. A költészet napja alkalmából tartott műsort szervező 11. évfolyamos diákok közül Szelei Nikolett, Vingender Szonja és Kocsis Alexandra vállaltak oroszlánrészt a feladatokból. Alexandra esetében pedig az is idekívánkozik, hogy április 10-én magyar nyelv és irodalom OKTV országos döntőn vett részt, ahol a hatodik helyet szerezte meg. Ez annyit tesz, hogy ebből a tantárgyból ő már most mentesült mind az érettségi, mind a felsőoktatási felvételi vizsgák alól. (-han-) a Eötvös Csilla Orsolya és Szelei Nikolett < Naszádos Anna < < Sárospataki Barnabás Játék a Regnumban A Regnum Marianum Újpesti Egyesülete május 27-én 9-től 17 óráig a Katolikus Kuítúrházba várja a játszani szerető gyerekeket, szüleikkel együtt. Cikksorozatunkat kedvcsinálónak szánjuk... A Regnum Marianum gyerekneveléssel foglalkozó katolikus közösség, mely a csoportvezetői számára oktatófüzeteket készített. Mi a játék? Pontos definíciót adni igen nehéz, ez is mutatja különlegességét. A játék esetében az élőlény olyan élettani működéséről van szó, amelyet sem biológiailag, sem logikusan nem lehet tökéletesen meghatározni. Nézzünk azonban néhány megközelítést! Alakjára nézve nevezhetjük a játékot szabad cselekvésnek, amelyet „nem komolynak” gondolunk („ez most csak játék”), mégis időnként véresen komolyan veszünk. A „közönséges életen” kívül állónak érezzük, mely ennek ellenére teljesen lefoglalja a játékost, izgalmat, belső feszültségeket keltve benne. A játék erre a célra elkülönített időben és helyen megy végbe, meghatározott szabályok szerint. Sokszor olyan közösségeket alkot, amelyek szeretik titokzatossággal körülvenni és „álruhával” megkülönböztetni magukat a kívül maradó „közönséges” világtól (pl. Csíkos Nyakkendősök Kártyaklubja vagy Töltött Zokni csapat). A teljes szívből vett játék nagyon intenzív fizikai, szellemi, lelki tevékenység. Intenzitása megbolondít, magával ragad, ettől válik semmihez sem fogható élménnyé. Varázsa oly nagy, hogy még a TV előtt tespedő szurkoló is egészen lázba jöhet tőle. Persze nagyobb élmény ténylegesen részt venni benne! Ahogy fejlődik az ember, vele együtt fejlődnek játékai. Nem véletlenül, hiszen nőnek a játékkal kapcsolatos igényei. Más és más játékra van szüksége fejlődése különböző szakaszaiban. Mindig valami olyanra, ami előreviszi, élményekhez juttatja, izgalomba hozza. Egy csecsemő visongó boldogságban fürdik, ha megcsiklandozzuk a talpát, s ezt ismételgethetjük naphosszat. Hamarabb ununk bele, mint ő. Próbáljuk meg ugyanezt egy felnőttel! A játék fejlődik és fejleszt A játék nem csupán fejlődik bennünk, hanem visszahat, fejleszt: figyelmet, ügyességet, akaraterőt, képzeletet, önuralmat, önbizalmat, a győzni és a veszíteni tudás képességét. Rubinstein ezt röviden így fogalmazza: „a gyerek azért játszik, mert fejlődik, és azért fejlődik, mert játszik.” De ne feledjük, a felnőttnek is szüksége van játékra! Aki játszik, már nem gépies módon cselekszik. Túlmutat a fizikai létező (saját maga) korlátjain. Valami természetfeletti volna tehát a játékban? Igen! Szokták emlegetni az Úristen játékos kedvét, amivel ilyen szépre, változatosra teremtette a világot. Van valami játékosság abban is, ahogyan újabb és újabb helyzetek elé állít minket, embereket. Nagyszerűen, humorosan időzített örömöket ad ajándékba vidámításunkra, vagy fricskákat, pofonokat terelgetésünkre. A játék, mint a nevelés eszköze Sok gyerek alig ismer egy-két játékot! Ezt a szegénységet kell ellensúlyozni nevelőmunkánk során. Neveltjeinknek minél több, elsősorban közösségi játékot kell tanítanunk! A vezetőnek együtt kell velük játszania! Időt kell szentelni az ügyre, bőven megtérül! A kereszténységhez vidámság is szükségeltetik, melynek a játék kiváló melegágya. A játék nevelési vagy tanítási módszer lehet. (Pl. egy akadály- versennyel vagy vetélkedővel visszakérdezhetjük a tananyagot.) Segítségével fegyelemre nevelhetünk, de az esztétikai nevelésben is szerepet kaphat: a szép környezet megválasztásával, a rendezettség és harmonikus mozdulatok díjazásával. Csoportunk fejlődésében értékmérő lehet egy-egy játék. Érett-e már a közösség egy bizonyos játékra, hol tart az egymásra figyelésben, fegyelemben? A játék közben mutatott viselkedés nagyon alkalmas egy-egy gyerek megfigyelésére (felnőttére is!). Ha az ember igazán belefeledkezik a játékba, nincs arra energiája, hogy közben megjátssza magát. Ehelyett őszintén önmagát adja. Előjön esetleges agresszivitása, félénksége, hatalmi vágya, de toleranciája, figyelmessége, becsületessége, kitartása is. Borka Balázs Fotók: Horváth Dávid
