Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-05-04 / 9. (339.) szám
nak klarinétosa, a menyem, Nemes Mónika a MÁV Szimfonikusok hegedűse. Ők minden előadáson velem vannak.- A szezon hátralévő részében mikor és hol láthatja a közönség a Csárdáskirálynőt?- Május 6-án az Újpest Színházban, majd júliusban négy alkalommal is játsszuk a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Terveink szerint ősszel ismét visszatérünk Újpestre. R. A. 2006. május 4. 7 ^^enés premierrel zárja idei évadját az Újpest Színház. Kálmán Imre, Békeffy István, Kellér Dezső és Gábor Andor örökzöld nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt láthatja a nagyközönség. Az előadást - amelyet legközelebb májas 6-án játszanak - élő zenekar kíséri; Cecília szerepét Kalmár Magda Kossuth-díjas operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja alakítja. A művésznővel a főpróba szünetében beszélgettünk.- Milyen érzés az operából az operett világába kirándulni?- Nem ez az első alkalom, hogy operettet énekelek. A rádió zenés színházában, illetve színpadon is szinte a pályám kezdete óta rám talál egy-egy könnyedebb szerep. Az utóbbi években Aszlányi Károly: A hét pofon című zenés darabjában, az Oliver című musicalban és a Marica grófnőben játszottam. Cecília természetesen nagy kihívás, hiszen egykor híres elődök - köztük Honthy Hanna - énekelték. Az operett egyébként - a zenei világ eltérése mellett - más különbségeket is mutat az operához képest. Az egyik a prózai szövegmondás, a másik a tánc. Aki operettet játszik, annak mindkettőre alkalmasnak kell lennie. Prózával a rádiófelvételek készítésekor, a rendezők biztatására próbálkoztam először. Ami pedig a táncot illeti, elmondhatom, hogy nem állok rosszul; évekkel ezelőtt operettes kollégák segítettek a színpadi tánc elsajátításában.- Az ön által alakított Cecília milyen egyéniség?- Amikor megkapok egy szerepet, a rendezők többsége megpróbál rábeszélni, hogy nézzek meg egy előző változatot. Ezúttal erre nem volt szükség, mert kislány koromban a szüleimnek bérlete volt a Fővárosi Operettszínházba, így személyesen is láthattam a Honthy- féle Csárdáskirálynőt. Bevallom, én a hagyományostól eltérő Cecíliát szeretnék megmutatni. Az általam alakított címszereplő nem színpadi primadonna, hanem emberi érzelmekkel teli asszony, aki nem felejtette el, hogy valaha maga is sanszonettből lett hercegnő. Maros Gábor, a’ darab rendezője is ebben a szellemben képzelte el a történetet, a próbákon azt mondta: Ha haragszol, igazából haragudj, ha szomorú vagy, igazából legyél szomorú, és ha vidám vagy, igazából légy vidám! Nincs szükség manírokra!- Hogy érzi magát az Újpest Színházban?- A többheti próbaidőszak nyomán ma már otthonosan mozgok ebben a kedves, barátságos színházban. Zenekari árok híján is sikerült végül megfelelően elhelyeznünk a tizenöt tagú zenekart, így nincs technikai akadálya a bemutatónak. A Csárdáskirálynő a Maros Gábor által alapított Applause Theater társulatának első előadása. Oláh Zsigmond igazgató úr és Dózsa László művészeti vezető segítségével mindvégig a színházteremben tarthattuk a próbákat, és ez a gesztus mindannyiunk számára azt jelentette, Újpesten megbecsülik a színjátszást.- Milyen álláspontot képvisel az operett-, illetve a musicalrajongók vitájában?- Úgy látom, a mai fiatalok kizárólag reális dolgokat tudnak elképzelni. Szerintük az operett álomvilág. Valójában - ha sallangmentesen játszunk - az operett nem letűnt műfaj, hanem ugyanolyan nagyszerű, akár a musical.- A családjából kik jöttek el a Csárdáskirálynő premierjére?- A férjem és a húgom a nézőtérről figyelte az előadást, a fiam és a menyem a társulat zenekarában játszott. A fiam, Mersei Zsolt az Operaház zenekaréPEST Újpesti első szavazót díjaztak Az éppen hogy csak magunk mögött hagyott országgyűlési választások kapcsán - annak kezdetekor - esszépályázatot hirdetett az Országos Választási Iroda az első szavazók részére. A kiírás célja az volt, hogy olyan pályaművek szülessenek, amelyek a most nagykorúvá érett korosztály szemszögéből ábrázolják mindazt a lehetőséget és felelősséget, miszerint életükben első alkalommal dönthetnek maguk is a parlamenti választások, áttételesen pedig saját maguk és országuk jövőjét illetően. Ám az még a szervezőket és a bírákat is meglepte, hogy mennyi nem csak jó íráskészségű, de éles gondolkodású, motivált és eltökélt fiatal adta be ■ munkáját. Számunkra pedig külön örömet jelenthet, hogy az esszépályáza't második helyezettje - ezzel egy negyvenezer forint értékű könyvvásárlási utalvány tulajdonosa - egy újpesti fiatal, Vörös Andrea lett.- A történelemtanárom hívta fel a figyelmem a pályázatra, s hogy nyomatékosítsa is a cél fontosságát, egy ötöst is ígért, ha részt veszek rajta - mondja a Terézvárosi Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségi előtt álló Andrea. - De természetesen nem ez volt a fő motivációm. Érdekelt a feladat, ami természetes, hisz igenis nagy dolognak tartom, hogy mi is beleszólhatunk, merre menjen tovább az országunk.- Hogy érzed, a korosztályod többnyire passzív e témát illetően, vagy a többi fiatalt is lázba hozták a választások?- Konkrétan ezekben a hetekben valóban éreztem a környezetemben élő, velem egyko- rúak felől, hogy nagy részüket igenis érdeklik az országgyűlési választások, illetve a tény, hogy ezen ők maguk is részt vehetnek mint első szavazók. Természetesen ment a hangoskodás, hogy melyik pártra, jelöltre kellene leadnunk a voksunkat, parázs viták alakultak ki, ahogy ilyenkor az lenni szokott. De egyébként a mindennapokban már egyáltalán nem látom rajtuk, hogy hasonlóképpen lázba hozná őket a tenni akarás. Valójában ugyanis nagyon sokan úgy érzik, úgysem tudnak beleszólni a dolgok menetébe.- Az esszédben utaltál rá, szerinted a ko- rodbeliek nagy része feleannyi élettapasztalattal sem bír, mint te. Lehet, hogy épp ez az oka?- 14 éves koromig a szüleimmel és a bátyámmal egy egyszobás lakásban éltünk Baján, volt alkalmam megtanulni, mit jelent az a szó, hogy „nincs”. De akkor sem lett sokkal jobb a helyzet, amikor felköltöztünk Budapestre. A biztosat elhagyva a bizonytalant választottuk, gondolván, majd csak lesz valahogy. Ma már azonban tudom, hogy maguktól a dolgok nem javulnak meg, csak ha teszünk is érte. Ezért gondolom, hogy akik rendezett körülmények között nőttek fel, és soha nem volt gondjuk semmire, talán kevésbé érzik át, micsoda lehetőséget kapnak azzal, hogy maguk dönthetnek a sorsukról. Hanula Zs. Fotó: Rudó Szilvia
