Újpest, 2006 (14. évfolyam, 1/331-20/350. szám)
2006-04-20 / 8. (338.) szám
Fotó: Fotóművészet online 6________________________________ÚJ PEST_____________________2006. április 20. V értes Marcell, a Montmartre Országos érdeklődésre tarthat számot az Újpest Galéria április 26-án 18 órakor nyíló tárlata. A retrospektív kiállítás az negyvenöt esztendeje elhunyt Vértes Mar- cellnek, az Újpestről indult, de pályáját Párizsban kiteljesítő festő- és grafikusművésznek állít emléket. A bemutatásra kerülő közel hatvan alkotás egy része egyedi grafika, amelyet még nem láthatott a nagyközönség. A kiállítás megnyitója egyéb érdekességet is tartogat, hiszen a tárlatot Cserba Júlia, az ugyancsak újpesti származású, Párizsban élő művészeti író nyitja meg. A rendezvény alkalmából kerül bemutatásra a modem művészetekkel foglalkozó szerző Magyar képzőművészek Franciaországban (1903-2005) című kötete is, amely természetesen önálló fejezetben foglalkozik Vértess Marcellal. A Magyar Nemzeti Galéria komoly szakmai támogatást nyújtott a kiállításhoz, hiszen Róka Enikő, a grafikai osztály vezetője Vértes Mar- cellnek olyan munkáira is felhívta a figyelmet, amelyek néhány éve, a művész Franciaországban, illetve Monacóban élő örököseitől: Lila Denobilitől és Gilian Sutrótól kerültek Magyarországra. A múzeum mindemellett a kollekció kölcsönzési díjának elengedésével is jelezte, hogy nagy jelentőségűnek ítéli a különleges anyag bemutatását Vértes Marcell szülővárosában. A művész 1920-as évek elejétől indult munkásságát színes és fekete-fehér litográfiák, hidegtű-lapok, rajzok, akvarellek és vegyes technikájú képek nyomán követhetik végig a látogatók, és kiállítanak számos általa illusztrált, illetve róla szóló könyvet is. Vértes Marcell pályáját a kiállítást rendező Gelléri István* és Cserba Júlia** tanulmányából idézzük fel. Az újpesti gyermekévek „Újpesten, a Váci út-Árpád út kereszteződése környékén, nem messze a régi temetőtől, 1895. augusztus 15-én látta meg a napvilágot Vértes Marcell. A többgyermekes vállalkozó fia sovány, nyughatatlan természetű volt. Sok minden érdekelte - legkevésbé az órákra felosztott iskolai anyag. Blériot repülésének hírére kacérkodott a repülőgép-tervezői hivatással, de nyughatatlan-bo- hókás vénája nem tudott azonosulni a mérnöki fegyelem precizitást követelő hétköznapjaival. Nővére tanácsára a képzőművészet felé fordult, szobrászattal foglalkozott Zala György műtermében. A neves udvari szobrász néhány próbálkozás után eltanácsolta. Az ifjú Vértes szorgalmasan rótta Újpest utcáit, a pest-budai rakpart macskaköveit, s a látottakról krokik garmadáját készítette. Immáron felcseperedve be-belátogatott vendéglőkbe és kávéházakba, hogy az ott diskuráló művészeket megismerve, hallgatva ismereteit gyarapítsa. E találkozások nyersanyagot adnak karcolatszerű, egyre köny- nyedebb, ugyanakkor lényegre törő »írásai« számára. Párizsról először Szomory Dezsőtől és Szép Ernőtől hallott. A vicclapok rajzolója Művészek, irodalmárok, hírlapírók és szerkesztők... szinte magától adódik, hogy valaki »észrevegye« a tehetséges fiatalembert, és rövid időn belül számos munkája jelenjen meg a Szamár, a Borsszem Jankó, valamint a nem kevésbé pikáns Fidibusz című lapokban. Apja - látva fia szépen alakuló grafikai kiteljesedését -, beletörődve a korábban erőszakolt műszaki pályától való elfordulásba, egyre büszkébb lett fiára. Vértes a képzőművészeti akadémián Feren- czy Károlytól újabb lökést kapott a vibráló, csillogó és árnyékos Párizs felé. Az I. világháború idején azonban nem a francia fővárosból tudósított, hanem frontszolgálatos katonaként a galíciai frontról küldte anyagait az itthon maradottaknak. Közben Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes műveihez is készített illusztrációkat. Az 1918-as őszirózsás forradalom, valamint a ’19-es Tanácsköztársaság idején erőteljes agi- tatív politikai plakátokat készített. A forradalmak után kénytelen volt emigrálni. A sors akaratából ekkor nyílt meg előtte a lehetőség, hogy rövid időt töltve a monarchia volt fővárosában, útja Párizs felé forduljon...”* „Bécsi tartózkodása alatt, 1921-ben Rajzok a magyar pokolból címmel jelent meg a fehérterror véres cselekményeit bemutató albuma. Ugyanabban az évben Párizsba utazott, és beiratkozott a Julian akadémiára... Virtuóz rajzoló volt, akire Párizsban különösen Toulouse- Lautrec művei voltak nagy hatással. (Fiatalkorában előfordult, hogy aláíratlan rajzát Toulouse- Lautrec műveként vásárolták meg.] 1921-ben, a Salon des Humoristes-on mutatkozott be Párizsban. A kezdeti időkben sok segítséget kapott Foraintől és Carcótól, aki bevezette őt az irodalmi körökbe. 1922-től a Rire című szatirikus lapban jelentek meg rajzai. Első párizsi megrendelését, egy plakát tervezésére, egy szivattyúgyárostól kapta, azután egymást követve jelentek meg nagy sikert arató litográfiái albumai... Első önálló párizsi kiállítására 1925-ben, a Devambes Galériában került sor. Mac Orlan könyvéhez készített rajzai annyira megtetszettek Colette-nek, hogy ő is felkérte Vértest könyvei illusztrálására... 1930-tól színházi díszleteket és jelmezeket is tervezett. 1932-ben megkapta a francia becsületrendet. 1935-től amerikai újságoknak (Vanity Fair, Vogue, Esquire) is dolgozott. 1940-ben New Yorkba menekült, ahol szintén sok könyvet illusztrált, miközben a Pétain-rezsim elleni propagandaplakátokat is készített. 1942-ben a Harper’s Bazaar különszámot jelentetett meg fa- liszőnyegterveiről. 1946-ban visszatért Párizsba, és a rue Faisenderie egyik elegáns, nagypolgári lakásában rendezkedett be, és luxuskörülmények között élt. Az Amerikában töltött évek alatt festeni kezdett. Paletta helyett üveglapon keverte a festéket, és ezt a módszert gyakran ajánlgatta festőbarátainak is. Amerikában született képeit még visszaérkezése évben, 1946-ban bemutatta a Galerie Charpentier-ben. 1947- ben a Szinyei Társaság neki ítélte a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. 1948- ban a budapesti Szalmásy Galériában hirdetett kiállítása elmaradt, mert a New Yorkból Európába szállítandó aktjait az amerikai vámtiszt erkölcstelennek találta, és nem engedte hajóra tenni. Utolsó éveiben a neves Galerie Petridés foglalkozott munkáival. Számos híres emberről készített portrét, köztük Edith Piafról, Juliette Grecóról és Josette Dayről, aki több képét meg is vásárolta. Képzelt arc-
