Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-02-24 / 4. (309.) szám
2005. február 24. Meghívó (Yj Könyves Kálmán Gimná- C/L zium igazgatósága ezúton is tisztelettel meghívja és várja az iskola volt tanárait és diákjait, valamint minden érdeklődőt a gimnázium történetét bemutató kiállítás megnyitójára 2005. március 2-án 16 órára a Mezőgazdasági Múzeumba. Sömjéii Gábor igazgató illemtani vetélkedő ’TnrTnfillik’hogy mi ü ,, LClvs'Ic/l mel, második illik” címalkalommal kerül sor kerületi iskolák diákjainak illemtani vetélkedőjére a Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium szervezésében. Örömmel vettük a 21 csapat jelentkezését. A jelentkező csapatok az alábbi intézményekből neveztek: Bay Zoltán Elektronikai Szakközépiskola, Bródy Imre Gimnázium, Berzeviczy Gergely Közgazdasági és Két Tanítási Nyelvű Külkereskedelmi Szakközép- iskola, Szűcs Sándor Általános Iskola, Babits Mihály Gimnázium, Német Tagozatos Általános Iskola, Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Könyves Kálmán Gimnázium, Angol Tagozatos Általános Iskola, Szőnyi István Általános Iskola, Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium. A rendezvény fővédnöke Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere. A gimnáziumunkban rendezendő döntő időpontja 2005. március 11. péntek, 14 óra. Borosné Kézy Zsuzsanna igazgató Áll(t) a bál Bajzában Ki ' ielőtt bárki csodálkozva felhúzná a szemöldökét, vagy kicsit kajánkod- )va elhúzná a száját, jelentem, valóban állt a bál a Bajzában. Az iskola hagyományteremtő jótékonysági bált rendezett a magyar kultúra napja alkalmából. A cél az volt, hogy a bál bevételével a szülők hozzájáruljanak udvari játékok és bútorok megvásárlásához. A „háziak” a feldíszített ebédlőben koktéllal várták a vendégeket, a szülőket. A színvonalas műsor a Himnusz irodalmi előzményeiről és megírásának körülményeiről szólt, amit az iskola kórusa és egy szép hangú szólista által előadott énekszámok tettek teljesebbé. A gyerekeket Goór Katalin tanárnő és Szabó Tamás tanár úr készítették fel, illetve a műsort is ők állították össze. Kohodné Tóth Andrea igazgatónő köszöntőjében arról szólt: „A magyar kultúra napján emlékezünk a magyarság összetartozására, erejére. A nemzet összetartozása, a nemzettudat érzése érték, nekünk, felnőtteknek kötelességünk ezt az értéket őriznünk és átadnunk. Közösséget kell építenünk kicsiben és nagyban is. Bár a körülöttünk lévő világ egyoldalúan az egyén boldogulását hangsúlyozza, éreznünk kell, hogy egyéni jólétünk elválaszthatatlan a nemzet jólététől. A »szerezd meg, fogyaszd el!« jelszó is fontos, de még fontosabb a hass, alkoss, gyarapíts, mert így a »haza fényre derül«. Ezen az estén úgy érezhettük magunkat, mint egy nagy család, a Bajza-család tagjai.” A műsor és a köszöntő után Mi- halik Attila együttesének zenéje a rock and rollt, az '50-es, ’60-as éveket idézte meg, és táncra késztette a jelenlevők bátrabb táncosait (a lassúbb számok alatt azért több pár mutatta meg a tánctudományát). Az énekes bajzás diák volt, akárcsak azok a fiatalemberek, Gebei Tamás, Fehér Pisti, akik a koktélbár pultjánál barátaikkal keverték a koktélokat. Csodálattal, talán némi irigységgel néztük azt a táncospárt, Király Orsolyát és párját, akik standard- és latintáncokat mutattak be. A tombolán sok értékes ajándékot sorsoltak ki, de ennél is izgalmasabb volt az a licitálás, ami egy boszorkányfiguráért folyt. A babát egy boszorkányos ügyességgel licitáló anyuka vitte el. A Mészáros zenekar következett, magyar népzenét játszottak. Egy hivatásos néptáncos fiatalember táncot tanított, melynek során néhány magas sarkú cipő lekerült a lábakról. A tánctanítás igazán remek volt, de ahhoz még sok órát kellene vennünk, hogy eljussunk arra a virtuóz szintre, amit a kalotaszegi legényes bemutatóján láttunk. Meglepetés-e az a tény, hogy a zenekar egyik tagja, Lóri bácsi szintén bajzás, az iskola pedagógusa? Az estnek sok emlékezetes eseménye volt az eddig leírtakon kívül is. Volt, aki a vacsoraasztal mellett maradt, a beszélgetést választotta, pedig láthatta volna a büfés „bácsi” fergeteges és a szigorú portás „bácsi” méltóságteljes táncát. A lámpák elsötétedése figyelmeztetett mindenkit, hogy vége a bálnak. Az est elérte egyik célját, igazán jól éreztük magunkat, és reméljük, a másik cél is megvalósul, gyerekeink hamarosan biztonságos játékokon játszhatnak az udvaron. Pusztai Katalin szülő
