Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-02-24 / 4. (309.) szám
2005. február 24. ÚJPEST __________ 13 A hölgyek felveszik a kesztyűt Olybá tűnik, a 21. század elhozta számunkra azokat az időket, amikor végérvényesen le kell számolnunk sztereotípiáinkkal, miszerint amíg a férfi csatába megy, addig hites neje otthon keveri a fazékban a vacsoránakvalót. Sokáig mintha észre sem vettük volna, vagy talán csak nem akartuk észrevenni, de az egyik iegférfiasabbnak tartott sportág, az ökölvívás már régóta foglalkoztatja a gyengébb nem képviselőit is. Bár miután megtekintettük az UTE országos bajnokságot nyert női csapatának edzését, már nem minden félsz nélkül írjuk le, hogy „gyengébb nem”... Kár lenne tagadni, hogy nálunk, Magyarországon elsősorban a kereskedelmi televíziók csaptak hírverést a sportág női vállfájának, hisz Csábi Bettina vagy Miló Viktória neve ma már meglehetősen jól cseng a sportrajongók körében. Pedig ők ketten csak a hazai jéghegy csúcsa, az a kevés, ami a felszínen látszik, s a főműsoridőbe, illetve férfimagazinok címlapjára kerül. Ám „mélyebben” még számos istenadta tehetséggel megáldott hölgy űzi szíwel-lélekkel az ökölvívást. Többek közt az UTE-ban is. Pécsiné Lázár Melinda például tavaly májusban, egy ismerőse unszolására ment megnézni egy bokszedzést, s ahogy fogalmaz, azóta ottragadt: „31 éves vagyok, és 63 kiló - vág a közepébe Melinda, ami szerencse, mert a hölgyek korát, testsúlyát magunktól sosem mernénk firtatni, főleg, ha bunyóznak. - Ez annyit tesz, hogy még épp heférek a versenyzők közé, ott ugyanis 34 év a korhatár. Valamint hogy sürgősen le kell adnom két kilót, különben nem indulhatok a súlycsoportomban. De egy kiadós edzéssel fél- egy kilótól mindenképp meg lehet szabadulni, úgyhogy nem lesz probléma. Az edzés a legjobb módszer, ha fogyni akar az ember. Sokkal hatékonyabb, mint ha elhatároznám, hogy holnaptól koplalok, hisz olyankor úgyis csal az ember. Itt azonban nincs stikli: ha versenyezni akarok, le kell fogynom!" Aki e sorok olvasásakor holmi vérszomjas amazont képzel maga elé, bizony nagyot téved. Melinda körül két kisgyermek is szaladgál, Zsanett négy-, Zsolt hétesztendős, s ha valamelyiküknek nyomja valami a szívét, édesanyjuk egyetlen kedves szavára megvigasztalódnak. „Hogy féltenek-e a gyerekek? Á, dehogy, gyakran itt vannak velem az edzés alatt, és tudják, hogy anyunak nem esik semmi baja. Zsolti ki is próbálta egy alkalommal a bokszot, de mint kiderült, túlzottan nem mozgatta meg a fantáziáját. Őt sokkal inkább a foci hozza lázba. A férjem már inkább ellene van, hogy bokszolok. Ő jobban örülne, ha aerobikozni járnék... De végül is megérti, hogy ezt szerelem űzni, s nem gördít akadályt elé. Hálás vagyok neki ezért!" Melinda a család és a munka mellett űzi a sportot, és ezzel párhuzamosan a Déri Miksa Szakközépiskolában épp az érettségi megszerzésén dolgozik. Az ökölvívóteremben közben nagyokat pufog- nak a homokzsákok, koppannak a súlyos vasak, visít az időt jelző kürt. A hely egyre inkább benépesül, az egészen kicsiktől a középko- rúakig, sportos hölgyekkel és tekintélyt parancsoló megjelenésű urakkal egyaránt. Másfél óra kemény edzés heti három alkalommal - általában ez az egy főre jutó adag, de vannak, akik mindennap felveszik a kesztyűt. Farkas József trénernél afelől érdeklődünk, vajon mennyiben más nőket edzeni, mint férfiakat? „Alapvetően nincs különbség - mondja a mester, aki kollégájával, Georgidze Levannal együtt készíti fel az újpesti bokszolókat. - A nők ugyanolyan 'harcosak tudnak lenni, mint a férfiak. Ráadásul mindig biztos lehetek benne, hogy nem lesznek súlyproblémák, mert arra mindig odafigyelnek. Ugyanakkor tény, hogy sokkal lelkizősebbek, így például egy-egy kudarcot jóval nehezebben élnek meg, mint a férfiak. Ami pedig a sportág jövőjét illeti, azt gondolom, jó úton haladunk. Az olimpiai részvételre apellálok közül a női ökölvívás nemcsak a legnépszerűbb, de a legdinamikusabban fejlődő szakág is egyben. A következő olimpián négy súlycsoportban lesznek bemutatómérkőzések, ami annyit tesz, hogy az azt követő ötkarikás játékokon már egész biztosan részt veszünk. Tudjuk ugyanakkor, hogy ma még sokaknak feltűnő, sőt meghökkentő a szorítóban látni egy nőt, pedig nincs ebben semmi különös. Teljesen természetes dolog az, hogy bokszolnak." Legutóbb Debrecenben került sor a női ökölvívók országos csapatbajnokságának döntőjére, ahol lányaink 33 olimpiai ponttal kiérdemelték a legjobb csapatnak járó különdíjat! A hölgyek egyéniben az alábbi eredményeket gyűjtötték be: Molnár Erika 48 kg-ban 3., Horváth Irén 54 kg-ban 3., Juhász Teodóra 60 kg-ban 3., Pécsiné Lázár Melinda 64 kg-ban 3., Kurczin Brigitta 81 kg-ban 2., Takács Éva 75 kgban 1., és Kispál Mónika +81 kg-ban szintén 1. helyezést ért el. „Kispál Mónika egyébként a feleségem - folytatja a mester s akárcsak Melinda, szintén két gyermek édesanyja. Ő főállásban a Nyár utcai JMK Óvodában óvónő, továbbá a TF ökölvívó-szakedzői szakán harmadéves hallgató, így női utánpótlásunk is megfelelő kezekbe kerülhet majd. ” „A kisfiam, Zsoltika napközis tanárnőjét is lecsábítottam egy edzésre, és tetszett neki - folytatja Melinda. - Illetve több barátnőmet is sikerült már rábeszélnem, hogy próbálja ki az ökölvívást. Persze elsőre nem olyan könnyű ám. Én például azelőtt is nagyon szerettem nézni a meccseket a tévében, Kokó, Erdei Zsolt és a többiek ütközeteit, és meg kell mondjam, kívülről szemlélve jóval egyszerűbbnek tűnt... Ráadásul én azelőtt kézilabdáztam, s az évek során belém rögzült az ott használatos beállás, ami értelemszerűen teljesen más, mint a bokszban. Itt jegyzem meg, hogy a kézilabdában több sérülést szedtem össze, mint itt. Szóval még mindig nem tökéletes a beállásom, de fejlődöm! A férfiak egyébként egyáltalán nem nézik le a női bokszolókat, inkább értékelik, hogy mi is sportolni, edzeni akarunk. Itt, az UTE-ban sokat segítenek nekünk a srácok, például azzal, hogy nem ütnek akkorát, amekkorától azonnal padlót fogunk, ehelyett kifejezetten kesztyűs kézzel bánnak velünk... Persze versenyen, a szorítóban az ellenfél már nem kegyelmez. Egyik legkellemetlenebb élményem az volt, amikor egyéniben országos döntőbe kerültem, ám az utolsó menetben orrvérzés miatt leléptettek. Utólag kiderült, hogy én vezettem a pontozóknál, s ha folytatom, mindenképp meglett volna a meccs. Kár érte. Most legutóbb azonban a csapattal az első helyen zártunk, aminek nagyon örülünk!" Hanula Zsolt (Fotó: Horváth Dávid) Lányok a szorítóban. Balról Pécsiné Lázár Melinda
