Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-08-18 / 16. (321.) szám
2005. augusztus 18. számot „rangsorolta” az előkészítés, a bogrács tisztasága, a tálalás, az íz és az összkép alapján. Az ételek különböző fantázianeveket kaptak, volt „egyéni”, három „bajai” - amelyek még véletlenül sem hasonlítottak egymásra volt „lacikonyhás”, „tiszai”, két „szegedi”, „dunai”, „közép- afrikai”, sőt „újpesti” is. A nagy igyekezetben csak egy maradt el: a csapatok névvel történő azonosítása, bár az ajándék bográcsot és serleget mindegyikük megkapta. (A szerk. meg].: lapunk utólag is szívesen közreadná a helyezéseket elérő csapatok tagjainak nevét, ha jelzik szerkesztőségünkben.)- Ez volt az első kupa. Lesz tehát folytatás?- Szeretném remélni, hogy jövőre folytatjuk a versenyt régi és új részt vevőkkel egyaránt, és sorrendben a második kupa felhívását tehetjük közzé. Ügy vélem, fegyelmezett és nemes versengés volt, emellett kellemes ki- kapcsolódást és vidám napot hozott. Példát kaptunk küzdeni akarásból és emberségből. Szeretném a győztest a fotón kívül is az önök figyelmébe ajánlani: kerekes székből horgászott. Megbizonyosodtam arról, hogy hívó szó nélkül sokan- újpesti és palotai egyesületi tagokból álló mintegy tíz fő - mellénk álltak, önzetlenül segítettek. A horgásztavat és környékét rendbe téve, megtisztítva kaptuk meg használatra. A horgászegyesületi tagokon túlmenően a polgárőrök nyújtottak segítséget hajnaltól estig a területen. A sikeres versenyeredmények mellett nagyon jó érzéssel zártam jómagam is a napot.- Ön is versenyzett?- Nem. Nekem a verseny kiírójaként más volt a feladatom. A jóleső fáradtságot és a kétségtelenül meglévő feszültséget egy későbbi napon vezettem le ugyanezen a helyszínen, horgászbottal a kezemben. Mindez most is megnyugtatóan hatott rám... Az I. Újpest Kupa horgászverseny csapatversenyének eredménye: I. helyezett Gróf Ferenc csapata, 49,689 kg. Jutalmuk: Carp 360-as 3 LB horgászbot: Trabucco 660-as orsó II. helyezett Juhász József csapata, 27,621 kg. Jutalmuk: 390-es Matchbot; Trabucco 440-es orsó III. helyezett Loránd Tamás csapata, 25,667 kg. Jutalmuk: 390-es feeder horgászbot: Trabucco 330-as orsó-bkJó hangulatban Az aprócska szögletben nemigen bólogat a nádas, teljes szélcsend van. Négyen lesik a vízbe merült zsinór végét: Vincze István és párja, Fábián István (Pista bácsi) és Gruber József. Ők négyen és természetesen még mások is a rendezvény önkéntes segítői. A pakolásban, előkészítésben hajnali négy órától segédkeznek. Egyikük épp most gyúrja a keveréket, ami száraz kenyérből, búzából, cukrászdái szárazsüteményből áll. A part menti, majdnem teljesen áttetsző vízben feltűnik egy jókora balin. Ragadozó hal, erre ólálkodott már az előbb is, mondja valamelyikük. A megjegyzés alatt furcsa parittyára lehet figyelmes az arrajáró. Ha van orvos ismerőse, benevezhet, jegyzi meg nevetve Vincze úr, mikor „felhúzza” a katétergumis csúzlit, és a tóba lövi a halaknak szánt kukoricát. Mi szükséges egy horgász alapfelszereléséhez? Legalább két fenekezőbot, két úszó, merítő, egyéb apró felszerelés, egy szék, no meg most egy ernyő a nagy melegben. Az ifjabb Gruber Zoltán szerint a horgászás manapság elég drága mulatság, százezer forint is lehet egy karbonbot.- Gyere, doki - hallatszik a szomszéd felől a sürgető hívás. Az ok a sietségre, hogy szerencsétlenül járt egy galamb, a lábát kellett megszabadítani a horogtól. A „műtét” sikerült, az addig bicegő madár repülhetett övéihez. Balázs László, aki érszűkület következtében elvesztette a lábait, szinte percenként emelte ki a vízből az ezüstös halakat. „Csak ő nyerheti meg a versenyt” jósolták többen is a helyezéseket latolgatva. Balázs úr mellett segédkezik a legnagyobb, a tizenhárom éves, Laci nevű unokája, aki mint mondta a „papától” lesi el a horgászás tudományát. A „papa” vagyis a nagyapa szintén gyerekkorában kezdte az Újpesti-öbölben „a szakmát”. Dr. Tóth Krisztina alpolgármester átadja a kupát Balázs Lászlónak, a horgászverseny győztesének (Fotó: HorváthD.)- Laci, igazítsd meg a botot, azután lehet etetni - szólt tevékenységre szólítva Balázs úr a háta mögé, jelezve, hogy befejezte a beszélgetést. Németh Kálmán, a tó „gazdája” derűs, elégedetten mosolyog, mikor arról esik szó, milyen nagy az érdeklődés, hogy mennyien jöttek családostól a tó köré, a természetbe. Elmondta, korántsem egyedi esetről van szó, hiszen többször előfordult, hogy sokan asszonyostól, gyerekestől már pénteken leverik a sátorkarót, és csak vasárnap este bontanak helyet. Erdő, rét, tó egy helyen, mi kell még? Feltűnő a tisztaság és rendezettség.-Tavirózsát, nádat, vad- kacsafészkeket telepítettünk. Mostanra szépen kezd megvalósulni az elképzelésünk - mondta büszkén Németh úr. r. j. Az ízekre még várni kell, de az illatok a bogrács körül már biztatóak
