Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-21 / 8. (313.) szám
4 2005. április 21. Az elővárosok és a city (folytatás a 3. oldalról) rábban meglévő egyetértési jog helyett, radikális lépésként, a véleményezési jogot építette be a rendszerbe. Ezzel a változtatással a kétszintű önkormányzati rendszerben a fővárosi önkormányzat pozícióját és a centralizációt erősítette. Emellett az önkormányzatok megtapasztalták a Bokros-csomag hatását. A kormányokat érintő kritikát dr. Derce Tamás polgármester kiegészítette azzal, hogy az Orbán-kormány idején kezdődött meg az állami feladatok önkormányzatokhoz telepítése, ezzel pedig mintát adtak a jelenlegi kormánykoalíciónak. Újpest polgármestere előadóként is megemlítette azt a tapasztalatát, hogy a fővárosi döntések meghozatalában régóta hiányolja a szakmai hozzáértést. Reformot - de milyet? Milyen legyen a reform? Hiszen a világban mindenütt más a követendő modell. Legyen Magyarországon egy szövetségi főváros, 23 ön- kormányzat laza szövetsége, avagy a legutóbbi verzió szerint válasszuk le a külső kerületeket? Újpest polgármestere úgy vélte: ha a meglévő 23 kerület működési modellje lesz meghatározó, az szintén csak rövid ideig, legfeljebb 10 évig lesz életképes. A fővárosiak Budapestről való kiköltözése az agglomeráció növekedésével járt. Nem sok idő kell ahhoz, hogy a főváros összenőjön ezen településekkel. S ha erre időben nem készülünk fel, akkor további megoldatlan feladatok elé nézünk. Nem tíz évre, hanem ennél sokkal többre kell megoldást találnunk. Azt a közigazgatási modellt kell megtalálni, amely az eltérő jellegű területeket (külső kerületek) is segíti abban, hogy ténylegesen a főváros részévé váljanak. Ráadásul a fővárosi igazgatási, közigazgatási reformnak nemcsak a főváros szintjén kell megtörténnie. Sőt nem is jöhet létre, csak ha országos szinten alakul át, ami pénzügyi és választójogi reformmal is együtt jár. Ehhez az egész magyarországi rendszert kell újból felépíteni. Hogy a politika ezt engedné-e? - tette fel a kérdést Újpest polgármestere. Vélhetően addig, amíg kétharmados törvény kell hozzá, és nincs meg ehhez valamennyi párt közös akarata, avagy egy nagykoalíció, addig ez csak ábránd marad. Hiszen a gazdasági, szervezeti változás megannyi egzisztenciális kérdést is felvet. A polgármester ezért vélte úgy: hazai akaratból nemigen indul el egy államreform. Az EU ugyan ösztönzőleg hatna erre, de még csak addig jutunk el, hogy olyan feladatot kapunk, tervezzük meg öt évre előre, milyen fejlesztési elképzeléseink vannak. A mai önkormányzati rendszer erre azonban nem alkalmas. A konferencia következő előadását dr. Tóth Károly, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője tartotta Az önkormányzati választások egy lehetséges modellje címmel. Bevezetőjében szándékosan egy sarkított példát ragadott ki, mely szerint segédmotoros kerékpár vezetéséhez is szükséges idegorvosi engedély, ám átvitt értelemben egy megyét, egy országot mindenféle kötelezően előírt képzettség nélkül, akár gyengébb képességek birtokában is lehet vezetni. A kezdő példa kapcsán egy régi dilemmát emelt be dr. Tóth Károly az előadás témájaként, nevezetesen a laikusság és a szakszerűség problémáját, amelynek kérdésköre nem először kerül megvitatásra. Az előadó egy saját példával is élt, jó néhány évvel ezelőtt - még a tanács- rendszer idején - egy vidéki nagyvárosban a jogi bizottság tagjaként dolgozott. Számtalanszor fordult elő, hogy a bizottság, amely kialakította az álláspontját, és az írásos anyag, vagyis adott esetben egy rendelet szövegszerű megfogalmazását is elvégezte, a nyilvános Dr. Tóth Károly, tan- ülésen számtalan székvezető egyetemi módosító javaslattal tanár találkozott. Ezek általában - laikusok által kimondott - fogalmazásbeli eltérések voltak, de mindezek nyomán a bizottságnak újra kellett szövegeznie jó néhány sort. Csak utána lehetett szavazni a témáról. Az előadó természetesen jól tudja, hogy a demokráciában, a döntéshozatal során vannak korlátok. De kik hozzák meg a döntéseket? Sokszor felvetődött: ezek szerint legyen tudós kormánya egy országnak? Természetesen ez nem járható út. De amíg például az ügyvédi praxisban is régóta találunk szakterületi munkamegosztásra példát - más foglalkozik ingatlan- vagy éppen közlekedési ügyekkel, a mezőgazdaságban vidéken vannak falugazdászok -, lehet-e a döntéshozatal más szintjén is ilyesmiről beszélni? Az előadó utalt arra, a politika élet természetesen más megítéléssel bír. A politikusok tekintélyvesztését jelzi, hogy nagyon sok ember nem kíván képviselőséget vállalni. A döntéshozatal szintjeiben részt vevőktől azonban kívánatos lenne, hogy értsenek egy-egy témához, vagyis a bizottság úgy jöjjön létre, hogy a laikusok közül válasszák ki a témához értőket, vagy a megfelelő tanácsadói gárdával rendelkezőket. Az önkormányzati választásokon szintén politikai pártok vesznek részt, hiszen a politikai pártok átszövik ezt a szférát. A laikusság és a pártkötődés az előadó véleménye és tapasztalata alapján azonban sok Véleménycsere az ülésteremben más devianciát is okoz. Úgy vélte, hogy egy-egy testületi ülést alacsony szintű vita, sok üresjárat jellemez, és a hozzá nem értés, a pártkatonai státus elfogadása és az elvártak mindenáron való érvényesítése a személyeskedésig vezethet a vita során. Az önkormányzati törvény deklarálja, hogy a települési képviselő a település egészéért vállal felelősséget, elmozdítani pedig a ciklus ideje alatt nem lehet. Az előadó egyfelől azt tartotta követendőnek, hogy ha már törvény írja elő, mely bizottságokat kell létrehozni a döntéshozatal különböző szintjein, oda olyan személyeket válasszanak vagy küldjenek, akik értenek is a témához. így volna esély arra, hogy a pártkatonaság helyett a szakmai adminisztráció kezébe kerüljön a döntés. Az előadó szólt arról is, hogy ma Magyarországon a pártok nem alapozhatnak olyan széles tagságra, mint amennyire ez látszik. Emlékeztetett arra, hogy Amerikában, Olaszországban, Belgiumban és Hollandiában is találunk rá példát, hogy a pártok kizárásával tartsanak választásokat. Ezek olyan kezdeményezések, amelyek megvizsgálandók. Mint ahogy az is, hogy a bizottságok jogkörét a döntéshozatal menetében növeljük. Hiszen ha olyan embereket választunk, delegálunk, akik képesek dönteni, akkor merjenek is dönteni. A városirányítás új modellje Dr. Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke előadásában a főváros irányításának lehetséges variánsait vázolta fel. Az előadó önmagát mint területpoli" tikával foglalkozó úgynevezett policy-makert („szakpolitika-csinálót”) mutatta be. Bevezetőjében utalt arra, hogy az 1951-ben mesterségesen létrehozott Nagy-Budapestet különböző típusú települések (megyei jogú városok, illetve mezővárosok, nagyközségek) összevonásával egyesítették fővárossá. Ezt követően a tanács- rendszerben többszintű közhatalmi és közigazgatási rendszert dolgoztak ki, ennek azonban az egypártrendszerben nem volt gyakorlati jelentősége. A rendszerváltozás után a munka az átöröklött struktúrában folyt tovább. Az önkormányzati törvény ma is fenntartja a ko-
