Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-21 / 8. (313.) szám
2005. április 21. Dr. Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke rábbi önkormányzati és közigazgatási rendszert, ami „demokratikus deficitet” eredményez az eltérő érdekű fővárosi és kerületi önkormányzati testületek tevékenységében. 1992-ben a fővárosi közgyűlés megbízást adott a szakembereknek a fővárosi reform kidolgozására, ennek nyomán fogadta el a parlament a fővárosi törvényt. A jogszabály az „oszd meg, és uralkodj!” elvén a főváros javára billentette a mérleget. Míg korábban a kerületek nélkül nem lehetett dönteni a területfelhasználásról, a forrásmegosztásról és az adókról, az új jogszabályból kikerültek a fékek. 1994 óta a kerületeknek csupán véleményezési joguk van ezekben a kérdésekben. A jelenlegi szabályozás hátráltatja az önkormányzati feladatokkal kapcsolatos közpolitikái döntések meghozatalát és a hatékony közigazgatási végrehajtást. A dr. Szegvári Péter által kidolgozott elméleti modell értelmében a főváros egyirányú közhatalmi és többszintű közigazgatási rendszerben működne. Ebben a modellben nincs külön fővárosi és kerületi közgyűlés. A city, azaz Budapest ügyeit - egységes várospolitikai és terület- fejlesztési elvek mentén - egy irányító testület koordinálná, a kerületekben pedig elöljáróságok működnének. A külső kerületek speciális kapcsolatban állnak más településekkel is. A modell fontos eleme a főváros körül elhelyezkedő agglomerációs gyűrű. Az új intézmény illetékessége a fővárosra és kerületeire, illetve a budapesti agglomerációra terjedne ki. Az egykori Fővárosi Közmunkák Tanácsa mintájára létrehozandó irányítótestületben helyet kapnának a pártok, valamint - a szakszerűséget és a polgári gondolatot előtérbe helyezve - a civil szervezetek is. Az új intézmény létrehozása kétharmados törvényi szintű szabályozást igényel. A parlamenti politikai csoportok konszenzusának hiányában a szabályozási reform célkitűzésének megvalósítása egyszerű többséget igénylő szabályozással csak részterületeken biztosítható. Indokoltnak látszik a többlépcsős szabályozási technikát alkalmazni, amelynek révén magát a struktúrát a parlament már 2005-ben elfogadhatja, a bevezetést azonban elhalaszthatják 2010-re. A régi struktúra fennmaradása esetén az ország versenyképessége kerül veszélybe. Az Európai Unióhoz igazodó hazai területfejlesztési törvény alapján jelenleg új térségi rendszereket hoztak létre, ezek azonban gyakorlatilag nem működnek - hangsúlyozta az előadó. A területfejlesztési régió nem állam- igazgatási szint. Budapest" a közép-magyarországi területfejlesztési régió része, amelynek tanácsában helyet kaptak a kormány képviselői, a helyi képviselők, a Pest megyei és a kistérségi képviselők. Ugyancsak delegáltak a gazdasági kamarák, a munkáltatók és a munkavállalók, valamint a civil szféra. A régió tanácsának közös stratégiát kell alkotnia, amely integrált része lesz az ország stratégiájának. Meg kell vitatni és el kell dönteni, hogy 2020-ig milyen fejlődési vonalat vázolnak föl. Ezen az időszakon belül a tervek hét évre, az egyes programok három évre szólnak. Az európai alkotmány a többszintű irányítást preferálja. Ha a közép-magyarországi területfejlesztési régió munkája során sikerül mindenkit egy asztalhoz ültetni, az előképe lehet a regionális demokráciának - zárta előadását dr. Szegvári Péter. A reform még várat magára Dr. Dantesz Péter, a Corvinus Egyetem Államigazgatási Karának főiskolai tanára A fővárosi szervezet átalakításának hatása a hatósági tevékenységre címmel tartotta meg előadását. Az előadó bevezetőjében a jelenlegi önkormányzati törvényt a jogalkotó tévedésének nevezte. 1990-ben alapvető hiba volt, hogy az önkormányzati rendszert a tanácsi struktúra „fogyaszthatóvá tételével”, és nem az igényekhez való igazításával dolgozták át. A lehetséges változtatásokat és következményeket latolgatva dr. Dantesz Péter azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a főváros közigazgatási reformjáról beszélni önmagában értelmetlen. Budapest irányításának megújítása kizárólag egy átfogó közigazgatási reform részeként képzelhető el, ez pedig alkotmányos koncepció kidolgozását igényli. A főváros az ország szerves része, nem él önálló életet. A város történetében korábban is léteztek köz- igazgatásireform-elképzelések, de valamennyiről kiderült, hogy végrehajthatatlan. Budapesten egyszer volt valódi reform - jelentette ki az előadó -, 1873-ban, Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítésekor. Valamennyi későbbi változás nem volt más, mint a pillanatnyi hatalmi viszonyok leképezése. Az 1930-as évektől megfogalmazott reform gondolata sem valósult meg. A politikai, közigazgatási változásokat mindig a társadalmi válsághelyzetek (világháború, rendszerváltás stb.) hozták. Jelenleg békében élünk, ezért senkiben sincs változtatási kényszer. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a reformoktól nem várhatjuk, hogy pozitív változásokat hoznak. A hazai közigazgatásban az eddigi három helyett napjainkban öt szint működik: település, kistérség, megye, régió és az országos szint. Dr. Dantesz Péter meggyőződése, hogy a hatáskör szempontjából két szint - az országos és a helyi - is elegendő lenne. A hatáskör ugyanis a társadalmi életben felmerült kérdések jogalkotással és jogalkalmazással történő megoldása, Dr. Dantesz Péter, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanára sajátos eszközökkel. Ebből a nézőpontból az a kívánatos, hogy a hatáskör koncentrált legyen, ugyanis minél koncentráltabb, annál jogszé- rűbb és magasabb színvonalú. Az elektronikus kormányzásról szólva elhangzott: a technika megfelelő hátteret nyújt ahhoz, hogy a közigazgatás minél kevesebb szintből épüljön fel. A magyar önkormányzati rendszer bizonyos szempontból sajátos hasonlatosságot mutat a szociális igazgatással. Mindkettőről elmondható, hogy erőteljesen bevételfüggő, és a minősége a költségvetés teherbíró képességétől függ. Magyarországon ésszerű, hatékony és racionális közigazgatási struktúrára van szükség, amelyben érvényesül a demokrácia. A magyarországi 3200 önkormányzat helyett elegendő lenne 1200-1500 önkormányzat megfelelő módon való működtetése. A koncentráció nem egyenlő a demokrácia korlátozásával. A jövőben dől el, hogy a hazai költségvetés milyen önkormányzati rendszert bír el. Előbb- utóbb begyűrűzik a nyugat-európai modell. A nagyobb fővárosokban, például Londonban, Párizsban és Brüsszelben a reformokat nem racionális módon dolgozták ki, valamennyi kompromisszumok eredménye. Félmegoldások születtek, de növelték a fővárosok verseny- képességét. Amennyiben a jövőben nálunk is jó reform születik, az hatékonyabbá és gyorsabbá teszi a hatósági működést - fejezte be előadását dr. Dantesz Péter. Pódiumvita Az előadásokat szünet, majd a kora délutáni órákban pódiumvita követte dr. Máthé Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja vezetésével, amelynek során a jelen levő politikusok, önkormányzati gyakorlattal rendelkezők és szakemberek mondták el gondolataikat, véleményüket pro és kontra a témáról. A vitában felszólalók abban egyetértettek, jogos az átfogó reform, de kimunkálásához igazi késztetést nem éreznek a politikusok, ezért 2006 és 2010 között nem reális erre várni. Békeidőben ugyanis nincs gyökere a közigazgatási reformnak. Kevés helyen reformálnak, ez ügyben tehát „versenyképesek” vagyunk. Ellenben ha reformot akarunk - vélték mások -, pontosan meg kell határozni, mit is akarunk, kisebb önkormányzatokat, kevesebb szolgáltatást, kevesebb önkormányzati képviselőt? Meddig tartson az állam gondoskodása? A vitában részt vevők utaltak az EU elvárásaira is, amely egyáltalán nem ösztönöz átláthatatlan rendszer fenntartására. Csaknem mindnyájan hangsúlyozták a politika - bármely szintű - felelősségét és a gyökeres változtatás szükségességét. bk-ra (Fotók: Zalka István) Dr. Máthé Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja
