Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-12-18 / 25. (305.) szám

Hanuka a hitközségben A fény ünnepét tartották december 9-én az Újpesti Zsidó Hitközség díszter­mében. E vallási ünnepen arra a történelmi eseményre emlékeznek, amikor az időszámításunk előtti 2. században a kisebbségben lévő zsidó nép sza­badságharcot folytatott a szír megszállók ellen, és Juda Makkabi vezetésével kivívta a győzelmet. Megszentségtelenített jeruzsálemi szentélyük újraava- tásakor csoda történt. Mindössze egy kis korsónyi mécsesolaj állt rendel­kezésükre, de ez a kis mennyiség nyolc napig világított. E csodáról minden esztendőben nyolc egymást követő napon gyertyagyújtással emlékeznek meg a zsidó családok. Az újpesti hitközség dísztermének színpadán Szilágyi Gábor kántorhallgató gyújtotta meg a gyertyát. Az ünnepségen megjelent Zoltai Gusztáv, a Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének igazgatója, Sterit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és Rappaport Zoltán, az Újpesti Zsidó Hitközség elnöke. Közel száz jelenlévő előtt Deutsch László újpesti főrabbi idézte fel a hanuka történelmi hátterét, majd ünnepi műsor következett. Előbb a Liszt Ferenc utcai szeretetotthon speciális részlegének kórusa énekelt, majd Fülöp Zsuzsa és Egri Zoltán, a Magyar Állami Operaház mű­vészei adtak elő opera- és operettcsokrot (zongorán közreműködött Neu- mark Zoltán). A műsor második ré­szében a Sabbath Song klezmerzenekar játszott. ^ Deutsch László főrabbi és Szilágyi Gábor kántor­hallgató a nyolcágú gyertyatartó előtt (Fotó: Zalka I.) Könyvajánló xix. mm ííimj! művMT Az újpesti székhelyű Kossuth Kia­dó jóvoltából albumba gyűjtve csodálhatjuk meg nemzeti képző- művészetünk másfél száz alko­tójának legismertebb műveit. A Lila ruhás nőtől az Ásító inason és a Hunyadi László siratásán át a Búsuló juhászig a Nemzeti Galéria legértékesebb festményei, szobrai és érmei sorakoznak a felvéte­leken. A XIX. században, amikor a romantika utolsó nagy hulláma találkozott a kiteljesedő történeti festészettel, Magyarországon egy európai tehetségű művésznemzedék a nemzeti lét leg­fontosabb kérdéseit fogalmazta meg. Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, idősebb és ifjabb Markó Károly és Zichy Mihály képei, Ligeti Miklós és Zala György szobrai nem csupán egy sajátos stílusvilág lenyomatai, hanem arról is tudósítanak, milyen volt a korszak művészeinek gondolkodásmódja. A reprezentatív album bevezetőjét Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, a tanulmányértékű, elemző kul­túrtörténeti áttekintést Bakó Zsuzsanna művészettörténész írta. A kötet - amely elegáns karácsonyi ajándékként bizonyára sok családnak szerez örömet - a Kossuth Kiadó újpesti bolt­jában, a Csányi László utca 34. szám alatt kapható. rój V asárnap találkoztunk, remek órákat töl­töttünk együtt mi, egykori kollégák, régóta barátnők. Ritkák voltak ezek a ta­lálkozások, megbecsültük, amikor összejö­hettünk. (Persze a kör azóta házastársak­kal, gyerekekkel bővült.) Ti hárman, a „ré­giek” csapatából, akik engem, a kezdőt, harminc éve befogadtatok - számomra azó­ta is meghatóan - magatok közé. Úgy bú­csúztunk Tőled este az újpesti ház kapujá­ban: karácsony előtt még találkozunk, jö­vünk, hiszen lesz a születésnapod is. Egy hét sem telt el, a szombati napilap gyászje­lentésben brutális módon adta hírül ne­künk: örökre elaludtál. Újságíró persze újságon keresztül üzen. De ilyet?! Mintha Te fogalmaztad volna a gyász­keretbe foglaltakat. Röviden, tömören, sza­batosan. Csak semmi érzelgősség. Ne is sirassatok! Ezúton tudatod, nincs karácsony, nincs születésnapod. Jól vagy. Alszol. Ne zavarjunk! Sírod sem lesz... Nem akarsz senkinek sem „problémát” okozni. Az or­szág másik részébe elszármazott családod szűk körben búcsúztat... S mi hogyan? Mit csináljunk? Hogyhogy ne zavarjunk? Ezt sohasem mondtad, mindig „ránk értél”, érdekelt, hogyan élünk, mi van az újságírószakmában, pedig ez már annyira más, mint amiért Te annak idején elsze­gődtél. Érdekelt, ki hogyan találta meg az „igazit", mit csinálnak a gyerekek, hogy van a család? Mikor ugrunk be Hozzád egy fél órára legalább? Nincs olyan nap, hogy ne jut­nál az eszünkbe. Egymást is emlékeztetjük. Zsuzsa A gyászhír régóta nem látott kollégákat ösz­tönzött arra, hogy felhívjanak engem. Tu­dom, legyintenél, ha hallanád, kinek milyen élménye van Rólad. Lárifári! Arról, hogy szerkesztőként hogyan segítettél bennünket, fiatalokat, s miként vezettél rá bennünket arra, hogyan kell lapot készíteni, figyeljünk egymásra, a riportalanyra, és hogy a szakma iránti alázat nem farag le a magasságunkból néhány centit sem. Szerettél fiatalokkal együtt dolgozni. Nem takartál el előlünk semmit. Nem féltél, hogy felfelé növünk, hogy közeledünk. Olvastad újságainkat, cikkeinket, a kollégák könyveit, nyitott voltál minden és mindenki iránt. Új lap indul? Az Újpest? Tényleg azt akarod, hogy írjak? - kérdezted tőlem 13 évvel ezelőtt. Hagytad, hogy megkínlódjam az első számot, az a szerkesztő dolga. A második lapszámnál soroltad, kiről, miről lenne ér­demes írni a lapban. Volt, amit meg is írtál. Néhány év után szóltál: abbahagynád. Pub­licisztikát szívesen írsz, karcolatot, de mit szól a riportalany, hogy (Te persze grotesz- kül fogalmaztál) egy koros ember képviseli a fiatal lapot? Döntöttél, de mindig segítségre készen álltái. Jó ember volt - visszhangzik a telefonkagy­lóból a sokadik zárszó most múlt időben, és döbbenetes a csend... A karácsonyi aján­dékod becsomagolatlanul áll a szekrényben. Hiszen készültünk Hozzád. Te persze azon a két héttel ezelőtti vasárnapon már kiosztot­tad nekünk a Tiédet, a harang alakú, ünnepi csomagolású bonbonokat. Biztos, ami biz­tos... Nem késtél meg egyetlen ünneppel sem. Lesznek azonban, akik csak most értesülnek arról, hogy Darida Ferencné FARAGÓ ZSUZSA életének 83. évében megpihent. Bangha Katalin Sáj88® jjfFíA? .yA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents