Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-01-29 / 2. (282.) szám

12 LJ J PL ELT _________________________2004. január 29. Meg kerülte hajójával a földet 1 aaa. Hí Strombolitól Gibraltárig M integy 45-50-en gyűltek össze magyar lobogókkal felszerelkezve a pulai ACI marinában. 2003. szeptember negyedikén 11 órakor kisebb ünnepségre készülődtek. Barátok és ismerősök azért utaztak Pulába, hogy köszöntsék a kikötőbe megérkező vitorlást, amely magyar lobogó alatt, magyar - sőt újpesti - kapitánnyal a fedélzetén megkerülte a földet aki a négy évig tartó útra húsz évig készült. Az újpesti születésű Görög Péter a küldetés 2/3-át egyedül, 1/3 részét barátaival tette meg. 1999. július 3-a, az indulás napja. A Viktoria feltöltve élelemmel, vízzel, üzemanyaggal elin­dult a kikötőből, átállva a vámmólóhoz, hogy a szükséges formaságok elintézése után magyar lobogó alatt hajózva, Újpest zászlójával a fedélzetén búcsút inthessen a horvát partoknak. Heten szándékoztunk nekivágni a Pulától a Kanári-szigetekig tartó útnak Görög-Battlay- Gaál-Gyocsos-dr. Hantos-Holka-Koleszár összeállításban, emlékezik vissza a kapitány. árom napig tartó hajózás után a Boni- facio-szoroson áthaladva érkeztünk meg 1999. július 15-én Korzikára, Bo­nifacio jachtokkal zsúfolt kikötőjébe. Közel 300 tengeri mérföldet hajóztunk, amely alatt változatos időjárási viszonyokkal találkoz­tunk. A Vulcano és Korzika közötti távolság felénél tartottunk, amikor erős északnyugati szelet kaptunk, ezért negyedszélben cirkálva vitorláztunk úticélunk felé. Ekkor történt a következő kalandunk. Az időpont 1999. július 13-a, hajnali 4 óra. Az éppen leköszönő őrség ébresztette a soron kö­vetkezőt. A negyedszélben erősen dőlt a hajó. Ébresztő! - hangzott a barátságos felszólítás. Ekkor hajóstársunk álmosan feltápászkodott, hogy felvegye vitorlásruháját az őrséghez. Ál­mos szemekkel, s mivel a rossz időjárás miatt állandóan kapaszkodni kellett, az egyik kezével a feje mellett lévő polcot fogta meg. A polc mö­gött volt felhalmozott étkészletünk (több száz konzerv). Az ezt rögzítő retesz kinyílt, és a konzervhegy (félig még alvó) váltótársunkra ömlött, akár a pénznyerő automatából kihulló csilingelő pénzdarabok. Karesz, megnyerted a főnyereményt! - hangzott az évelődő megjegyzés. Barátunk másodpecekig nézett mozdulatlanul a megdöbbenéstől, amíg felfogta, hogy mi történt, miközben bokáig állt a konzervben. Az az olvasó, aki figyelemmel kí­sérte a Viktoria eddigi kalandjait, nehezen kép­zeli el, hogy a viharos időjárás miatt két napig ezen a padlót teljesen elborító konzervhalmon jártunk, mivel egyszerűen képtelenek voltunk azt elpakolni. A Tirrén-tenger egy kis ízelítőt adott az út során reánk váró kellemetlenségekből! Szerencsénkre találtunk a kikötőben egy sza­bad helyet, majd a kikötés után bejelentkez­tünk, pihentünk. Úgy terveztük, hogy 6 napot töltünk Korzikán, ezalatt megtekintjük a sziget nevezetességeit. Az első két napon Bonifació- val és közvetlen környékével ismerkedtünk meg. Az öböl fölé nyúló sziklákon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik körös-körül, található a mai napig a francia idegenlégió laktanyája. Két nap múlva kocsit béreltünk, megismerked­tünk a változatos domborzatú vidékkel, és a kiváló helyi borokkal. 1999. július 20-án, miután ivóvíztartályainkat feltöltöttük, készleteinket felfrissítettük, 22 óra­kor kihajóztunk a kikötőből, és a Baleári-szige- tek, azon belül is Ibiza felé vettük az irányt. Részlet a naplóból: 243 fokos délnyugati irányba hajózunk, július 22-ét írunk, kedvező északi széllel, teljes vitor­lázattál haladunk. Este 11 óra van. A mélyfekete égen apró, szikrázó gyémántokként ragyognak a csillagok. A szélerősség 4-es, pozíciónk északi szélesség 43 fok 43 perc, keleti hosszúság 6 fok 38,1 perc. Tenger és tenger körülöttünk, amed­dig a szem ellát. A szél által korbácsolt hullámok akadálytalanul gördülnek Afrika partjai felé. Mennyivel más hullámok ezek, mint amelyeket az Adrián megismertünk! Hosszúságuk (két hullámhegy között) kb. 25-30 méter, a magas­ságuk 4 méter. A fehér tarajokat görgető hul­lámok néha igen szeszélyesen viselkednek. A tökéletesen sötét éjszakában, amelyben csak a hajó fényei világítanak, a tenger hangjait hall­gatva ülök a kormányállásban. Surrogás hallat­szik, majd jobb oldalon feltűnik egy hullám­taréj, a fejünk felett másfél méterrel csodálkoz­va megáll, „megnéz minket”, majd csendesen továbbsuhan. Más alkalommal minden előze­tes bejelentkezés nélkül fürdőkádnyi vizet zú­dít ránk. Szerencsére ez a ritkább. Lehetetlen betelni a tenger csodálatával! Újra és újra rá­döbben az ember, hogy a nagybetűs TERMÉ­SZETET csak tisztelni és csodálni lehet! Aki hallgat rá, és nem próbál szembeszállni vele, annak megengedi, hogy megismerje hatalmát, sokféle arcát. Ilyen és hasonló gondolatok közben gyorsan telik az idő. 4 csomós sebességgel haladunk úticélunk felé. Éjfél van. Itt az őrségváltás ideje. Felkeltem a váltótársaim, lefekszem aludni. Július 23-a délelőtt van. Az ügyeletes kiáltása hangzik:- Orrvitorlát kurtítani!- Nem működik a fokroller! - jelenti Gaál Tamás. Szerencsére a fokvitorla félig reffelve van. Gyors tanácskozás után úgy döntünk, hogy megállunk Menorcán, Mahon kikötőjében, amely nem szerepelt terveinkben. Kikötünk a védett öbölben. Rövid vizsgálódás után kiderül, hogy a baj az árboc tetején, a „top”-nál van. Felveszem a mászóhevedert, majd kötéllel fel­húznak a 16 m magas árboc tetejére. Megvan a hiba! A vitorla felhúzókötele akadt be, ez akadályozta a fokroller forgását. Hamar sikerül orvosolni a bajt... A baj elhárítása után úgy döntöttünk, megismer­kedünk Mahon történelmével és látnivalóival.

Next

/
Thumbnails
Contents