Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-05-06 / 9. (289.) szám
2004. május 6. }\Jáí/yáy>jyj mM\(á A Csendes-óceán víztükrén Görög Péter kapitány december 22-ére minden ) I II || | készen állt a Panama-csa- • tornán való átkelésre. 9 órakor megérkezett a hajóra az „extra crew”, a hajózási hatóságok által kötelezően előírt négy kötélmunkás és a kalauz, felszedjük a horgonyt, és elindulunk a zsilipek felé. Ez a fantasztikus mérnöki teljesítmény, a földszorost átszelő csatorna nemcsak fontos vízi út, hanem egyben Panama legfőbb turisztikai látnivalója is, ezért néhány mondatban érdemes megismerkedni a történetével. A franciák tervében „egyszintes” csatorna szerepelt, medrét olyan mélyen vágták volna be, hogy a hajók zsilipelés nélkül áthaladhassanak rajta, mint a Szuezi-csatornán. A terv legkritikusabb szakasza annak a mintegy száz méter magas, sziklás hegyhátnak az átvágása volt, amely Panama város közelében vízválasztó a két óceán között. A franciák itt vízi alagutat akartak létesítem. Az amerikaiak túl költségesnek találták a franciák elképzelését, ezért a zsi- lipes rendszer mellett döntöttek. Ehhez segítséget nyújtott a természet is, ugyanis a karibi partok mentén alacsony dombvonulat húzódik, mögötte pedig egy mély fekvésű medence helyezkedik el. Az építők két km hosszú földgáttal elzárták a medencéből a tengerbe vezető Chagres folyó medrét, és létrehozták a víztározó Gatún-tavat. A teljes feltöltődés után 423 négyzetkilométer vízfelületet nyertek, és a tó vízszintje 26 méterrel lett magasabb a tenger szintjénél. Nehezebb feladatot jelentett a vízválasztó hegy, a hírhedt Culebra átvágása, bár könnyítette a munkát az, hogy a tó létrehozásával 26 m mélyítést takarítottak meg. Igen sokba került azonban a zsiliprendszer megépítése. Zsilipek! Látványos, zseniális alkotások! Immár több mint 70 éve működnek szakadatlanul, üzemzavar nélkül. Ezalatt 600 000 hajót emeltek 26 m magasba, és eresztettek vissza a tenger szintjéig! A hajókon pedig hárommilli- árd tonna áru volt. E hatalmas munka elvégzése szinte semmibe sem került, mivel a zsilip- rendszer „üzemanyaga” a tavakban összegyűlt esővíz! Tekintsük meg a zsiliprendszer vázlatát! Mint látható, mindkét oldalon három-három zsilipet helyeztek el. A karibi part egybeépített zsilipéit Gatún-zsilipeknek nevezik, míg a csendes-óceáni oldalon az egyik zsilip elkülönül, ez a Pedro Miguel, és csak kettő van együtt Miraflores néven. Egy-egy zsilip kamrája 305 m hosszú, 33,5 m széles, és kapuinak felnyitása után is még 12 m mély víz marad a teknője alján. A zsilipkamrát kétszárnyú kapuk zárják le: egyetlen kapuszárnyhoz 700 tonna acélt használtak fel. A Viktoria 11.15-kor érte el a Karib-tenger felőli zsilipkamrát, hajónk szép lassan beúszott az alsó zsilipkamrába. Ezután becsukódott utána a tengerre nyíló kapu, és megnyitották a csapokat, amelyek a magasan fekvő Gatún-tó vizét eresztették le gravitációs úton a zsilipkamrába. Amikor a víz a hajóval együtt 8-9 métert emelkedett, és elérte a második zsilip alsó vízszintjét, megnyitották a két zsilipet elválasztó kaput, és a hajót átvontatták a másik zsilipkamrába. A vontatást a zsilipkamrák mellett haladó fogaskerekű villanymozdonyok, népszerűén „villamos szamarak” végzik. A második zsilipkamra mögött ismét bezárták a kaput, és megkezdődött a zsüipkamra vízzel való elárasztása. így ment ez tovább, mígnem a harmadik zsilipből hajónk már a Gatún-tóba úszott ki. Természetesen ez a fajta hajómozgatás csak a nagy fehérhajókra vonatkozott, vitorlás hajónk saját erejéből úszott át egyik zsilipkamrából a másikba. A tavon vitorlázni tilos, a kalauz útmutatása szerint hajóztunk tovább a bólyákkal kijelölt úton. Gamboa telepnél összeszűkül a vízmeder, itt kezdődik a sziklába vágott szurdok, amelyet Gaillard Cutnak neveznek. A Panamacsatornán való átkelést két szakaszban kellett megtennünk, ezért itt éjszakára, a pilot utasítására, a hajózóút szélén, az erre kijelölt helyen horgonyt dobtunk. 16 órakor lehorgonyoztunk Gamboában. Útikalauzunk a partra távozott, csak holnap reggel jön vissza. Az ennivalónk útközben már elkészült, paprikás krumpli lesz a vacsora. Édesvízben horgonyzunk, a „line-handler”-ek, a kötélmunkások javarészt bennszülöttek, sorra ugrálnak a hajóról a vízbe, itt is, ott is fekete gyapjas fejek tűnnek fel, gondtalan fürdőzés veszi kezdetét. Magam is csatlakozom hozzájuk, vidáman lubickolunk a kellemesen hűvös vízben. k- Vigyázz, jönnek a krokodilok! - hangzik a tréfálkozás, és folyik tovább az úszkálás. Már alkonyodik, mire mindenki a hajón van. Megvacsorázunk. Előkerül a pecabot, és pár perc múlva már hal fickándozik a végén. Étrendünk hamarosan sült hallal egészül ki, paprikás lisztben megforgatva, csak úgy magyarosan. Gyanakodva nézegetem a partról a vízre boruló őserdő zöld csíkját. Közben átmenet nélkül ránk zuhan a trópusi éjszaka. Megelevenedik az őserdő, titokzatos hangok hallatszanak a partról, köztük mély morgásszerű hangok is. Valóban vannak a vízben krokodilok? - bököm ki kérdésemet, ami már jó két órája foglalkoztat. Vagy tényleg csak vicceltetek? Matrózaim semmit sem szólnak. Az egyik előveszi a zseblámpát, és erős fényével megvilágítja a parti sávot. A fénykévében megannyi fehéren izzó pont világít. Ez nem vicc volt! - hasít belém a felismerés. Valóban krokodiloktól hemzsegő vízben fürödtünk! Másnap fél egykor megérkezett a kalauz, a horgonyt felszedtük, és továbbindultunk. A Gaillard-vágatból kilépő hajónk ismét zsilipbe került, és az előbbi műveletek fordítottja játA Panama-csatorna zsiliprend- peorö míouel-jsiup szerének vázlata Cerro at Qro MiRAFlORESÍArany-hegyl ZSILIP "3-' . X“' GATÚN-ZSILIP M,ro* __ / - % MoresK ARIBtenger 0 síim Gódíard - vágót CSENDES- ÓC E A H ? ±. - 15» Gatún- tó cspéíy - 0.4 m apály - 3,4»
