Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-05-06 / 9. (289.) szám

2004. május 6. szódott le. Az utolsó zsilipből az édesvízzel és a hajóval együtt kiöblítettek a világ legna­gyobb óceánjába: a Viktória a Csendes-óceán víztükrén ringott... Panama csendes-óceáni kapuja Balboa. Ide érke­zett meg meghívásomra, egy hétre, ismerősöm és barátom, Karádi Pál. Jó hangulatban, csendesen köszöntöttük a 2001-es esztendőt. Panama város és a helyi érdekességek megtekintése után a vá­rostól 65-100 km távolságban délkeletre fekvő Perlas-szigeteket látogattuk meg. Ez a szigetcso­port arról kapta a nevét, hogy itt találták a világ legnagyobb igazgyöngyét, amely jelenleg az an­gol királynő koronáját ékesíti (perlas=gyöngy). A szigeteket Balboa fedezte fel. (Vasco Nunez de Balboa 1513-ban elsőként kelt át a panamai föld­szoroson, és fedezte fel tőle délre a hatalmas „Déli-tengert”, a Mar del Suit, mai nevén a Csen­des-óceánt.) A mintegy 180 sziget legnagyobbika Isla del Rey: területe kb. 200 négyzetkilométer, legmagasabb pontja 222 m. Egy hónapig marad­tam ezeken az őserdővel borított, indiánok által lakott szigeteken. Fatörzsből kivájt csónakjukkal gyakran meglátogatták a horgonyon álló Viktó­riát gyümölcsöt és apró igazgyöngyöket kínálva eladásra. Az őserdőben barangolva sikerült megismerked­ni az őslakosok földművelésével is: motoros fű­résszel kiirtanak egy darab erdőt, és a területet bevetik. A termés beéréséig semmilyen földmű­velést nem folytatnak, majd a termést betakarít­ják. Közben az erdő lassan visszahódítja az elra­bolt területet. Ezután továbbállnak, megint kiirta­nak egy darab erdőt, és kezdődik minden elölről. A pompás fövenyparton sétáltam, ameddig a szem ellát, rajtam kívül nem volt senki sem. Valahonnan a végtelen óceán felől fagerendákat, építkezés nyomait sodorta partra a hullám. Ér­deklődve vizsgálgattam az ülesztéseket, és meg­lepődve tapasztaltam az óceáni népek fantaszti­kus munkáját, a gerendákban egyetlen vas alkat­rész, szög sem volt, ahol úgy kívánta, faszögeket alkalmaztak. Ugyanakkor a tengerpartot elöntöt­te a szemét. Hullámokban sodorta partra a mű­anyag palackokat és a gumipapucsokat az óceán, amit talán a túlsó oldalán hajigáltak a vízbe. Szomorúan állapítottam meg: a tudósoknak iga­zuk van, ha nem teszünk valamit ezért a fantasz­tikus bolygóért, tönkretesszük. Megváltozott föl­dünk éghajlata is, olyan időjárási jelenségek van­nak, amely 14 évvel ezelőtt még ismeretlenek voltak. Az Egyenlítő környékén immár periodi­kusan négyévenként vihar söpör végig a Csen­des-óceánon, a neve El Nino, karácsony környé­kén tapasztalható. Február 13-án a hajó pozíciója 8 fok 18,01 perc észak és 78 fok 54,11 perc nyugat a hajónapló bejegyzése szerint, amikor búcsút intek a Pana­mai-öböl közepén fekvő Perlas-szigeteknek, és a hajó orrát délnyugatnak, az ecuadori Salinas irányába fordítom. Február 18-án éjfélkor a Viktoria átlépi az Egyenlítőt, a hajó ezentúl a déli féltekén halad. A tengerészek körében szo­kás, hogy aki először lépi át az Egyenlítőt, a Neptun (rendszerint a kapitány) színe elé kell járulnia, és egy beavatási szertartáson kell átes­nie. Ebben az esetben a kapitány és a személy­zet is én vagyok, így kitöltők magamnak egy po­hár bort, és iszom egyet Neptun egészségére. A Salinasig tartó közel 700 tengeri mérföldes út lényegében eseménytelen volt, az út egy­hangúságát csak a halászok állandó kerülgetése és egy alkalommal a vízből csapatosan kiugráló ráják látványa törte meg. 2001. február 19-én a Viktoria 12 órakor lehor­gonyzón Ecuador előtt, Salinasban. Kezdetét vette a hajó közel két hónapos felkészítése a csendes-óceáni átkelésre. (folytatjuk) A Bródy Imre Gimnáziumban 2004. április 22-én került megrendezésre a Föld napja tiszteletére összeállított műsor. A rendezvény ötlete Farkas Márton tanár úr agyából pattant ki, s a szervezés feladatát is ő vállalta magára. A bolygónk sorsát szívén viselő diákok már hetek óta gyűjthették a papírt és az elhasznált ele­meket, amiket környezetvédő újrahasznosításra a megfelelő helyeken leadtak. Ez az akció a tanév végéig folytatódik, így minden diáknak lehetősége van, hogy maga is hozzájáruljon a környezet védelméhez. A Föld napján a diákoknak a szokott időben, 8 órakor kezdődött a tanítás, de csak az órarend szerinti első három óra lett megtartva, ezek is csak félórásak voltak, köztük ötperces szünetekkel. 10 órától a tanulók az osztályfőnökükkel vagy annak helyettesítőjével az osztályukban meghallgatták a honismereti, környezetvédelmi és bio­lógia-szakkör előadását az iskolarádióban. Az előadás témája: Az üvegházhatás fokozódása napi problémákat okoz? Újabb jégkorszak jöhet? 11.15-től elkezdődött a kvízjáték, az iskolarádióban elhangzó har­minc kérdésre lehetett válaszolni, tippelni. Ezután negyedórás szü­net következett, amikor a diákok megbeszélhették a játék kérdéseire adott válaszaikat. A szünetben néhány diák az általa behozott biosüteményeket, bioitalokat árusította. A szünet elteltével a tanulók a saját évfolyamukra beosztott előadáson vettek részt. A kilencedik évfolyamnak a világ nagy nem­Elmélet és gyakorlat a Föld napján zeti parkjairól szóló vi­deofilmét vetítettek, Szik- szai Zoltán tanár úr felügyelete mellett. A ti­zedik évfolyam a Kive­szőben lévő növények és állatok című filmet nézte meg, Tálosi Gábor tanár úr felügyeletével. A tizenegyedik évfolyam Körösi Levente előadását hallhatta a washingtoni egyezményről. A ti­zenkettedik évfolyamnak pedig az egészséges életmódról tartott előadást Ferenci László. Az előadások és videofilmek után a kvízjáték eredményhirdetése következett. Az első helyezettek jutal­ma édesség volt. Madaras András 9. d osztályos tanuló, az egyik szervező

Next

/
Thumbnails
Contents