Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-04-22 / 8. (288.) szám
10 ÚJPEST 2004. április 22. yíjJííkJy yjjh Útban a Panama-csatorna felé K ellemes szélben 27 mérföldet hajózva délután 2-kor érkeztünk meg a Holland Antillákon Bonaire-től északnyugatra fekvő Curacaóra. A Spaansch-öbölben, a jachtklubban kötöttünk ki, amely curacaói kalandozásaink kiindulópontja lett. A sziget alakja kiterjesztett szárnyakkal vitorlázó madárhoz hasonlít: hossza 60 km, átmérője 4-11 km, amelyet Venezuela partjaitól 75 km szélességű tengeri csatorna választ el. A sziget eredetének neve talányos. Lehet, hogy még indián örökség, de olyan feltételezések is vannak, hogy a portugál coracao (szív) szóból ered. Ehhez a magyarázathoz lírai elbeszélések is kapcsolódnak. Sokkal prózaibb a sziget természeti képe: helyenként csaknem félsivatag, máshol riasztó, kaktuszos pusztaság. A keleti part közelében az életükért küszködő dividivi fákat az erős északkeleti passzát féloldalas, elferdült növésre készteti. Hiányoznak a források és a patakok. A keleti part szikláit a tenger ostroma élesre csipkézte, sok helyen üregek, barlangok tátonga- nak. A lapos, egyhangú felszínt néhány domb teszi változatossá, a legmagasabb a sziget észak- nyugati részén emelkedő Christoffel Berg (372 m). A sziget fővárosa Willemstad, amely egy a sziget belsejébe nyúló, ágas-bogasan elhelyezkedő, viszonylag mély vizű lagúna két partján fekszik. A rakparton eper- és pisztáciaszínű, valamint vaníliasárga holland kontyos házak sorakoznak. Kirándulásaink során észak felé autózva megnéztük Boca Tabla híres tengeri barlangját. Három kilométerrel távolabb egy kis halászfaluval, West Pointtal ismerkedhettünk meg, ahonnan már csak rövid séta a sziget északi csücske, a világítótornyos North Point. 10-én este a sziget nemzetközi repülőterére indultunk, két útitársunkat vártuk Budapestről. Dr. Huszti László, a Chemtrade igazgatója, a Viktoria szponzora és Réder Zsuzsa barátaim érkeztek meg. A hajónaplóba bejegyzés került: 21 órakor behajózott két új útitársunk. November 13-án elkötöttük a hajót, és egész éjszakai szeles, esős vitorlázás után 14-én délelőtt 10-kor érkeztünk meg az ABC-szigetek legkisebb tagjára, Arubára. Aruba Curacaótól 75 km-re fekszik nyugatra, dél felől pedig alig 25 km-es tengerzóna választja el a venezuelai Paraguana-öböltől. Természeti viszonyai nagyon hasonlítanak Curacaóéihoz, itt is kevés a csapadék, a korallmészköves felszínt kaktuszos bozót borítja. Aruba sűrűn lakott délnyugati oldalát kitűnő utak hálózzák be, így köny- nyűszerrel, rövid idő alatt megismerkedhettünk a sziget nevezetességeivel. kellett rendezni. Rendhagyó volt az országba történt bejelentkezés is: a szokásos hivatalok végiglátogatásán túl (bevándorlási hivatal, vám, egészségügyi hivatal) először az Interpol irodájába kellett ellátogatni, amely - ismerve a kolumbiai viszonyokat - végül is érthető volt. Udvarias adategyeztetés után végül pecsét került az útlevélbe. Némi nehézséget okozott még, hogy az országban a spanyol nyelven kívül semmilyen más nyelven nem beszéltek (a hivatalokon kívül, ott értettek angolul). Itt találkoztam ismét George-zsal, a francia szóló hajóssal, akivel még a Kanári-szigeteken ismerkedtem össze. Azt tervezte, hogy kiemeli a hajóját, hogy algagátló festést végezzen el rajta. Kolumbia az ellentétek országa, a fantasztikus természeti viszonyokkal megáldott, természeti kincsekben gazdag országban a gazdagság és szegénység szembetűnő ellentétébe ütközik az ember. Cartagénában, ebben a házaival és girbe-görbe utcáival egy spanyol kisváros hangulatát idéző városban úgy tartják fenn a rendet, nyugalmat és közbiztonságot, hogy minden utcasarkon géppisztollyal felfegyverzett őr teljesít szolgálatot. Gyakori az ország belsejébe látogató külföldi turisták túszul ejtése, akiket csak váltságdíj ellenében engednek szabadon. 2000. december 12-én 18 órakor, miután a Viktóriát elkötötték a marina emberei, vízzel, élelemmel és üzemanyaggal feltöltve indultam tovább a Panama-csatorna felé. November 22- én elbúcsúztam barátaimtól (ők repülővel hazaindultak Budapestre), majd 23- án délután 4 órakor indultam tovább, most már egyedül, következő állomásom, a kolumbiai Cartagena felé. 500 mérföldet változó időjárási viszonyok között vitorlázva november 29-én kötöttem ki a helyi marinában. A kikötés számomra teljesen új módjával ismerkedtem meg: a marinai személyzet egyik tagja az első kikötőkötelet elkérte, búvárszemüveggel beugrott a vízbe, majd lemerült, és a hajót valamilyen víz alatti tárgyhoz kötötte ki. Most már csak úgy idulhatok majd tovább, ha újból eloldoznak, vagy elvágom a kikötőkötelet, futott át a gondolat a fejemen. Az igazsághoz hozzátartozik viszont az is, hogy ettől kezdve a kikötő minden szolgáltatását igénybe lehetett venni hitelbe (mosoda, vendéglő, víz, elektromos áram), a számlát pedig egy héten egyszer, hétvégén Részlet a hajónaplóból: December 14. Másfél napja vagyok úton, számításaim szerint megtettem a Cartagena-Panama út felét. Az időjárás elég rossz, viharos északkeleti szél fúj. A hullámok hatméteresek, tarajosak. Két hullámhegy közötti távolság kb. 40-50 méter. A nagyvitorla lehúzva, erősen kurtított fokvitorlával haladok. True Course (valódi útirány) 260 Görög Péter kapitány ; ,4 Nagy fogás a fedélzeten Jacht- és vitorláskikötö
