Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-09-11 / 18. (273.) szám
2003. szeptember 18. ÚJPEST ________________11 A kisebbségi önkormányzatok életéről Lengyelországban jártunk Élménybeszámolónk az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 2003. június 19-22. között Lengyelországban tett zarándokútjáról és kirándulásáról készült, ajánljuk az C^lvasó szíves figyelmébe. 2003. június 19-én reggel 6 órára volt kitűzve a gyülekező időpontja. Miután mindenki megérkezett az Újpesti Polgár- mesteri Hivatal épülete elé, Bereczki István köszöntötte az egybegyűlteket, valamint Újpest alpolgármesterét, Sebestyén Bélát és feleségét. Az autóbusz 6 órakor indult el Lengyelország felé. Krakkóba érve első dolgunk volt elfoglalni a szálláshelyünket. Kényelmes, 3 és 4 személyes szobákat kaptunk a Vakok és Gyengénlátók Intézetének kollégiumában, a Visztula partján, nem messze Krakkó óvárosától. Az utazás után még maradt any- nyi időnk és energiánk, hogy Krakkó szépségeivel is ismerkedjünk. Szerencsénkre pont erre a napra esik az Úr napja, melynek keretében Krakkóban nagyszabású körmenetben ünnepelték ezen jeles napot. Csoportunk vállalkozóbb kedvű tagjai részt vehettek a körmenetben. A szabályos, négyzet alakú tér közepén elhelyezkedő Posztó csarnokot, a városháztornyot s a teret körülvevő ódon kereskedőházakat is megcsodáltuk. Természetesen nem maradhatott ki a híres, gótikus, koronával ékesített Mária-templom megtekintése sem, ahol az Úr napja alkalmából istenüszteletet tartottak. Zarándoklatunk második napján a Krakkótól 82 km-re keletre fekvő városba, Tarnówban, Bem Józsefnek, a lengyel és a magyar nép közös hősének szülőhelyére látogattunk. Tarnów a Magyarországból Lengyelországba vezető kereskedelmi útvonal mentén alakult, 1330-ban kapta meg a városi jogot. Még a XVI. század folyamán városfalakkal vették körül, majd a birtokos Tarnowski család kezében fontos gazdasági és kulturális centrummá fejlődött. Ennek egyik tényezője, hogy a XVI. században a Krakkói Egyetem egyik kara Tarnówban működött. Ismerkedve a város nevezetességeivel először a tarnówi Székely-kaput néztük meg. A Székely-kapu lábánál terül el a Petőfi tér, ahol nagy költőnknek, Petőfi Sándornak állítottak a lengyelek emléket. A szobrot az erdélyi hadjárat kilenc csatájára emlékeztető kopjafa veszi körül, kétnyelvű felirattal. Továbbhaladva eljutottunk a főtérre. Ennek közepét foglalja el a XV-XVI. században épült késő gótikus, majd a XVI. század második felében reneszánsz stílusban átépített pártázatos, kerek tornyos városháza. Utunkat a főtértől északra nyíló kis tér közepe felé vettük, ahol megtekintettük az 1400-ban épített, majd többször is átalakított gótikus katedrálist. Belsejében megcsodálhattuk Barbara Tarnowska és Jan Tarnowski reneszánsz, továbbá Janusz Ost- rogski és felesége kora barokk síremlékét. Városnézésünk következő állomása a Bem tér volt. Ennek jobb oldalán, egy ódon, magasföldszintes ház falán emléktábla hirdeti, hogy 1794- ben itt született Bem József, a szabadságharcok bajnoka, Petőfi által rajongva szeretett Bem apó. Végezetül, tarnówi városnézésünk utolsó állomásaként leróttuk tiszteletünket Bem tábornok szobránál, ahol hálánk jeleként elhelyeztünk egy koszorút. A város északi peremén, a városközponttól mintegy 2 km-re található a fás-virágos Ogród Strzelecki park, s ennek a szép parknak parádés helyén, tavirózsás műtavacskából kiemelkedő oszlopokon nyugszik Bem József tábornok kőszarkofágja. Délután tovább indultunk Bieczbe. Biecz egy lengyel-magyar kereskedőváros volt. Lakosai arra büszkék, hogy városuk 1000 éves, és itt készítik Lengyelországban a legjobb piackit. A városka nagyon hangulatos, de ezenkívül néhány érdekes látnivalót is nyújt. Ilyen a XIV-XV. század fordulóján Jadwiga királynő által alapított kórház, valamint a késő gótikus plébániatemplom. A pártázatos oromzattá templom szentélye 1480-ban, csamoktí- pusú főhajója pedig 1516-1521 között épült. A templom mögött megcsodáltuk továbbá a városfal, városkapu maradványait, a rablók tornyával. Kirándulásunk harmadik napján elindultunk Kal- waria Zebrzydowska felé, ahol idegenvezetőnk egy fiatal, magyart törve beszélő szerzetes volt, akinek édesapja ma is Újpesten él. A Zar-hegy lábánál elterülő szép fekvésű városka évszázadok óta Dél-Lengyelországnak híres vallási központja. A Mikolaj Zebrzydowski által XVII. század elején épített szentély a legérdekesebb természeti és építészeti műemlékek közé tartozó és gyakran látogatott búcsújáró és zarándokhely. Az alapító kívánságára az Ordo Fratum Minorum ferencesek gondozzák, akiket Lengyelországban bencéseknek hívnak. A szentély barokk stílusú székesegyházból, kolostorból, templomok együtteséből, valamint barokk és manierista kápolnákból, az úgynevezett „kalwariai keresztútból” áll. Ezek az épületek szépen illeszkednek a Beszkidek festői tájképébe. Kalwaria domborzata Jeruzsáleméhez hasonlít, és a jeruzsálemi kálváriát utánozza. A kalwariai szentély 1999 óta az UNESCO-listán szerepel. Az épületek 1602-1609 évek között épültek, és Jan Maria Bernardoni olasz jezsuita építész és Pawel Bau- darth antwerpeni építész művei. A kb. 6 km2 területen a bazilikán kívül 41 szakrális jellegű épület (kisebb-nagyobb templomok, kápolnák, hidacs- kák és szobrok) található, amelyek között a híres „kalwariai ösvények” futnak. Az együttes kialakításában Lengyelországra nem jellemző, a messzi Palesztinából származó építészeti megoldásokat alkalmaztak. A főtemplomban megcsodálhattuk a híres Kalwariai Szűzanya kegyképét. A képet 74x90 cm nagyságú vászonra olajfestékkel festették meg, és szakértők szerint Myslenicka Szűzanya másolata. A kép eredetileg a 12 kilométerrel odébb fekvő Kopytówka faluból származik, ahol Stanislaw Paszkowski tulajdonát képezte. Amikor, krónikák szerint, 1641. május 3-án a képen véres könnyek jelentek meg, Paszkowski értesítette erről az egyházi hatóságokat, és rövid időn belül a kép Kalwaria Zebrzydowskába, bencésekhez került, ahol 1887. augusztus 15-én a csodatevő képet megkoronázták. Vezetőnkkel közösen egy közös imádságon kértünk áldást kicsiny közösségünkre. Estefelé, visszatérve Krakkóba, aki nem volt fáradt, részt vehetett a Visztulánál, Szent Iván tiszteletére rendezett ünnepségsorozaton. A kirándulás utolsó napján elindultunk Zakopane felé. Az utat Zakopanéba lengyel nótákat énekelve, nosztalgikus hangulatban tette meg a csoport. Megérkezve a városba, akik még nem látták, megtekinthették a gurálok által a pápa tiszteletére emelt új templomot, ahol gyönyörű, kézi faragású padok, székek és szobrok láthatóak. Mások a piactéren sétáltak, felmentek Gubauvkával a hegy tetejére és a guráloktól vásárolhattak különböző portékákat. A pár napos kirándulás ezekkel a látnivalókkal ért véget. Szép élményekkel feltöltődve vettünk búcsút Lengyelországtól. Végezetül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetünket kifejezni a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány által nyújtott anyagi támogatásért, ami lehetővé tette, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező családok és fiatalok részt vehettek a zarándokúton. Lejegyezték: Bereczki István, az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke és Sebestyén Béla alpolgármester
