Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-11-27 / 23. (278.) szám
2003. november 27. Sapere aude: Merj gondolkodni! Az alapító gimnazistáknak az igazgató asszony gratulált (Fotó: Zalka István) Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere a Csokonai Vitéz Mihály 12 évfolyamos Gimnáziumról szólva ünnepi köszöntőjében először személyes. emlékeit idézte fel. Szólt arról, hogy az 1988- ban, Káposztásme- gyeren alapított - Borosné Kézy Zsuzsa, akkor még termé- a gimnázium igazgatója szetesen általános - iskolát „kétéves korában”, éppen az itt folyó oktató-nevelő munka egyik mélypontja apropóján ismerte meg. Az iskola most, 15 évesen is fiatal, hiszen az oktatásban 50, 100, sőt ezer éveket tartanak nyilván, ennyi idő kell ahhoz, hogy egy iskola elmondhassa magáról, hogy mely hagyományokra épít képzése során, és milyen irányban halad. Amikor megismerte az itt tanuló diákokat, tapasztalta, hogy az új iskolába sok helyről, korábban más és más elvárásoknak megfelelve érkeztek a diákok. Akkor több mint ezren tanultak itt, most ötszázan. A tanárok is más-más hagyományokra építő iskolákból érkeztek, ám annak reményében láttak az oktatónevelő munkához, hogy egyszer egy jó iskola válik a „Bőrfestőből”. De minden bizonnyal megmosolyogták volna azt a kijelentést, ha elhangzik, hogy egyszer gimnázium lesz az iskolából. A töretlen fejlődni vágyás azonban új kihívásokat talált, sőt követelt - emelte ki Hock Zoltán alpolgármester -, miközben egy szebb jövőt akaró tantestület általi vágyakkal ötvöződött. Az azonban, hogy „csak” egy jó iskolát építsenek, mára már kevés, hiszen a diákok a lakótelepről és az iskolából elfogynak, „kiöregszenek”, és a társadalmi kihívás tovább érlelte a 12 évfolyamos gimnázium megvalósításának igényét. Az iskola a képviselő-testület eme döntésével csak egy lehetőséget kapott, hangsúlyozta az alpolgármester. Hiszen mindez éppen abban az időben történt, amikor az önkormányzat arra kényszerül, hogy pedagógusokat bocsásson el, adott esetben iskolát zárjon be. Közben pedig sok tízmillió forintot kell még arra biztosítani, hogy ez az iskola a szó valódi értelmében gimnázium legyen. Lehetőséget kaptak a szülők is, hiszen amennyiben 6-7 évesen ebbe az iskolába íratják gyermeküket, érettségi bizonyítvánnyal kaphatják őt visz- sza. És lehetőséget kapott a nevelő is, hogy tudását, szakértelmét átadva érett fiatalokat bocsásson szárnyra. Az élet igazolja majd vissza, hangsúlyozta a szónok, hogy mennyire lesznek műveltek, okosak és érző emberek az itt felnövekvő gyermekek. Az iskolában van annyi becsvágy, mondotta, hogy meg tudják mutatni, mire képesek. És a jó példáért sem kell messzire menni: a szomszédos Babits Mihály Gimnázium még innen jár a huszadik életévén, alapításakor ugyan ki gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen szakmai fejlődésen megy keresztül. Hock Zoltán alpolgármester azt kívánta: 20 év elteltével a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium is ilyen eredményről számolhasson be. Ehhez kívánt sok alázatot, kitartást, erőt, hogy ezen a most megkezdett úton közösen együttműködve haladjanak előre, és a jelen lévő általános iskolások és gimnazisták egyaránt legyenek arra büszkék, hogy a gimnázium megalakulásának, születésének, az élet nagy pillanatai egyikének ezen a napon részesei voltak. Az ünnepi beszéd zárásaként az iskolazászló felavatására kérték Újpest alpolgármesterét. A szalag, amit az alpolgármester rákötött a zászlóra, az önkormányzat ajándékaként hirdeti a gimnáziumalapítás idejét, másik oldalára pedig egy latin mondást hímeztek: Sapere aude: Merj gondolkodni! Borosné Kézy Zsuzsa igazgató Újpest sorrendben ötödikként létrejövő önkormányzati gimnáziuma vezetőjeként szólt arról: céljuk, és törekvésük az, hogy sikerrel állítsák pályára a gimnáziumi képzést, és ezzel méltóak legyenek a szerkezetváltást végig támogató alpolgármester és a képviselő-testület bizalmára. ígérte, hogy tanulói jól képzett, megbízható tudású fiatalokká válnak, és megbízható tudással jutnak el az érettségi vizsgáig. Ehhez kérte a szülők és a diákok segítségét. A zászlóavatást követően Hock Zoltán alpolgármester leplezte le a Csokonai Vitéz Mihályt ábrázoló domborművet. A Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium alapító középiskolásai, vagyis a 9. évfolyamon tanuló diákok fogadalmat tettek, melyben kinyilvánították, hogy a névadójukhoz méltóan kitartóak lesznek a tanulásban, szorgalommal segítik az iskola fejlődését, segítik kisebb társaikat, és előmenetelük során tanáraik, szüleik tanácsait megfogadják. A fogadalmat az iskola aranykönyvében aláA diákok és a vendégek megtöltötték az aulát írásukkal tették önmaguk számára emlékezetessé és maradandóvá, majd a diákoknak Borosné Kézy Zsuzsa igazgató gratulált, és fogadta valamennyiőjüket csokonais diákká. A csokonais diákok ünnepi öltözetéhez ezentúl az iskola emblémája által díszített nyakkendő dukál, amelyet az iskola elsős és kilencedik évfolyamosai a Mesterségek Iskolája Alapítvány ajándékaként kapták meg ezen jeles esemény alkalmából. Az ünnepség folytatásaként Siklósi Evelin tanárnő, a diákönkormányzat felnőtt vezetője ismertette a tanévre tervezett versenykiírásukat, amely lovagi játékokra való részvételre szólította fel az iskola diákságát. A diákok tanulásban és egyéb próbák kiállása után nyerhetik majd el, reményeik szerint minél többen, a lovagi, illetve a vitézi címet. A diákok ezt követően rövid bemutató során a lovaggá ütés ceremóniáját elevenítették fel. A színpadi játékban Ladocsi Péter, Tóvizi Tamás, Kiss Benjamin, Dómján Gábor 7. c és Rácz Klaudia 2. a osztályos tanulók léptek fel. Az ünnepségen az igazgató asszony arról is szólt: a névadás örömére a diákok diófát ültettek az iskola udvarán, melynek terméséből évek múlva más korosztály részesül. A jövőbe tekintés jelképét az osztályok emlékszalaggal látják el. Az ünnepi nap krónikájának részeként az osztályok a Farkas-erdő fái közül fogadtak egyet-egyet örökbe. Az ünnepséget szendviccsel, süteménnyel zárták a diákok, tanárok és a jelen lévő vendégek. A gyerekek pedig nem véletlenül fogalmaztak így a vendégektől búcsúzva: „most nagyon jó csokonaisnak lenni!”-bk-
