Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-02-13 / 3. (258.) szám
r 2003. február 13. GP P oo OOO ...az Újpest közéletében tevékeny szerepet vállaló Közművelődési Kör. A születésnap apropóján a kör képzőművész tagjai kaptak lehetőA színházteremben Vándor Kálmán sportújságíró, Újpest „szerelmese”, dr. Somos Andrással, a kör vezetőjével és Bene Ferenccel, a lila-fehérek egykori válogatott labdarúgójával anekdotázott séget arra, hogy az Újpest Galériában állítsák ki műveiket. A január 31-én megnyílt kiállításon dr. Somos András, a kör vezetője emlékeztetett az évfordulóra, majd dr. Derce Tamás, Újpest polgár- mestere osztotta meg a jelenlévőkkel gondolatait. A kiállítás szakmai megnyitóját Pila- szanovich Irén művészettörténész vállalta magára, akinek elemzését lapunkban is közreadjuk. A Közművelődési Kör tagjai ezen az estén azonban nemcsak egy kiállítás élményeivel lettek gazdagabbak, hanem a Polgár Centrum színpadára invitálták Vándor Kálmán aranytollas sportújságírót (lapunk külső munkatársát), népszerű A város nevében dr. Derce Tamás polgármester köszöntötte a Közművelődési Kör művészeit slágerszerzőt, aki dr. Somos Andrással és Bene Ferenccel, a lila-fehérek többszörös válogatott labdarúgójával anekdotázott nemcsak tizenöt, hanem annál is több év jeles eseményeiről. A zenei aláfestést szolgáló olasz - Vándor Kálmán magyar szövegével népszerűvé váló - slágereket Endrődi Éva tolmácsolásában hallhatták a kör tagjai. (Fotók: Horváth Dávid) Körkép M int az újpesti Közművelődési Kör tagja - s immár öt éve újpesti lakos - boldog örömmel tettem/teszek eleget annak a felkérésnek, hogy e mai kiállítás rendezőjeként és megnyitójaként én is letehessem a magam névjegyét a csoport művészei, s nem utolsósorban a kör tagjai elé. Nem ez volt az első rendezésem, sem nyitásom az Újpesti Galériában, de a kör tagjaként igen! Szeretném hinni, hogy korábbi fogadtatásom s az itt megélt események, élmények hálás befogadójaként valamit én is adhatok önöknek, nektek, s olyan önzetlenséggel, tiszta szívvel, ahogy itt a körben megtapasztalhattam minden egyes alkalommal ugyanezt irányomban. Nem szégyellem a személyes hangot, s a jó szótól - ahogy egykoron apám mondotta - nem vásik el az ember foga... Eddig - a kör tagjaként - csak mások tisztes szándékait, nekiveselkedé- seit élveztem - a potyautas kétes státusából -, de boldog együttérzéssel és a valahová tartozás elemi, emberi óhajával. De most lássuk, mit tudok én önöknek, nektek adni magamból/ma- gamtól?! Hát, művészek vagy művek nélkül, valószínűleg semmit! A művészettörténészek csak szimbiózisban élő egyedek - némi öniróniával -, talán még parazitáknak is tarthatnánk őket. Komolyabbra fordítva a szót, interpretátorok, előadók, „szándékfejtők”, akik mások által létrehozott, tárgyiasult gondolatokat, érzéseket igyekeznek figyelmesen felfejteni, megérteni, és a kevésbé gyakorlottakat a mű befogadásához hozzásegíteni. Az oszcillátor vagy az inga végpontjai között feszülve - vagy, nevezhetnénk, egy mágneses tér két pólusa között sertepertélve - igyekeznek hasznossá tenni magukat... Lássuk, immár mire jutottam e mai napon/napra magammal, kettős minőségemben. Elhagyva a már halálosan uralmas s lerágott figuratív- nonfiguratív ellentétpárt, milyen jelek/jelzések fedezhetők fel a kör tagjainak munkásságában, még pontosabban - szűkítve - az itt és most látható munkák alapján? Csoportosítottam, és fejezetcímeket találtam ki, amit most „szabadalmaztatnék”. Lássuk az elsőt! 1. Fények/színek/emlékképek. Jelentem, Tóthék nem dobozolnak! Festenek, s jó távolra helyeztem őket rendezéskor, hogy ne egymásba kapaszkodjanak, hanem önállóan álljanak helyt/jót önmagukért - s még engem is meglepett különbözőségük! Lányi Csaba szép akvarellje igazán minőségi munka; Somogyi Gábor jól szerkesztett kompozíciói az emlék képi felidézését szolgálják. 2. Szekularizált vagy idolteremtő világ. Hoppán György míves keresztje és botjai e dilemmát idézik, míg Imre István portréi az elvilágosodás helyett a megtett út reciprokát jelenítik meg a megasztárokkal. Csermák Csipke figurája angyalt és a megkérdőjelezett stallumot egyszerre idézi. 3. A kritikus világlátók. Nagyon érdekesnek tartom, hogy az általam idesorolt művek, művészek száma azonos a látvány prioritását tisztelőkével! Szunyoghy páratlanul finom iróniája, Josefka - elsősorban címadása alapján - ma már „szpiles” Ady-s hangulata, Bertalan Tivadar szarkazmusa, vitriolos helyzetképei, Kántor Jenő frivol címadása és a képi látvány, közti ellentét, Pető nevesíthetetlen szorongásai, szerepjátszó kétségbeesései más-más attitűddel, de ugyanazon kor „kórképeit” sorjázzák. 4. Izmusok vagy metamorfózis. Immár a második tételem - Newton törvénye se így, se úgy sajnos már nem lesz belőle -, hogy fejezetcímként a vagy szócskán van a hangsúly. Hisz Cone Adrienn jól ismeri a kubista képszerkesztést, s a gesztusfestészet sem áll távol tőle. Baditz informel jártassága egyértelmű. Láng Er- nesztin dekoratív készsége a sík és folt mint képi elem funkcióját, együttműködését vizsgálja. Somos Zsuzsa felnagyított íriszei sem csupán a női lélek rebbenő érzékenységét sümulálják, hanem a léptékváltással - lásd; merőben más, amerikai pop-art - új dimenzióba helyezi a tárgyiasságot. Kovács József szürrealisztikus képi elemei, Szirom Emi a szecesszió vonalvezetésének és az organikus elemek egymásra hatását kereső zománcai mind arról tanúskodnak: kit, mikor, mi érintett meg, vagy öntudatlanul vagy tudatosan - mit gondolnak (folytatnak tovább) újra napjainkban. E csoport a legszélesebb, s talán nem véletlenül... „A pénztártól való távozás után” - természetesen a reklamációnak helyt adok, s ez bármely skatulyába kényszertett alkotóra érvényes! 5. Boldog békeidők. „Csak egy, csak egy ember van a gáton”..., akarom mondani, hölgy, Kőrös Márta, aki miniatürizált objektjeivel egy valóban volt világ háromdimenziós képét idézi elénk. Polgári világ volt, van (?) és lesz (?) időutazása vállalt anakronizmussal ennek bizonyosságát jelenti számomra. Ugyanúgy, ahogy nagyanyám birsalmasajtjának ízét a számban érzem, vagy a csendes magányok tárgyainak megszépítő melegsége biztonságot jelent számomra ma is. Tisztelt megjelentek! Kedves ismerősök és ismeretlenek! Kérem, nyíltságomat vegyék/vegyétek úgy, hogy mérettessem meg - valóban alkalmas vagyok-e a kör tagságára? A pécsi „tükeségről” azonban soha nem szeretnék lemondani. E kicsi „szépséghibával” de „működőképes” állapotban ajánlom e mai megnyitót megtisztelő figyelmükbe/figyelmetekbe. Isten éltesse a 15 éves kör művészeit, sok szép további sikert pályájukon! Pilaszanovich Irén művészettörténész
