Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-07-17 / 14-15. (270.) szám
14 2003. július 17. Benne vagyunk a nyárban Megörökítve a Tábor utca lakóinak egy csoportja Mire olvasóink ezt a lapot kezükbe fogják, lassan már túl leszünk a nyári szünet felén. Akik most készülnek nyaralni, már „vágják a centit”, mások azonban nincsenek ebben a szerencsés helyzetben. A szülők többsége a nyári hónapokban is dolgozik, így az iskolai tanév végeztével idén megint több száz kisdiák marad napközbeni felügyelet, illetve megfelelő nyári program nélkül. Ezen problémák megoldására Újpest Önkormányzata hathatós megoldást kíván biztosítani: több évtizede működtet táborokat Velencén, Katalinpusztán és az újpesti Tábor utcában, melyekben a különböző támogatásoknak köszönhetően ebben az évben is több százan nyaralnak. A nyári szezon közepén mi az önkormányzat Tábor utcai és Velencén lévő táborhelyeire látogattunk. el, amelyeket az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház által üzemeltet. Látogatás a „Kíváncsiak Birodalmában” Több mint 40 napon keresztül várja tárt kapukkal az alsós és felsős diákokat az önkormányzat Tábor utcai napközi tábora. A mintegy 200 gyermek befogadására alkalmas zöld terület elsődleges célja, hogy szakszerű felügyelet mellett érdekes feladatokkal, játékkal, sporttal kösse le a csemetéket napközben. Reggel 7.30 órától gyülekeznek a diákok az ügyeletes iskoláknál, majd BKV-járat viszi őket a táborba, ahol délutánig gondoskodnak róluk. A tábori élet irányítója Trencsényi Edit, aki nem titkolja, szereti, ha minden fegyelmezett rendben zajlik ezekben a hetekben...- A tábor egész nyáron teljes kihasználtsággal működik. Nagyon sokan vagyunk itt, így fontos, hogy jól szervezetten teljenek a mindennapok. Igyekszünk minél érdekesebb, színesebb programot kitalálni. Természetesen ebben a pedagógusoknak is nagy szerepe van, és különösen, fontos, hogy mind együtt tudjunk dolgozni- kezdi a beszélgetést a táborvezető. A beszélgetés közben „felfedezőútra” indulunk a tábor területén. Nem sétálhatunk azonban bármerre, hisz a gyepen fontos megmérettetés zajlik ez idő alatt! Mint az utóbb kiderül, épp a járőrversenyen mutatják be ügyességüket a felsős diákok. Mászókára mászni, korláton végighaladni, átcsúszni egy akadálypályán úgy, hogy egyetlen konzervdobozt se érintsünk testünkkel, és így tovább... - igen komoly kihívás minden diák számára, melynek teljesítését követően apróbb díjat is nyerhetnek a legügyesebbek. Kikerülve a versenypályát az ebédlő felé indulunk. - Az összes újpesti általános iskolából nyaralnak itt gyerekek - folytatja a beszélgetést kísérőm. - A közös feladatok alkalmat nyújtanak arra, hogy a diákok új barátságokat kössenek, mások pedig könnyebben beilleszkedhessenek egy nagyobb közösségbe. Az ebédlőhöz érve színes papírfigurákat, tésztából, kartonpapírból alkotott játékokat találunk, melyek szintén a kisdiákok kezei alól kerültek ki.- A kézműves foglalkozások nagyon „jótékony” hatásúak, ezzel a pedagógusok is egyetértenek: az együtt készített műveket - festményeket, szobrokat, faliszőnyeget - sokkal jobban megbecsülik ugyanis a gyerekek, büszkén viszik haza azokat megmutatni szüleiknek, vagy épp azzal díszítik fel közösen a tábor egy-egy épületét. Az elkészített műremekek közül néhányat nekem is alkalmam van megtekinteni. Fotós kollégám fényképezőgépe nagy sikert arat eközben, így jó néhány diák kíséretében indulunk a csoportszobáig, melynek falát az előző héten készített faliszőnyeg díszíti.-A tábor több mint negyven napon keresztül üzemel. Minden héten más-más téma köré csoportosítjuk a feladatokat, hogy azok se unatkozzanak, akik esetleg az egész szünidőt itt töltik. Múlt héten a víz birodalmában jártunk. A tréfás rejtvény, kézműves programok is a vízhez, a vízi élőlényekhez kapcsolódtak. Mi csak egy kék lepedőt készítettünk elő, az összes díszt ők készítették rá - mutatja büszkén a művet a táborvezető. Az elkészült mű pedig magáért beszél.- Igyekszünk olyan feladatokat összeállítani, melyek a kellemes időtöltés mellett a testet és az agyat is „megtomáz- tatják” kicsit. Elutazunk egyszer a mese birodalmába, a kíváncsiak birodalmába, a múltba és a jövőbe is. A szünidőt augusztusban egyébként Még egy kis víz, és elkészül a homokvár a Tábor utcában a „kívánságok hete” búcsúztatja majd, melyben a táborozok véleménye alapján legsikeresebbnek talált programok kapnak helyet. Mivel az ebédeltetésre még elő kell készülni, egy időre^ kíséret nélkül maradunk. Egy fa árnyékában épp nagy csocsóparti zajlik, melyet mindenképp meg kell néznünk közelebbről. A játék hevében jut idő egy kis beszélgetésre is. Zoli, aki a Szigeti József Utcai Általános Iskolába jár, és most megy 4.-be, örömmel avat be a játék rejtelmeibe. Mint mondja, ő egész nyáron itt lesz, így mindig örül, ha valami új feladatot találnak ki a tanárok. Legjobban a tízpróba tetszett, de focizni is nagyon szeretek - fejezi be a mondatot, és szemével már ismét a játékot követi. A „kispadon” ülő Tamást kezdem így faggatni, aki készségesen válaszol a kérdésekre. Ő „szőnyis” diák, és a napközi táborozás mellett a szüleivel is megy majd nyaralni nemsokára. - Tetszettek a sportprogramok, de a halászás is izgalmas volt. A medencébe tettek játékhalakat, és azokat kellett kifognunk. De készítettem dióhéjból hajót, amit otthon már meg is úsztattam. Ekkor csatlakozik a beszélgetéshez ismét a tábor vezetője, aki időközben ellenőrizte, minden rendben zajlik e az ebédlőben.- A táborban egyébként napi háromszori étkezést biztosítanak a gyermekek számára, és kizárólag ennek költségeit kell a szülőknek viselni. Szociális rászorultságtól függően plusztámogatást is biztosított az önkormányzat, így nem egy rászoruló család anyagi terhét vállalták át teljes mértékben. Sajnos vannak olyan kisdiákok, akik különösen rossz anyagi körülmények között élnek. Nem egy közülük itt eszik csak főtt ételt, reggelit, uzsonnát, így különösen fontos, hogy továbbra is támogassa ezt a nyári programot az önkormányzat - teszi hozzá Trencsényi Edit. Az apróságok szép lassan gyülekeznek az ebédhez, és a gyümölcsleves illata minket is meggyőz arról, hogy közeleg a délidő.
