Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-07-17 / 14-15. (270.) szám
2003. július 17. [ r T mm m 15 Közel, s mégis távol... Budapesttől mintegy negyven kilométerre, Velencén áll Újpest Önkormányzatának legnagyobb tábora, melyet szintén az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház működtet. A több év óta rendszeresen visszatérő „öreg” diákok már otthonosan vették idén is birtokba a faházakat, míg az újoncok, a picik nehezebben viselték az elszakadást a szülői háztól. A kezdeti szomorúságuk azonban hamar elszállt, mikor felfedezték, mennyi színes programot, új barátokat, és nem utolsósorban vízi csatákat ígér nekik a gyermeküdülő és a Velencei-tó. Ottjártunkkor a Szőnyi István Általános Iskola, a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium és a Karinthy Frigyes ÁMK 2-8. osztályos diákjai, valamint tanáraik, összesen 166-an lakták a tábort. A hétfői turnusváltást követően hamar elárasztották a játékok, frissen készült kézműves alkotások, színes labdák és strandtörülközők a tábor területét. A második estén tartott disco, valamint az ismerkedési est megfelelő alkalmat biztosított arra is, hogy kapcsolatot létesítsenek a különböző iskolák csoportjai. Hamar kiderült az is, hogy a tábor kedvenc állatai a süni és a mókus lesznek, „akik” napi rendszerességgel szintén látogatást tettek az üdülőben, a gyermekek nem kis örömére. A legnagyobb létszámban, összesen 106-an a Karinthy Frigyes ÁMK iskolájából érkeztek. A tikkasztó meleg ellenére megérkezésünkkor a fiúk nagy része a focipályát koptatta, míg a többiek inkább a fák nyújtotta árnyékban készítettek színes képeket, csecsebecséket.- Mivel ilyen nagy számban érkeztünk az iskolából, a társaságot így praktikus volt hat csoportra osztani, de nem akármilyen módszerrel! Az idei táborozás ugyanis már az Európai Unióra való „felkészülés” jegyében telt: a hat csapat így az EURÓPA szó hat betűjének jelét viseli, a versenyek és vetélkedők tehát a különböző betűjelű csapatok között zajlanak - árulják el a pedagógusok. Azt is tőlük tudjuk meg, hogy minden csapatban helyet kaptak a „tapasztalt öregek” és a kicsinyek is, az összeállított feladatok közül pedig mindenki jeleskedhetett valamiben. Miközben bejárjuk a tábor „karinthysok” lakta részét, apró kísérők szegődnek nyomunkba. Bálint, aki már „komoly férfi”, még a szobájukat is megmutatja, és büszkén újságolja, hogy a tisztasági versenyben épp ő és társai szerepeltek a legjobban. Arra a kérdésre, hogy mely program tetszett idáig a leginkább, már többfelől érkezik a válasz: sokaknak tetszett az éjszakai akadályverseny, kérdőíves játékok, „melyekkel azonban meggyűlt néha a bajunk”- teszi hozzá Csabi -, de az első este rendezett paródiashow „király volt” - állítják egybehangzóan. Elhagyva a hűs szobákat, a társalgóba megyünk, ahol épp lázas munka folyik. Természetesen a kézműveskedés sem maradhat el: délelőttönként üzenőtáblák, órarendek, fényképtartók, képeslapok kerültek ki az ügyes kezek alól - mutatják az elkészült műveket a tanárok. Az eseménydús nap után - kihasználva a Velencei-tó közelségét - természetesen a tóparti móka következik. Előtte azonban mindenkire csendespihenő vár. Hiába, ezt mindennap be kell tartani. Beszélgetni azért szabad egy fa tövében, és élve ezzel a kínálkozó lehetőséggel, a focipályáról visszatérő fiúkkal elegyedünk szóba. - Hát a kaja az nem valami jó! - kezdi a legbátrabb, Gábor. Amikor azonban az előző esti szülinapi bulira és a tortára terelődik a beszélgetés, már ő sem tud semmi kritikus megjegyzést tenni. Búcsúzóul még a másnapi koncertre is meginvitálnak minket, melyen Hevesi Imre fogja szórakoztatni a tábor apraja-nagyját, aki nem utolsósorban a La bomba együttes vezetője is. A Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium csapatát épp a Velencei-tó partján érjük utol. Két pedagógus óvó felügyelete mellett, egy osztályból 21 gyermek érkezett ezen a héten a táborba, és a szobabeosztás alapján ők is számtalan vetélkedőn vívtak „ádáz csatát” egymással.- „Mi mind egy osztályba járunk, és az osztály- főnökünkkel jöttünk ide. Mások is akartak jönni a suliból, de végül mi maradtunk. Jobb is ez így, mert így vagyunk egy csapat” - csivitelik kórusban a lányok. Erre a fiúk is előmerészkednek, és egymást túlharsogva sorolják az érdekes programokat. Természetesen volt pingpong, foci, kosárlabda, élő csocsó, lufidili... melyek közül egyénileg és csapatban is összemérhette tudását bárki. Fricz- né Kati osztályfőnök mosolya elárulja: veszíteni itt senki sem veszíthetett, mivel három csapat indult minden versenyen, így a képzeletbeli dobogó valamely fokára mindig felállhatott valaki...- Azí írd bele, hogy voltunk a Bory-várban is! - kéri tőlem a hennával díszített karú legény, úgyhogy ennek a kérésnek is igyekszem ezúton eleget tenni. Kati néni azt is elárulja még, minden ebéd után valami kis meglepetést tartogatnak a gyerekeknek: a gofri, a pizza, a palacsinta is mindig osztatlan sikert aratott. Bár a búcsúesten már nem volt alkalmunk részt venni, de az ígéretek szerint az sem telhetett el kacagás nélkül: a fiúknak lábszépségversenyt, lányoknak kézszépségversenyt ígértek tanáraik. Akik pedig már többször jártak itt, minden bizonnyal újra megfogadták azt is, hogy „jövőre, veletek, ugyanitt” találkozunk... Július első hete szintén Velencén találta a Szőnyi István Általános Iskola 23 tanulóját és az őket vigyázó két pedagógust. Mivel ők ottjártunkkor épp Székesfehérváron tettek kirándulást, telefonon sikerült őket elérnünk, de az általuk készített dísztárgyakat volt alkalmunk megcsodálni. Az elsősorban kézműves táborban ugyanis nap mint nap születtek a szép rajzok, festmények, de a gyöngyfűzésből sem maradhatott ki senki. A programban helyet kapott a foci és az élő csocsó is, a legnagyobb élményt azonban az esti fürdőzés jelentette. Elsősorban a lányok tetszését nyerte el a babamúzeum, de a székesfehérvári romkert vagy a Vörösmarty-emlékház megtekintése már osztatlan sikert aratott. Örök igazság, hogy a bacilusok sajnos nem kímélik az épp táborba igyekvőket sem. A „szőnyisek” közül két kisdiáknak kellett ezért a héten idő előtt búcsút inteni a velencei tábornak. Amíg azonban a beteg gyermekek szülei megérkeztek, társaik óvták, dédelgették és szórakoztatták szomorú társukat - mesélik büszkén Felkai Katalin és Némethné Szász Ildikó pedagógusok. ❖ Abban, hogy Velencén töltött hét jól sikerülhessen, igen nagy szerepe volt a diákokat kísérő pedagógusoknak: nemcsak a színes programról, a sporteszközökről, a kézműves foglalkozásokhoz szükséges alapanyagokról gondoskodtak, de megtettek mindent azért, hogy a velencei egy hét a lehető legjobban sikerülhessen. Ehhez kívánt hozzájárulni a tábort fenntartó újpesti önkormányzat, mely ebben a szezonban minden gyermek üdülési költségéből 5000 Ft-ot átvállalt. Ezúton is szeretnék megköszönni a táboroztató tanárok diákjaik nevében is Szilágyi Bama- básné táborvezető és Mogyorósi Mihály gondnok segítségét, figyelmességét, akikhez apró- cseprő gondjaikkal, kéréseikkel bármikor fordulhattak. KE Itt épp színes üzénőtáblát készítenek a szorgos kezek Velencén
