Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-04-24 / 8. (263.) szám
2003. április 24. 10 ÚJPEST _ A közelmúltban bonyolították a „Mindent vagy semmit” történelmi komplex vetélkedőt, melyen 394 kétfős, 7. osztályos csapat vett részt. A Babits Mihály Gimnáziumot a fővárosi vetélkedőn évről évre 3-3 csapat képviseli. A felkészítő tanár Opavszky Szilárd szerint nehéz dolog sok tehetséges, jó tanulóból kiválasztani a verseny résztvevőit. Mondhatjuk, jól sikerült, hiszen az elmúlt tanévben a döntőben az Oszetsz- ky Dani és Tábori Viktor csapat az előkelő III. helyet szerezte meg (2. kép). Az idén a IV. helyet a Vattai Alina és Sándor Dávid, a VI. helyet a Horváth László és Székely Dávid összetételű csapat szerezte meg. A Repiczki Zoltán-Aranyosi Viktor csapatunk a középdöntőig jutott. A versenyre a tanár úr vitte a csapatokat Kőbányára. Nem izgultunk, mert azt hittük, hogy válaszolunk a kérdésekre, aztán „bezsebeljük” a dicséreteket. Egyszerre 10 csapat jutott be a döntőbe, ahol röviden a feladataink voltak:- meghallgatni és felfogni az elhangzott kérdést,- gondolatban megadni rá a választ,- mindenkinél előbb (csapattárs nem számít) a leggyorsabban lenyomni a csengőt, és helyesen, szabatosan válaszolni,- mindezt kb. 2 másodperc alatt. Persze - ez nem dicsekvés - előfordult az is, hogy kénytelenek voltunk a játékvezetőt félbeszakítani, mert már egy rövidke információtól is fény gyűlt szürkeállományunkban. Témakörökben nem fukarkodtak a szervezők. Volt ott feladat a történelem, az irodalom, a bi- osz, a föd, a sport, a matek és egyéb tudományok kérdéseiben. Még hallásunkra, zenei műveltségünkre is rákérdeztek. Pop és klasszikus zenéből egyaránt voltak feladatok. A megerőltető munka jutalmaként a rendező iskola, a Harmat Utcai Általános Iskola válogatott finomságokkal lepett meg minket, hiszen teli hassal jobban forog az „észkerék”. Nagyon szép eredmények mellett a verseny szponzorai kitettek magukért, mert annyi volt a nyeremény, hogy szinte ki sem látszottunk belőle. A verseny a búcsúzás, gratulációk, örömujjongások és néhány (de tényleg nagyon kevés) csalódott tekintet kereszttüzében ért véget. Aki ide bekerült, már nyertesnek mondhatta magát, hiszen Budapest több száz hetedikes diákja közül a húsz legjobb került a döntőbe. Nagy megtiszteltetés volt ide bekerülni, hiszen nem mindennapi diáktársakkal mérhettük össze tudásunkat. Sajnálom, hogy 8. osztályban már nincs üyen verseny. Őszintén remélem, hogy fogunk mi még szurkolni a jövendő hetedikesekért minden évben. Vattai Alina, 7. b osztály Babits Mihály Gimnázium Növendékhangverseny a régi Zeneakadémián I dén ismét örömmel hallgathattuk a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola Zeneiskolai Tagozata zongora tanszakos növendékeinek hangversenyét. 2003. március 30-án, vasárnap délelőtt Szabó Imréné, Ildikó néni tanulói népesítették be a régi Zeneakadémia koncerttermét. Az évek óta hagyományosan tavasszal megrendezett koncert mottója S. Maugham, angol író gondolata volt: ...Csak a z talál, aki egész leikével keres, és csak az előtt nyílik meg a tudás ajtaja, aki minden erejével döngeti”. A műsor összeállítása tükrözte, hogy a hangverseny egyben megemlékezés a barokk zene- óriás, Johann Sebastian Bach és a XX. századi modern magyar zeneszerző, Bartók Béla születésének évfordulójára. A családtagok, barátok és pedagógusok előtt szereplő diákok tudásuk legjavát adták, nemcsak zenei, hanem szavalói tehetségüket is bizonyították. Már az igényes, szépen elkészített meghívón látott kis hóvirágok képe tudatosította a közönségben, hogy végre örülhetünk a tavasznak, s ezt a jóleső érzést csak fokozta az első műsorszám: négy kis „vidám fickó” (hangszeres előkészítős növendékek) tavaszt dicsérő verseket mondtak, majd virágokat dobtak a nézők közé, így köszöntve a megjelenteket. A hangversenyt versek (Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc), prózai szövegek (Pilinszky János) tarkították. Kedves színfoltjai voltak az előadásnak a testvérpárok által játszott négykezesek, valamint a zongorakísérettel előadott csellódarab. A fiatalabb zongoratanulók Bach és Bartók művei mellett főként a bécsi klasszikusok, Mozart, Haydn és Beethoven darabjait szólaltatták meg, majd a tovább- képzős növendékek - a zenetörténeti korszakokban is előrehaladva - romantikus zeneszerzők, Chopin, Schubert és Debussy műveivel szerepeltek. A koncert Debussy Suite Berga- masque II. tételével, illetve Liszt A Villa d’Este szökőkútja című művével zárult, melyet két régi növendék adott elő, akik jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói. A régi tanítványok nevében mondhatom, hogy megtisztelő és örömteli feladat számunkra Ildikó néni koncertjein részt venni, közreműködni akár zenei, akár irodalmi műsorszámmal. Zongoratanárnőnk a hangversenyen elhangzott Fodor András-versre utalva, Az énekmondó című költeményből idézett sorokkal búcsúzott a közönségtől, remélve, hogy „nem veszett el, megmaradt / a dalban élő Magyarország!” dr. Forgó Szilvia Az Ambrus oviban Tisztelt Szerkesztőség! Azért mertem venni a bátorságot, hogy tollat ragadjak, és megírjam a minap 6 éves Vencel fiammal történt óvodai élményét, mert nem hiszem, hogy egy mindennapos eseménnyel állnánk szemben. A Ml óvodánk az Ambrus óvoda, melyben fiom idén fog bollagni. A 4 év alatt az óvó nénik nagyon sok érdekes programot szerveztek a gyerekeknek, de ez, ami most történt, úgy gondolom, hogy különlegesen emlékezetes volt gyermekeink számára. A meglepetés nem volt más, mint hogy bepillantást nyerhettek a tűzoltók életébe, a mindennapos tevékenységükbe. A kisfiam mesélte, hogy megnézhették a tűzoltóautókat, be is szállhattak az egyikbe. A tűzoltók védősisakját felpróbálhatták, megismerkedhettek a locsolótömlő kezelésével, láthatták o gyermekek, hogy riasztás esetén hogyan jutnak le a tűzoltók a „csúszdán" a tűzoltóautókhoz. A tűzoltók búcsúzóul egy próbariasztást improvizáltak a gyerekek számára, ami hab volt o tortán. Úgy gondolom, nemcsak az én fiamnak, de a többi gyereknek is ugyanolyan nagy élmény volt az újpesti tűzoltóság parancsnokságán tett látogatás. Ezúton szeretnék valamennyi gyermek szüleinek nevében köszönetét mondani o tűzoltóknak azért, hogy lehetőséget biztosítottak gyermekeink számára munkájuk megismerésére, ismereteik bővítésére. Volomint köszönet az óvó néniknek, hogy ilyen fantasztikus élményekkel lepik meg nap mint nap gyermekeinket és készítik fel őket a nagybetűs életre, és az iskolára. Köszönettel és tisztelettel: Pappné Somogyi Gabriella, a szülői közösség vezetője „Mindent vagy semmit" •
