Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-04-24 / 8. (263.) szám

2003. április 24. UJF-J r r* 11 A z Ady Endre Művelődési Köz­pontban 2003. február 25-26- 27-én különleges bemutatóra került sor. A Könyves Kálmán Gim­názium diákszínpadának előadásában a hajdani legendás musical, a Déry- Presser-Adamis: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darab elevenedett meg. A bemutató annak tiszteletére készült most, hogy a hí­res ősbemutató pontosan 30 évvel ezelőtt, 1973. március 2-án volt a Vígszínházban. Ám a darab monda­nivalója mit sem vesztett értékéből a 30 év során. Sőt! Talán aktuálisabb, mint valaha. Pontosan ez a mának szóló üzenet késztette arra Winkler Ágnes tanárnőt és a gyerekeket, hogy hozzáfogjanak az előadás megszer­vezéséhez. Hiszen a kábítószer fe­nyegető veszélye és a fokozott béke­vágy napjaink legégetőbb kérdései közé tartoznak. Ezt a közönség is megérezhette, en­nek tulajdonítható a darab példátlan sikere, az, hogy az előadásokat min­dig telt ház előtt játszották. Arra is volt példa, hogy a gyerekek közül sokan mindhárom előadáson ott voltak. Az előadás erénye, hogy a zenészek az eredeti hangszerelésben, élő zené­vel kísérték az előadást. A zenészek főként - két vendéget kivéve - régi Könyves-diákok voltak. A zenei szer­vezőmunka Tóth Tibor érdeme. Dicséretes a gyerekek énektudása, me­lyet minden alkalommal élőben bizo­nyíthattak. A főbb énekes szerepeket Borbáth Noémi (12. A), Tarlós Adrienn (10. D), Takács Orsolya (9. B), Müller Ágnes (9. B), Horváth Tamás (9. B), Ádám Péter (9. B), Albi Dániel (10. C) és Virág Tamás (10. C) énekelték. A gyerekek már most készülnek tavaszi vendégszereplésre, és igye­keznek minden további felkérésnek is eleget tenni. Ez a bemutató szerves része és kie­melkedő eseménye annak a program­nak, amelynek célja, hogy a Könyves Kálmán Gimnázium Újpest kulturális életének egyik centruma legyen. Kö­szönet és elismerés illeti Szabóné Winkler Ágnes tanárnőt, aki tanítvá­nyaival minden évben a magyar és a világirodalom egy-egy remekét viszi színpadra. Hozzáértése, lelkesedése ezúttal is a jól megérdemelt siker egyik biztosítéka volt. Az irodalmi színpad minden tagjának munkájukhoz és előadásaikhoz továb­bi lelkesedést és sok sikert kívánunk. Sömjén Gábor igazgató /t/lárciusi látogatás Télapónál A Könyves Kálmán Gimnázium 10. a osztálya a 2003. március 10. és 24. közötti két hetet Finnországban töltötte, a Muhos község­ben lévő gimnázium vendégeként. Az utazásra az európai uniós COMENIUS nyelvi pro­gram keretében került sor a SOCRATES Nemzeti Iroda pályázatán elnyert anyagi támogatás segít­ségével. A muhosi lukio /gimnázium/ egy osztálya és a Könyves Kálmán Gimnázium 10. a osztálya vál­lalták, hogy átfogó felmérést végeznek iskoláik tanu­lóinak egészségi, lelki, tanulási, közösségi prob­lémáiról. A feltárt adatokat összehasonlítják, együtt gondolkodnak azokról a lehetőségekről, melyekkel a problémák enyhíthetők, megoldhatók, és mindezek­ről egy kiadványt állítanak össze. Az ifjúsági prob­lémák kutatása mellett a program része volt, hogy megismerkedjenek egymás anyanyelvének alap­jaival, betekintést nyerjenek egymás kultúrájába, életmódjába, és ezáltal jobban megértsék, elfogadják az országok közötti kulturális különbségeket. A pro­gram közvetítő nyelve pedig az angol volt, ami hoz­zájárult a résztvevők idegennyelv-tudásának fejlesz­téséhez. Ezen feladatok megvalósítása érdekében a program magába foglalja 2002 júniusa és 2003 szep­tembere között a kapcsolattartást és mindkét fél ké­thetes látogatását egymás országába. így, mint arról már hírt adtunk az újság lapjain, a Könyves Kálmán Gimnázium 10. a osztálya vendégül látta a muhosi osztályt és tanáraikat, Liisa Palovaarát és Riitta Mustikka-Oravát 2002. november 4. és 18. között Magyarországon. E látogatás viszonzásaként utazott a 10. a osztály 29 tanulója, osztályfőnökük, Ágoston Éva tanárnő és kísérőtanáruk, Csontos Miklósné - e sorok írója - a finnországi Muhosba. A két hét sok-sok szép élményt adott nekünk. Viszontláthattuk Magyarországon megismert finn barátainkat, megismerkedhettünk családjaikkal, iskolájukkal, élvezhettük a tél örömeit, a finnor­szági életmódhoz tartozó kellemes dolgokat. Már az külön élmény volt, hogy egy egész osztály együtt tette meg a kb. négyórás repülőutat Buda­pest és Oulu között egy Helsinkiben történt átszál­lással. Ouluban vártak bennünket a vendéglátó családok, és még 30 kilométert utaztunk Muhos­ba. Márciusban még hó és jég borította a tájat, és a hőmérséklet ritka kivétellel 0 fok alatt maradt, bár az ég többnyire derűs, napos volt ottlétünk alatt. Másnap elindultunk az iskolába. Volt, aki gyalo­golt néhány kilométert, mások bicikliztek vagy szánkóval jöttek egy darabon, volt, akit autóval hoztak, volt, aki iskolabusszal érkezett. Vendéglá­tóink körbevezettek bennünket az iskolában, ami igazán szép, tiszta és jól felszerelt, a falakon sok-sok helyen az iskola diák­jainak projektmunkái láthatók. Főhadi­szállásunk a könyvtárban volt, ahol jó pár órát dolgoztunk a saját projektünk kérdőíveinek összesítésén. Lehetősé­günk volt arra is, hogy megnézzünk né­hány órát. Különösen az ott látott ma­tematika-, fizika- és rajzóra tetszett. Az egyik délután mindenki - a fiúk is - finn süteményt, „pullát” sütött az iskola tankonyhájában. Egy másik napon hó- szobrokat készítettünk az iskola ud­varán. A műalkotások között szerepelt egy pianínó, egy trónszék, egy fotel és egy darab sajt lyukakkal. A tél örömeiből egyéb módon is részesültünk. Jártunk lékhalászaton. Néhányan még halat is fog­tak. Motoros szánon utaztunk. Elvittek bennünket a Paljakka nevű süesikló helyre, ahol sílécet és sí­cipőt béreltünk, és mindenki síelt. Az abszolút kezdőknek egy síoktató mutatta be a lesiklás alap­jait. Ebéd után már a kezdők is vígan használták a síliftet, és siklottak le az enyhébb dombokon. A lesiklás mellett a családok délután, hétvégén meg­ismertettek jó néhányunkat a sífutással. Többen mentek el korcsolyázni, jéghokizni. Voltunk szán­kózni is a Rokua Nemzeti Parkban. Itt a szánkózás mellett tandem síelő és kötélmászó versenyt ren­deztek számunkra. Mind a lékhalászat, mind a mo­toros szánkózás alkalmával süthettünk tábortűznél speciális finn kolbászt, amit mustárral és ketchup- pal kenyér nélkül, de jó melegen fogyasztottunk el. A kolbászsütés mellett részünk volt egyéb finn ételkülönlegességekben is. Ettünk rénszarvashúst, az ott termő bogyókból készült ételeket, kiszel nevű zselészerű édességet és különböző helyi hal­féléket. Nem utolsósorban pedig szaunáztunk iga­zi finn családi szaunákban. Még itthon „halálos” szokásnak tűnt a pucér szaunázás, de sikerült megszeretni. Ami a cikk címében említett Télapónál tett láto­gatást illeti, kb. kétszáz kilométeres buszutazás után eljutottunk Rovaniemi közelébe is az Északi Sarkkörre. Megnéztük Télapó otthonát, amint az osztályfénykép is bizonyítja. Előtte még megcso­dáltuk Remiben a hópalotát, ahol minden hóból és jégből készült. A kirándulás utolsó állomása pedig Rovaniemiben az Arktikum nevű múzeum volt, amely átfogó képet nyújt a vidék történetéről, jel­legzetességeiről. A kulturális programok keretében jártunk egy prob­lematikus gyerekek nevelésére szakosodott intézet­ben, Pohjolan Kotiban, a Metla Erdőkutató Intézet­ben, Finnország télen is működő legrégebbi fatemp­lomában, a CCC számítástechnikai vállalatnál Oulu­ban, Terttu Jurvakainen, helyi festőművésznő ga­lériájában, ahol a diákoknak angol nyelvű verseket kellett írniuk egy kiválasztott képről. A szervezett programok nagyon jó benyomást tet­tek ránk. Mindezek ellenére a vendéglátó családok kedvessége, vendégszeretete kapta a legmagasabb értéket a búcsúestén megírt értékelésben. A nyelvi program még hivatalosan tart nyár végé­ig. Remélhetőleg a személyes kapcsolatok pedig még hosszabb folytatásnak néznek elébe. Csontos Miklósné kísérőtanár

Next

/
Thumbnails
Contents