Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-11-28 / 23. (254.) szám

2002. november 28. MM« 9 Halvacsora az •• Oreghalászban Az est házigazdája Haász Tamás, Boros Tamás és Pál Gyula szakácsok társaságában Tudták önök, hogy 2002 a hal éve? Mielőtt a kínai horoszkóphoz vagy az UNESCO emléknaptárá­hoz fordulnának segítsé­gért, eláruljuk, hogy ezt a szlogent a Haltermelők Országos Szövetsége írta zászlajára. Nomen est omen - a név, azaz a cégér kötelez - vallja Haász Tamás vendéglős, az Öreghalász étterem tu­lajdonosa, aki november 8-án halvacsorát rende­zett ínyenc barátai szá­mára. Dr. Orosz Sándor, a fent már említett HOSZ igazgatója, köszöntőjé­ben azt kívánta a jelenlé­vőknek, hogy minden alkalom, amikor hal kerül az asztalra, legyen ünnep. Elmondta még, hogy ahol sok halat esznek az emberek, ott hosszabb ideig és jobban élnek, mind­emellett a szerelemben is kitartóbbak... Ha ön, kedves olvasó, most önkéntelenül is halszagot érez, vagy máris úgy véli, hogy le­nyelt egy kis szálkát, tegye félre előítéleteit! Se halszag, se szálka nem volt. Ki kell jelente­nünk, hogy a halászcsárdák étlapján gyakran szereplő halételekkel egyáltalán nem talál­koztunk. Dr. Cey-Bert Róbert Gyula gasztro- filozófus jóvoltából azonban különleges fogá­sokat szolgáltak fel. A Magyar Halgasztronó­mia című kötet szerzője színesen és érzék­letesen vezette be az est vendégeit a halkul­tuszok történetébe. Jelképek, ókori pogány istenek és keresztény ünnepek kötődnek a vizek pikkelyes lakójához. A hal jegyében el­hangzott érdekes szellemi töltekezést lega­lább ennyire izgalmas ételbemutató követte. Mindjárt a bejáratnál langyos halas rétest kós­tolhattak a vendégek száraz pezsgővel. A gourmand-ok számára is pikáns elnevezésű, ugyanakkor fantasztikus ízesítésű ételsort fe­lidézve mindenkit megnyugtathatunk, itt még a Wittman fiúk sem találtak volna kivetni­valót. A halkocsonya csalánsalátával, tavaszi zöldmártással igazán kitűnő volt. Dr. Tóth Sándor borász, a Káli-medencében lévő Scheller szőlőbirtok tulajdonosa - az est borgazdája - 2000-es évjáratú áldozói zöld- veltelinit ajánlott az előételhez. Arról, hogy a vendégek a harmónia, a zene örömeit is élvezhessék, Kertész András éne­kes gondoskodott, akit Cseh Dalma kísért zongorán. Mindketten a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei. A dalcsokor témája mi más lehetett, mint a hal. Második fogásként bazsalikomos kecsegeba- ligányt tálaltak almás tormamártással. A kü­lönlegesség megálmodója, egyben névadója beavatta a vendégeket az étek történetébe. A baligány szót 1992-ben maga Cey-Bert Róbert Gyula alkotta a török balig (hal) szóból és a középkori magyar nyelvben használatos -ány képzőből, amely „nagyon fontosat” je­lentett. A 17. századi főúri konyhákban szokás volt a friss halat apró darabokra vágni, fűszerezni és levélbe csavarni. Ezt az ételt újította meg a neves gasztrofilozó- fus. Az ízeket 1998-as ál­dozói chardonnay-val fokoz­ták. Újabb meglepetést rej­tett a barcsi káposztás har­csa, amely azokat a fél évez­reddel ezelőtti időket idézte, amikor a halételeket még Dr. Cey-Bert Róbert Gyula gasztrofilozó- fus, a halvacsora menüsorának megálmo­dója (Fotó: Zalka I.) szinte kizárólag savanyú káposztával készítet­ték. 1996-os áldozói zenitet kortyolgatva, a vendégeknek valóban sikerült eltávolodniuk a jelentől. Mindezek után még hátravolt a „hal”- desszert, amely huncut poénként „úszott” a tányérban. A hal törzse apróbb fánkból ké­szült, uszonyait birskörteszeletek alkották. Az édes állatka borsodóban úszkált; mellé 1997-es áldozói zenit főbort töltöttek a talpas pohárba. Muzsik Sándor nosztalgikus hangu­latot idéző tangóharmonika-muzsikája és a deszertet követő feketekávé a vendégekben és a házigazdákban egyaránt az elégedettség és a vacsora utáni tökéletesség érzetét keltette. Rojkó A. ám nsmsimif úmoú-jA az Újpesti Uszodában egész évben 4-16 éveseknek. Érdeklődni: 06-30-261-5399 06-30-950-0310 iti Önkormányzat Úszóiskolánk támogatója az Újpesti Önkormányzat és a Regina Rent-A-Car (tel.: 318-8888) J

Next

/
Thumbnails
Contents