Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-08-22 / 15-16. (247.) szám

2002. augusztus 22. 5 ÍJ PEST Csatlakozás vagy önálló fejlődés? 95 éve lett Újpest rendezett tanácsú város HHH ■ -V- ■ HNÜ ■ H H HR I Hl■ ■ HBHB ■ í H I MsHl „Budapesti vízművek K.-Megyeren.” A cikkünk illusztrálására közzé­tett egykori képeslapok e korszak idejéből valók és az Újpesti Hely- történeti Gyűjtemény tulajdonát képezik P est, Buda és Óbuda 1873-as egyesülése, amely a főváros számára a kedvezőbbé vált politikai körülmények után a gaz­dasági fejlődés lehetőségét is meghozta, a kör nyező települések számára is feltette a kérdést: merre tovább? A század utolsó évtizedére aztán világossá vált, hogy két lehetőség közül választhatnak: vagy csatlakoznak valamilyen közigazgatási megoldás keretén belül Buda­pesthez, vagy az önállósodás, a rendezett taná­csú város létrehozása felé haladnak. Utóbbi törvényi szabályozását az úgynevezett községi törvények (1870 : 42. te., 1871 : 18. te. és az 1886 : 22. te.) látták el. A rendezett tanácsú városok a falvaktól, községektől eltérően kívül álltak a járási szervezeten, közvetlenül az egyes vármegyei hatóságok alá tartoztak, s belügyeikben bizonyos korlátozásokkal bár, de önállóan intézkedhettek. Legfőbb közigaz­gatási szervük a városi tanács volt. Ennek első tisztségviselője a polgármester, aki a főjegy­zővel, tiszti ügyésszel, levéltárnokkal és egyéb tisztségviselőkkel együtt alkotta a városi elöljá­róságot. A rendezett tanácsú város helyzetével járó alapvető előny az a pénzügyi önállóság volt, amely előrelátó gazdálkodással megte­A Horváth-féle vendéglő remthette a folyamatos fejlődés lehetőségét. Az újpesti helyi sajtó gyakran latolgatta a köz­ségi jövő esélyeit, de az egyes közlemények hang­nemét jelentősen befolyá­solta a lapok politikai irá­nyultsága és a cikkírók­nak a község vezetését illető személyes ellen­vagy rokonszenve. Ezek­ből a híradásokból lehet tudni, hogy 1901-ben Mé­száros Károly ügyvéd nem elsőként ugyan, de ismét felvetette az önálló város­sá alakulás szükségessé­gét. Az Újpesti Közlöny 1904. szeptember 11-i szá­mának névtelen vezércikkírója felsorolva „az átalakulás szükségességét, előnyeit és lehető­ségeit” megjegyezte, hogy általános községi igény a rendezett tanácsú adminisztráció kí­vánása, amely egyébként egybeesik Újpest ál­talános fejlődési irányával is. Hozzátette, hogy a nagyobb közigazgatási szervezettől nem kell félni, sőt annak kimondottan előnyei vannak. Ez a cikk újabb széles körű mozgal­mat eredményezett, igaz, a jövőről nem gon­dolkodott mindenki egyformán. Két évvel később ugyanis, 1906. február 4-én szintén az Újpesti Közlöny vezércikkében ez olvasható: „Mi elvileg helyeseljük e mozgalmat, ámbár Újpestnek nem az a jövője, hogy rendezett tanácsú várossá legyen, hanem a fővároshoz való közel szomszédsága miatt az, hogy Bu­dapesthez csatoltassék”. A két elképzelés, nyil­ván két gazdasági érdek, mivel helyben nem tudott dűlőre jutni, országos politikai hátteret keresett magának. Ehhez a múlt század első évtizedének belpolitikai csatározásai alkal­mas terepet nyújtottak. A kiegyezés, 1867 után Magyarországon jelentős előnyt tudha­tott maga mögött az, aki nemzeti, ’48-as ala­pokon politizált (a Monarchia Lajtán túli terü­Állami polgári leányiskola leteivel szemben), függetlenül e politika céljá­tól, tartalmától, módszereitől. Az 1905-ös év belpolitikai botránya éppen az volt, hogy az uralkodó a választásokon győztes „nemzeti koalíciót” nem engedte kormányozni, hanem egy parlamenten kívüli kormányt, ún. dara­bontkormányt nevezett ki. így aztán minden kívánság, követelés, sérelem a nemzet becsü­letén ejtett folttá vált, s ennek a frusztrált érzésnek a jegyében írhatta az Újpesti Köz­löny 1906. március 4-én, hogy ha már az or­szágos politika színpadáról a nemzeti politika híveit leszorították, akkor legalább Újpest le­gyen rendezett tanácsú város ! 1906 áprilisában azonban Ferenc József a mű­ködésre képtelen kormány helyébe mégis a (követelései egy részéről lemondó) koalíció tagjait nevezte ki, s ezt a néhány hét múlva tartott országos választások is megerősítették. Ekkor került Újpest helyettes bírói, majd az év végén bírói tisztébe Ugró Gyula, akinek ener­gikus működése új lendületet adott az önálló­sodási törekvésnek. Később, a harmincas évek elején Újpestről írt monográfiájában ő is beszámolt az egykor történtekről. Működésé­nek egyik első állomása volt, hogy 1906. szeptember 19-én a községi közgyűlés elé ter­jesztett többedmagával egy beadványt a ren­dezett tanácsú várossá való átalakulás tár­gyában. Ennek legfontosabb pontjai kimond­ták, hogy egyrészt moz­galom bontakozott ki Újpesten erre vonatko­zóan, másrészt a tör­vény szabta feltétel is teljesült: az átalakulást ugyanis azok igényelték, akik a község egyenes állami adójának több mint a felét fizették, s az átalakulás költségeit a község egyébként is képes volt fedezni. Ekkor megkezdődött az a testületi munka, amely Újpest villamos vasúti állomás (folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents