Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)

2001-05-30 / 11. (217.) szám

ÍJF -i r* r"~i~ 2001. május 31. Gondolatok az első tizenöt évről II. RÉSZ Előző lapszámunkban cikksorozatot kezdtünk a fennálásának 15. évfordulóját ünneplő Ady Endre Művelődési Központ­ról. Mostani lapunkban folytatjuk a beszél­getést Horváth Emillel, a művelődési köz­pont igazgatójával.- A hétvége bizonyára a szórakoztató ren­dezvényeké. Kik járnak önökhöz a hétköz­napokon?- A Zeneművészeti Egyetem (korábban Ze­neművészeti Főiskola) kihelyezett jazz tansza­ka immár tizedik éve, hogy otthonra talált ná­lunk. Ez a szak valahogy kiszorult a központ­ból. Egy ideig a Postás Művelődési Házban működtek, onnan kerültek hozzánk Gonda Já­nos tanár úr vezetésével. Ő ma már nyugdíjas, a stafétát átvették a fiatalok. Diákok, tanárok egyaránt jól érzik magukat, és a zenei tevé­kenység jó illik a ház feladatkörébe. Ugyanígy vagyunk az itt működő Újpesti Közösségi Tele­vízióval, amellyel soha semmi problémánk nem volt. Saját szervezésben különféle szak­mai tanfolyamokat is tartunk, ezék közé tarto­zik a számítógépes oktatás. Egyetlen számító­­gépteremmel kezdtünk, ma három kitűnően felszerelt stúdiónk van. A Pest Megyei Munka­ügyi Központ megbízásából munkanélküliek­nek szervezünk szaktanfolyamot, amelynek si­keres elvégzése után a részvevők bizonyítványt kapnak. Az érettségizettek angol nyelvű, szá­mítógépes szoftverüzemeltetői tanfolyamon vehetnek részt. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy sokkal könnyebb hobbi számítógépes tanfolyamot hirdetni, hiszen mögötte ott van a professzionális oktatás. A már említett együtt­működési keretben textilruhavarró és abc­­eladói képzést is tartunk. Az elméleti és a gya­korlati oktatásról egyaránt mi gondoskodunk. Van úgy, hogy egyetlen napon kétszer-három­­szor is át kell rendeznünk egy helyiséget. Szakmai tevékenységünk mellett kb. 20%-os arányban helyt adunk a városrész civil prog­ramjainak. Iskolák, egyesületek, körök, baráti társaságok tartanak nálunk rendezvényeket. Bármilyen tevékenység kapcsán tér be hozzánk valaki, számunkra nagyon fontos vendég.- Munkatársai is hasonló módon gondol­kodnak?- Ahhoz, hogy az elmúlt években folyamato­san emelni tudjuk a bevételeinket, sokrétű, színes tevékenységi formákat kellett kipróbál­nunk. Mindez nem jöhetett volna létre a kolle­gáim nélkül. Könnyű helyzetben vagyok, mert a gazdasági, közművelődési, művészeti, okta­tási egységeknek ma is ugyanazok a szakembe­rek a vezetői, mint a nyitáskor, tizenöt évvel ezelőtt. Kialakult a törzsgárda, akikkel „félsza­vakból megértjük egymást”. Mindannyian azért vagyunk, hogy itt mindig legyen élet, mindig tele legyen az intézmény. Szerintünk a kultúra ott kezdődik, hogy tisztaság van, ezért itt a takarítószemélyzetnek is meg kell tisztelni a munkáját. Ha egy kulturális intézmény le­pusztult állapotban van, azt messziről elkerü­lik. Évek óta dolgozik nálunk szobafestő szak­mát végzett munkatárs, aki állandóan fest, má­zol. Fontos, hogy mindig minden olyan állapot­ban legyen, mintha aznap festettük volna. Korábban azt mondták, a művelődési házban sok népművelő legyen, ma már inkább olyan Csala Zsuzsa színművész a Művelődési Központ színpadán szakemberekre van szükség, akik a technikai feltételeket biztosítják. Idesorolom a számító­­gépes mérnököket, akik nélkül nem tudunk dolgozni. Ahogy az élet diktálja az igényeket, úgy kell reagálnunk.- Újpest kulturális élete számos ponton kapcsolódik a művelődési központhoz. Mely intézmények tartoznak az „Ady” alá?- A Berda József utcai Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, nem egészen két esztendeje ke­rült át új helyére, ahol ideális körülmények kö­zött, mindenki megelégedésére működik. Az újpesti önkormányzat néhány éve bevezette a helytörténeti oktatást az iskolákban, a város­rész fiataljai tehát úgy nőnek fel, hogy megis­merik a gyökereiket. Ehhez nyújt támogatást, egyfajta hátországot a gyűjtemény. Ugyancsak hozzánk tartozik az Újpest Galéria, amely az Árpád út 66.-ban rangos képzőművészeti köz­ponttá nőtte ki magát az elmúlt évek során. (A galéria kialakítása előtt itt, az „Ady” egyik he­lyiségében rendeztünk kiállításokat.) E kerületi intézmény missziós feladata, hogy szoktassuk rá az embereket a rendszeres tárlat- és múze­umlátogatásra. Hasonló feladat hárul az Újpest Színházra. Természetesen nem akarunk és nem is tudunk konkurálni a komoly kőszínhá­zakkal. Azt szeretnénk elérni, hogy az embe­rek rákapjanak a színház „ízére”, hogy máshol más előadást is megnézzenek. Az újpesti intézmények mellett, mi működtet­jük a katalinpusztai tábort. 1985-ben a kerületi tanács a rajta lévő épületekkel és állatokkal együtt vásárolta e létesítményt a nőtincsi tsz­­től. Úgy gondolták, erre a helyre szabadidejük­ben mennek az emberek, ezért a művelődési központhoz csatolták. A lovak mellé fel kellett venni lovászt... emlékszem, össze kellett állíta­nom a lovász munkaköri leírását. Néhány évvel később a területet bérbe adtuk, de minden nyá­ron újpesti gyerekeket táboroztatunk. Az idén - az önkormányzat segítségével - lehetőség nyílt a fejlesztésre. Ezen a nyáron a kerületi általá­nos iskolások jobb körülmények között és komfortosabb táborban tudják a hétnapos tur­nusokat eltölteni. Elkészült a közösségi foglal­koztató, új vizesblokkot adtunk át, felújítjuk a sportpályát és a hintákat. Ma már óriási a vá­laszték a táborok között, egyre inkább azon kell lennünk, hogy jobb körülményeket teremt­sünk. Igyekszünk a mai gyerekek igényeit ki­elégíteni. Néhány éven belül ők is azok közé tartozhatnak, akik gyakran betérnek az Ady Endre Művelődési Központba... Rojkó Annamária Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írá­sok tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások mi­att-a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! Gyermekem a Homoktövis utcai bölcsődébe jár és testvére is oda járt két évvel ezelőtt. Látom, érzem és tudom, hogy ez egy nagyon jó bölcső­de, ahol a gondozónők a gyerekek gondozásán túl nagyon sokat foglalkoznak velük, tanítgat­­ják, és sajátjukként szeretik őket. Szerencsére nagyon ritkán, de sajnos bárhol és bármikor előfordulhatnak balesetek. (A kórházi rácsos ágy esetét sem fogja elfelejteni senki.) Miért kell előbb egy tragédiának bekövetkezni és csak így megtudni, hogy pl. a kiságy rácsa életveszélyes! Az emberek hajlamosak arra, hogy valakire rá­fogják: Ő az oka. így van ez most is bölcsődénk egyik gondozónőjével, pedig Ő és a kollégái számára ez legalább olyan tragédia, mint a szü­lőknek. Miért kell Őket „bántani”, amikor még senki sem tudja pontosan, hogy mi történt? Sajnos a TV, az újságok valóst és valótlant is mondanak és írnak egyaránt, találgatnak, mesét szőnek, örülnek (?) annak, hogy valami történt. Biztos vagyok benne sok más szülővel együtt, hogy csemetéink a kezükben jó helyen vannak, úgy bánnak velük, mintha mi ott lennénk, ben­nünket tökéletesen helyettesítve. Gondoljunk bele: nem azért vannak ott évek óta, hogy meggazdagodjanak, hanem mert munkájukat, a gyerekeket nagyon szeretik. Köszönjük, hogy ezekben a számukra nagyon nehéz napokban olyan erősek tudnak lenni, hogy a gyerekek a tragédiát nem tudják, nem is érzik. E. É. szülő (név, cím a szerkesztőségben) Az Újpest újságban leírtak élő bizonyítéka vagyok. Ha az egészségem engedi 20 éve min­den vasárnap, hallgatom az ötórai teát. A kará­csonyi színvonalas műsorán is ott voltam, amit az óta sem felejtek el, mint az „Ady” 15. szüle­tésnapi műsorát. A lányom és magam nevében köszönöm. A képet magam készítettem és sze­retettel küldöm. Tisztelettel: Fries Lászlóné Szeretnénk megköszönni a Nyár Utcai Általá­nos és Szakképző Iskola pedagógusainak, taná­rainak és a szülőknek a gyermekünk egész­ségügyi kezelését támogató jótékonysági hang­versenyt, amelyet április 26-án tartottak. Kö­szönet a koncertért és az anyagi támogatásért. Segítségüket köszönik a szülők (név, cím a szerkesztőségben)

Next

/
Thumbnails
Contents