Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-05-30 / 11. (217.) szám
ÍJF -i r* r"~i~ 2001. május 31. Gondolatok az első tizenöt évről II. RÉSZ Előző lapszámunkban cikksorozatot kezdtünk a fennálásának 15. évfordulóját ünneplő Ady Endre Művelődési Központról. Mostani lapunkban folytatjuk a beszélgetést Horváth Emillel, a művelődési központ igazgatójával.- A hétvége bizonyára a szórakoztató rendezvényeké. Kik járnak önökhöz a hétköznapokon?- A Zeneművészeti Egyetem (korábban Zeneművészeti Főiskola) kihelyezett jazz tanszaka immár tizedik éve, hogy otthonra talált nálunk. Ez a szak valahogy kiszorult a központból. Egy ideig a Postás Művelődési Házban működtek, onnan kerültek hozzánk Gonda János tanár úr vezetésével. Ő ma már nyugdíjas, a stafétát átvették a fiatalok. Diákok, tanárok egyaránt jól érzik magukat, és a zenei tevékenység jó illik a ház feladatkörébe. Ugyanígy vagyunk az itt működő Újpesti Közösségi Televízióval, amellyel soha semmi problémánk nem volt. Saját szervezésben különféle szakmai tanfolyamokat is tartunk, ezék közé tartozik a számítógépes oktatás. Egyetlen számítógépteremmel kezdtünk, ma három kitűnően felszerelt stúdiónk van. A Pest Megyei Munkaügyi Központ megbízásából munkanélkülieknek szervezünk szaktanfolyamot, amelynek sikeres elvégzése után a részvevők bizonyítványt kapnak. Az érettségizettek angol nyelvű, számítógépes szoftverüzemeltetői tanfolyamon vehetnek részt. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy sokkal könnyebb hobbi számítógépes tanfolyamot hirdetni, hiszen mögötte ott van a professzionális oktatás. A már említett együttműködési keretben textilruhavarró és abceladói képzést is tartunk. Az elméleti és a gyakorlati oktatásról egyaránt mi gondoskodunk. Van úgy, hogy egyetlen napon kétszer-háromszor is át kell rendeznünk egy helyiséget. Szakmai tevékenységünk mellett kb. 20%-os arányban helyt adunk a városrész civil programjainak. Iskolák, egyesületek, körök, baráti társaságok tartanak nálunk rendezvényeket. Bármilyen tevékenység kapcsán tér be hozzánk valaki, számunkra nagyon fontos vendég.- Munkatársai is hasonló módon gondolkodnak?- Ahhoz, hogy az elmúlt években folyamatosan emelni tudjuk a bevételeinket, sokrétű, színes tevékenységi formákat kellett kipróbálnunk. Mindez nem jöhetett volna létre a kollegáim nélkül. Könnyű helyzetben vagyok, mert a gazdasági, közművelődési, művészeti, oktatási egységeknek ma is ugyanazok a szakemberek a vezetői, mint a nyitáskor, tizenöt évvel ezelőtt. Kialakult a törzsgárda, akikkel „félszavakból megértjük egymást”. Mindannyian azért vagyunk, hogy itt mindig legyen élet, mindig tele legyen az intézmény. Szerintünk a kultúra ott kezdődik, hogy tisztaság van, ezért itt a takarítószemélyzetnek is meg kell tisztelni a munkáját. Ha egy kulturális intézmény lepusztult állapotban van, azt messziről elkerülik. Évek óta dolgozik nálunk szobafestő szakmát végzett munkatárs, aki állandóan fest, mázol. Fontos, hogy mindig minden olyan állapotban legyen, mintha aznap festettük volna. Korábban azt mondták, a művelődési házban sok népművelő legyen, ma már inkább olyan Csala Zsuzsa színművész a Művelődési Központ színpadán szakemberekre van szükség, akik a technikai feltételeket biztosítják. Idesorolom a számítógépes mérnököket, akik nélkül nem tudunk dolgozni. Ahogy az élet diktálja az igényeket, úgy kell reagálnunk.- Újpest kulturális élete számos ponton kapcsolódik a művelődési központhoz. Mely intézmények tartoznak az „Ady” alá?- A Berda József utcai Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény, nem egészen két esztendeje került át új helyére, ahol ideális körülmények között, mindenki megelégedésére működik. Az újpesti önkormányzat néhány éve bevezette a helytörténeti oktatást az iskolákban, a városrész fiataljai tehát úgy nőnek fel, hogy megismerik a gyökereiket. Ehhez nyújt támogatást, egyfajta hátországot a gyűjtemény. Ugyancsak hozzánk tartozik az Újpest Galéria, amely az Árpád út 66.-ban rangos képzőművészeti központtá nőtte ki magát az elmúlt évek során. (A galéria kialakítása előtt itt, az „Ady” egyik helyiségében rendeztünk kiállításokat.) E kerületi intézmény missziós feladata, hogy szoktassuk rá az embereket a rendszeres tárlat- és múzeumlátogatásra. Hasonló feladat hárul az Újpest Színházra. Természetesen nem akarunk és nem is tudunk konkurálni a komoly kőszínházakkal. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek rákapjanak a színház „ízére”, hogy máshol más előadást is megnézzenek. Az újpesti intézmények mellett, mi működtetjük a katalinpusztai tábort. 1985-ben a kerületi tanács a rajta lévő épületekkel és állatokkal együtt vásárolta e létesítményt a nőtincsi tsztől. Úgy gondolták, erre a helyre szabadidejükben mennek az emberek, ezért a művelődési központhoz csatolták. A lovak mellé fel kellett venni lovászt... emlékszem, össze kellett állítanom a lovász munkaköri leírását. Néhány évvel később a területet bérbe adtuk, de minden nyáron újpesti gyerekeket táboroztatunk. Az idén - az önkormányzat segítségével - lehetőség nyílt a fejlesztésre. Ezen a nyáron a kerületi általános iskolások jobb körülmények között és komfortosabb táborban tudják a hétnapos turnusokat eltölteni. Elkészült a közösségi foglalkoztató, új vizesblokkot adtunk át, felújítjuk a sportpályát és a hintákat. Ma már óriási a választék a táborok között, egyre inkább azon kell lennünk, hogy jobb körülményeket teremtsünk. Igyekszünk a mai gyerekek igényeit kielégíteni. Néhány éven belül ők is azok közé tartozhatnak, akik gyakran betérnek az Ady Endre Művelődési Központba... Rojkó Annamária Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írások tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások miatt-a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Tisztelt Szerkesztőség! Gyermekem a Homoktövis utcai bölcsődébe jár és testvére is oda járt két évvel ezelőtt. Látom, érzem és tudom, hogy ez egy nagyon jó bölcsőde, ahol a gondozónők a gyerekek gondozásán túl nagyon sokat foglalkoznak velük, tanítgatják, és sajátjukként szeretik őket. Szerencsére nagyon ritkán, de sajnos bárhol és bármikor előfordulhatnak balesetek. (A kórházi rácsos ágy esetét sem fogja elfelejteni senki.) Miért kell előbb egy tragédiának bekövetkezni és csak így megtudni, hogy pl. a kiságy rácsa életveszélyes! Az emberek hajlamosak arra, hogy valakire ráfogják: Ő az oka. így van ez most is bölcsődénk egyik gondozónőjével, pedig Ő és a kollégái számára ez legalább olyan tragédia, mint a szülőknek. Miért kell Őket „bántani”, amikor még senki sem tudja pontosan, hogy mi történt? Sajnos a TV, az újságok valóst és valótlant is mondanak és írnak egyaránt, találgatnak, mesét szőnek, örülnek (?) annak, hogy valami történt. Biztos vagyok benne sok más szülővel együtt, hogy csemetéink a kezükben jó helyen vannak, úgy bánnak velük, mintha mi ott lennénk, bennünket tökéletesen helyettesítve. Gondoljunk bele: nem azért vannak ott évek óta, hogy meggazdagodjanak, hanem mert munkájukat, a gyerekeket nagyon szeretik. Köszönjük, hogy ezekben a számukra nagyon nehéz napokban olyan erősek tudnak lenni, hogy a gyerekek a tragédiát nem tudják, nem is érzik. E. É. szülő (név, cím a szerkesztőségben) Az Újpest újságban leírtak élő bizonyítéka vagyok. Ha az egészségem engedi 20 éve minden vasárnap, hallgatom az ötórai teát. A karácsonyi színvonalas műsorán is ott voltam, amit az óta sem felejtek el, mint az „Ady” 15. születésnapi műsorát. A lányom és magam nevében köszönöm. A képet magam készítettem és szeretettel küldöm. Tisztelettel: Fries Lászlóné Szeretnénk megköszönni a Nyár Utcai Általános és Szakképző Iskola pedagógusainak, tanárainak és a szülőknek a gyermekünk egészségügyi kezelését támogató jótékonysági hangversenyt, amelyet április 26-án tartottak. Köszönet a koncertért és az anyagi támogatásért. Segítségüket köszönik a szülők (név, cím a szerkesztőségben)
