Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-08-18 / 15-16. szám

ÚJPEST 2000. augusztus 18. ...című rovatunkban megjelenő írásokat képviselők írják. Az írásokat szerkesztőségünk változtatás nélkül adja közre. Büszke lehettem kötődésemre... Immár 5. esztendeje rendezik meg a Békés megyei Vésztőn a Nemzetközi Népművészeti Tábort. A vi­harsarokban a Református Egyház és önkormányzat támogatásával a Sinka István Művelődési Központ összes helyiségeit benépesítve ideális környezetet biztosított a több mint 300 fős hazai és külföldi ma­gyar érdeklődő - többsége fiatal - számára. A tábor létrejöttének gondolata 1996-ban a millecen- tenárium évében fogant, hagyományőrző és alkotó cél­lal. A szervezők és résztvevők nagyon fontosnak tartot­ták az élő hagyományok felélesztését, ápolását, valamint mindezek pozitív értékként való bemutatását, terjeszté­sét. A felnövekvő nemzedék ne „konzervfogyasztó” vi­lágpolgár legyen, hanem a hagyományok megismerője, a népművészeti kultúra továbbvivője, a népi indentitás- tudat megőrzője, mert - mint fogalmazták a szervezők - ami régen érték volt, az ma is az, értékálló időtálló érték. Népes küldöttségünk egy csoportja A július 14-24 -e közötti programban a szakmák ki­válóságai, népművészek, illetve közéleti személyisé­gek működtek közre. Előadást tartott például Pálfy G. István Magyarságunk, kereszténységünk vállalása és megváltása címmel, dr. Szabó Pál professzor az Épített örökségünk, Osváth Sándor főiskolai docens Amit a szent koronáról tudni kell, valamint Zsolnay Gábor fő­iskolai tanár a Magyar gasztronómia története címmel. Őket országosan ismert népművészek például Budai Ilona népdalénekes, Széles András citeraművész, Má- thé Ferenc fafaragó, Marsi Andrea és Jeremiás Lajos néptáncoktatók, a Csiirdöngölő Együttes. Bíró István prímással az élen - őket a székelyföldi Bállá Anti bá­csi népművész táncos gazdagította ismereteivel. A színes, változatos program keretében közel 100 újpesti polgártársunk (ifjak és idősebbek) megismer­kedhettek a fafaragás, népdal és néptánc, a hangszerké­szítés, a bőrözés, agyagozás, szövés, hímzés, kosárfo­nás értékeivel. A káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia körül alakult Hagyományőrző Egyesület éne­kesei, táncosai és zenészei, valamint az Erkel Zeneis­kola citerásai érzelmekre ható, szívet melengető frene­tikus sikert arattak produkciójukkal és példát mutattak közösségteremtő emberszeretetből. Nem kevés ez napjainkban, amikor sajnos á globalizá­ció következtében egyedül a társadalmi kohézió, az em­beri összetartozás érzése, és sajnos leértékelődik a nem­zeti értékek megbecsülése. így lehet igaza Juhász Sándor lelkész úrnak, a tábor helyi főszervezőjének, hogy a ke­resztény és keresztyén értékek, valamint a nemzeti érté­kek, a zsoltárok és népdalok, a néptánc és az istentiszte­letek együttes megjelenése a magyarságtudatot erősíti, mely ma az egyik legfontosabb kérdés mindannyiunk számára. Kölcsey óta köztudott, hogy nemzetünk, ma­gyarságunk nyelvében, népi hagyományaiban, kultúrájá­ban tudja újrateremteni önmagát, a keresztény és keresz­tyén szeretet elvei alapján. Ennek szellemében - a mil­lenniumi év aktualitásával Vésztőn - a tett, a gondolat, a hang, szó és az érzelem ötvöződött a résztvevőkben, har­monikus értékközvetítő egységes erővé. A több mint 300 fős résztvevő közel egyharmadát kitevő újpesti küldött­ség, amely egyben köszöni az önkormányzat támogatá­sát, Bodnár Ferenc zeneiskolai tanár, a hagyományőrző Kovács Ferenc, a kürtöskalácsot készítő kolozsvárme- gyei Petri család és Pardi Anna tanárnő a Homoktövis Reggel 6 órakor indultunk Újpest önkormányzata elől, kb. 16 órára érkeztünk meg Krakkóba, a Visztu­la partján lévő vakok és gyengénlátók intézetének kol­légiumába, ahol 3 ágyas, fürdőszobás szállásunk volt. Másnap Auschwitzban (Oswiecim) a lágert tekin­tettük meg, mely nagyon szomorú emléket nyújtott. A magyar és lengyel barakkok, valamint a krematóri­um látványa nagyon fájdalmas volt. Következő állomás Wadowice, a szentatya szülővárosa, megtekintettük a gyönyörű templomot, melyet jelenleg re­nováltak, valamint a pápa szülői házát, mely múzeumjel- legű is, emiatt nagy az idegenforgalom a városkában. Az időjárás bár mostoha volt a zarándokút alatt, de mégis általában akkor esett igazán, amikor már a bu­szon voltunk. A Zár-hegy lábánál található Kalwaria Zebrzy- dowska, mely Czestochowa után a második csodála­tosan szép búcsújáró hely. Kegytemplom dísze az az ezüst Mária-szobor, mely 1590-ből származik. Kegy- hely, a világörökség nyilvántartásában szerepel. Visszaérkezésünk és vacsoránk után - mely min­dig nagyon finom és bőséges volt - minden alkalom­mal szabadprogram várt ránk. Szombaton Nowy és Stary Sacz meglátogatása szép emlék volt számomra, mivel már 20 évvel ez­előttjártam itt. - Útközben Limanowában megálltunk rövid időre, mivel kaptunk erre az útra idegenvezetőt, aki maximálisan teljesítette feladatát. Itt volt egy ka­tonai temető, melyben az 1914-es háborúban elesett magyar és egyéb ország tisztjei és honvédéi nyugsza­A hangszerkészítés rejtelmei (A felvételeket a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.) Általános Iskolából, valamint népes csapatunk belső késztetésből vezérelt feadataikat példásan teljesítették, ezért mi újpestiek méltán lehetünk büszkék rájuk. Opavszky Szilárd a MIÉP önkormányzati képviselője, aki szerencsésnek mondhatja magát, hogy családjával együtt a tábor időnkénti résztvevője lehetett. nak. Friss virágokkal, magyar nemzeti színű szalag­gal voltak ellátva hazánk fiainak sírjai. Nowy Saczban megtekintettük a XV. században épült Kolegiata Sw. Malgorzata bazilikát. Ez a város a magyarok turistaparadicsoma. Nyolc km-re, Stary Saczban IV. Béla királyunk kisebbik lánya, Boldog Kinga - tavaly óta Szent Kinga - kolostoránál, vala­mint nyughelyénél jártunk, ez a magyaroknak zarán­dokhely is. Az idegenvezető nagyon sok és érdekes információt adott e helyről is. Az erdélyi magyarok fából nagyon szép kaput és feliratot készítettek erre a helyre. Hazaindulás napján a csoport két részre oszlott, volt, aki Wieliczkába, a sóbánya megtekintésére utazott autó­busszal, a másik csoport pedig Krakkó nevezetességeit, többek között a Wawelt, az Óvárost, a piacteret kereste fel, valamint a Mária Nagytemplom szentmiséjén vett részt. A templom belseje káprázatos élményt nyújtott számunkra. A főtér környékén és az egész városban szá­mos és szebbnél szebb templom, katedra található. Ez a zarándokút gazdag tapasztalatot adott lengye­leknek és magyaroknak egyaránt. Kívánom és remé­lem, hogy ez a hagyományőrzés nem szakad meg, vagyis a lengyel kisebbség továbbra is gazdagítani fogja az itt élő lengyelek és magyarok emlékvilágát. Végezetül köszönet illeti meg Bodrogi Hanka el­nökasszonyt, Bereczky István elnökhelyettest és fele­ségét, valamint mindazokat, akik e zarándokút sike­res lebonyolításához hozzájárultak. Vermes Éva és Vermes László A csoportkép is emlék A lengyel kisebbségi önkormányzat beszámolója Zarándokút Krakkó és környékén

Next

/
Thumbnails
Contents