Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-08-18 / 15-16. szám
2000. augusztus 18. 31 Újpesti dalárda Franciaországban (3. rész) Idén 97 éves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar. A nagy múltú dalárda május 31. és június 4. között igen szép sikerrel szerepelt Franciaországban, Nancy városában a )0. Nemzetközi Kórusfesztiválon. A szervezők - idén először - az énekkarokhoz közel álló, helyi sajtó képviselőit is meghívták a rendezvényré. Az Újpesti Önkormányzat támogatásával, a Tungsram Férfikart az Óceán Televízió két fős forgatócsoportja - Fogas János operatőr és Prófusz József főszerkesztő kísérte el Nancy-ba. A vendégszereplésről, az útról másfél órás film készült, amelyet a nézők már láthattak az Óceán TV csatornáján. Azok kedvéért, akik a filmet nem láthatták, azonban szívesen olvasnának az újpesti énekkar sikeréről - tesszük közzé Prófusz József riportsorozatának immár befejező részét. A fesztivál leglátványosabb eseménye a június 3-i zárókoncert volt ismét a Zenith-ben, amely az énekkarok nemzeti lobogós bevonulásával kezdődött, majd sorra léptek a színpadra a külföldi kórusok egy-egy rövid, 6 perces műsorral. A programot, amely a fellépők nagy száma miatt így is 5 órán át tartott, a France 3 Televízió élő, egyenes adásban közvetítette Lara Julien, a neves televíziós személyiség konferálásával. A műértő közönségnek nem lehetett oka panaszra, s nem csak különböző stílusok, de a csodás népviseletek is elragadtatásra késztették őket. A cseh és a román gyerekkórus bájosságával, a panamai, argentin, kubai és kongói kar temperamentumával, az egyiptomi és japán a csodálatos kosztümökkel, az orosz, a lengyel, az angol és a magyar kórusok profizmusukkal kápráztatták el a publikumot. A fesztivál monumentalitását leginkább a finálé illusztrálta: - a meghívottak és vendéglátóik 2000 fős összkara énekelt együtt a hatalmas színpadon közel 10 ezer néző előtt. Nehéz lenne szavakba önteni azt a hangulatot, amely ezen az estén a kórusok ünnepe volt. útközben... A zárókoncert másnapján, a nagy megmérettetés után végre arra is jutott idő, hogy a kórus működéséről, mindennapjairól beszélgessek egy kicsit a két vezetővel, Vértes Pállal és Wohl Ferenccel. • Vértes úr! Ön 1953 óta tagja a dalárdának. Mi az, ami ilyen hosszú idő óta itt tartja?- Talán ezt nem is lehet abbahagyni. Ezt végkimerülésig kell csinálni. 1974-ben egészen véletlenül lettem elnök. Az akkori elnöknek valami miatt hirtelen ki kellett lépnie. Éppen akkor fogadtunk egy angol vendégkórust, és nem volt, hogy úgy mondjam „gazdája" az énekkarnak, és így belecsöppentem. Valójában 2-3 évvel ez- előttig voltam az elnök, akkor megpróbáltam fi- atalabbnak, Wohl Ferinek átadni az elnökséget. Erre már csak azért is szükség volt, mert időközben alapítványt is létrehoztunk, a Tungsram Kodály Zoltán Férfikarért Alapítványt. A kuratórium elnöke is én lettem, ami elég nagy jogi és egyéb felelősséggel jár, úgyhogy muszáj volt megosztani a feladatokat. Most a kommunikációs manageri feladatokat is ellátom. Igaz, hogy már nyugdíjas vagyok, de minden nap bemegyek a gyárba, hogy az alapítvány, az énekkar dolgait intézzem. • Gondolom, nem véletlen, hogy a külföldi kapcsolatokat is Ón ápolja, hiszen 3 idegen nyelvet is beszél. Hogyan sikerül ezeket a kapcsolatokat kiépíteni, illetve megtartani?- Egy-egy ilyen külföldi fellépés is nagyszerű alkalom arra, hogy ismerkedjünk, barátokat szerezzünk. A legtöbb kapcsolatunk a kölcsönösségen alapszik. Ha minket meghívnak, akkor mi is visszahívjuk a külföldieket. Fia ez nem is sikerül olyan gyakran, mint régebben, azért levelezünk, felhívjuk egymást egy-egy évforduló, ünnep kapcsán. Ilyen „testvérkórusi" kapcsolatunk van egy lipcsei énekkarral, de említhetném a stuttgarti, melsunghe- ni, veronai barátainkat is. Itt, a fesztiválon ismerkedtünk meg a- páduai énekkarral, akik már jelezték, szívesen meghívnának bennünket. Számtalan helyre utazhatnánk, illetve fogadnánk vendégeket, s ennek csak az anyagi lehetőségeink szabnak határt. • Nem lehet könnyű egy iiven nagy létszámú csapatot öltöztetni, utaztatni, egyáltalán fenntartani.- Sajnos egyre nehezebb az anyagi hátteret megteremteni. Elsősorban a szponzorokra kell hagyatkoznunk. - veszi át a szót Wohl Ferenc. - Fő támogatónk a Tungsram utódja, a General Electric, és az Újpesti Önkormányzat is megpróbál lehetőségeihez mérten segíteni. Korábban egy nagyobb kőolajipari vállalat is szponzorált bennünket, de idén már nem számíthattunk rájuk. Évente kb. 80 levelet írtunk nagyobb cégeknek, melyben bemutatkozunk, támogatásukat kérjük. A legtöbben gratulálnak eddigi sikereinkhez, sok sikert kívánnak, de pénzt nem tudnak adni. Sajnos, sok külföldi utat kell lemondanunk anyagi okok miatt. Meghívásunk lett volna Kanadába és Ausztráliába, de hát lehetetlen ennyi embernek már csak a repülőjegyet is kigazdálkodni. Pedig az énekkar tagjai is igen sokat költenek a kórusra. A külföldi utakra saját pénzükből is áldozniuk kell. • Azt tapasztaltam az itt-tarlózkodá- sunk alatt, hogy Ön a társaság motorja. Nehéz összefogni a csapatot?- A kórus már csak életkorában is eléggé heterogén. Más hangot kell megütni egy 20 évessel, mást egy 80 évessel, és egészen mást egy középkorúval. Megpróbálom mindig megtalálni a megfelelő hangnemet, néha talán keményebbet is, mint szeretném, de hát egy 50 tagú társaságban nincs és soha nem is lehet egység. A problémás kérdésekben a többség akaratát kell érvényesíteni. • Mennyire stabil a tagság?- Teljes mértékben. Csak a sajnálatos halálesetek miatt veszítünk el tagokat. Aki egyszer ide bekerül, az nem akar elmenni. Ez egy nagyon jó csapat, s nemcsak mint kórus, hanem mint emberi közösség is nagyon sokat ad a tagjainak. Mi azt szoktuk mondani, hogy ez a második családunk. Jó ide tartozni. Ezek nem nagy szavak. A kórus tagjai valóban olyan tisztelettel viszonyulnak egymáshoz, hogy azt már némely család is megirigyelhetné. Kollégámmal, Fogas Jánossal egy valamit biztosan megtanultunk tőlük: az egymás iránti mérhetetlen toleranciát a másik „bogarainak" maximális elviselését. A fesztivál utolsó hivatalos programjaként a kórusok közös, több nyelven celebrált misén vettek részt a Nancy Katedrálisban. Ide a Nancy-ban élő mintegy 100 magyar közül sokan eljöttek, hogy találkozzanak honfitársaikkal. Utunk egésze alatt önkéntes segítőnk, kísérőnk volt például híres írónk leszármazottja, Kosztolányi Károly, aki 1957 óta él Nancy-ban. Az 5 napos programsorozat a Salle de Gantilly-i díszteremben zárult a kórusok közös ebédjével. Reméljük, ezzel a cikksorozattal sikerült képet adni arról, hogy milyen is volt all. Nemzetközi Kórusfesztivál a franciaországi Nancy-ban. S hogy milyen sikere volt a Tungsram Kodály Zoltán Fémkarnak? Ezt talán az bizonyítja leginkább, hogy a záfókoncert másnapján megjelenő lapok három kórust emeltek ki a beszámolókban: a panamai, a kongói és az újpesti énekkart. (vége) L’ ESI RÉPUBLICAW ^/^ttrefmbSMtfíJr K-nttasiSóKJWKyG HtMdooJr co*a Síu*ie* Vív«, 3 Bach et Brel ont été tons deux ínterprétés, dans un ßnal impressionnant et émouvant. T»* íixuíique esi vrairacnt unc Sangu* universelle. St quand die ríurát deux nalte pers*nnw (te dsx-huit nationalités dans la mérne fwvtar. la mérne passión, eile touch* au esst. Hier, pour 1* fisai de 1* enaiéaw édiUon du festival interrtuiuKMl da chant choral de Nancy, tons te* Chorist« st son*, retrouvés, ver* 23 h 30. S3ir 1« seéne du Xdiutäs pour chanter te Saal tte 1» Cantate HO de Bach. «J'tMtsds us« tkttzton v. • tl pmt pitunoir» et enfm « CftoJiier« qui avult vafcur «t’hymne pmt c« immense ensemble fráternél. Auparavani. devsnt prés de 7.000 spwiateura insta&é* stir 1c* graäinä de ismphi- théétre de picin air, iw táw- rates étrsr.tóf« se want suo- cédé pour donner tin aper^u de leu i repertoire et de ieur talent reumáin*, dass gwnf do chansun* poj>utour du monde en chetssoa*. La Baft da ZOnith avail ia eoulcur de ces mill)*** d* Elie étáit iumineuw?. A L'Est Républicain című helyi lap tudósításában - két másik kórus mellett - a Kodály Zoltán férfikar fellépését emelte ki, „amelynek kedves tagjai lenyűgöző és mély benyomást keltő" műsorukkal megérdemelt sikert arattak. SKÍS
