Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 1. szám
„SZERETETBŐL”: JELES A szociális munkás kicsit pap, kicsit tanár, kicsit orvos... ÚJPEST 1999. január 16. A városháza tornyaiból jól látható a piactér környéke. Ahány templom, annyiféle jelkép a tetején, s megannyi gyülekezet a falak között. Néhány hónappal ezelőtt egy diploma előtt álló, levelező tagozatos fiatalasszony a fejébe vette, hogy meglátogatja valamennyit. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szociális munkás szakon végző hallgatója az újpesti felekezetek idős tagjaival hitükről, hétköznapjaikról beszélgetett. Tapasztalatait szakdolgozatban foglalta össze, amelyben számos kérdést tekintve új megvilágításba kerül a szociális munkás szerepe, feladatköre és felelőssége az idősgondozás területén. Munkatársunk a különleges témaválasztásról beszélgetett Túrán Pálnéval, a diplomamunka készítőjével.- Az idősekhez és a gyerekekhez különösen kötődöm, éreztem, hogy a diplomamunkám alanyait e két korcsoport közül kell választanom. Újpest jó terepnek ígérkezett, hiszen a városrészben nagyon sok öreg és gyerek él. Átfogó képet kaphattam volna mindkét generáció problémáiról, de el kellett döntenem, hogy mely területen próbálok segíteni. Nyolc éve élek a Pozsonyi út elején, szeretem a környék kisvárosi hangulatát. Az emberek régóta ismerik egymást, itt még leállnak egymással beszélgetni az utcán. Végül a nagyszüleim iránt érzett hála késztetett arra, hogy az időseket válasszam. Nagyapám és nagyanyám nevelt fel, s amíg csak éltek, számíthattam rájuk. Olvastak a gondolataimban, gyakran ki sem kellett mondanom a vágyaimat. Mindketten úgy szólítottak: „Kedves"... • Miért az egyházakon keresztül keresett kapcsolatot az idősekkel?- A dolgozat vezérfonalát az a feltevés kínálta, hogy a szeretet valamennyi felekezet tanításai között megtalálható. Mindenki hisz benne és ez az érzelem akkor is megmarad, ha az; akit szerettünk, már nem él. Azt hiszem fiatal korom ellenére túl sok szerettemet veszítettem el; meghaltak az iker- gyerekeim, nagyszüleim, édesanyám és a nagy- néném sem él már. A legszebb emberi cselekvési formát azonban az öregek körében vizsgáltam, ezért lett diplomamunkám címe: „Szeretet, hit vallás; remény az idős emberek életének utolsó szakaszában". • Hogyan lehetett ezekről a nagyon is belülről fakadó érzelmekről szakmai, szociológiai felmérést végezni?- Vizsgálatomhoz közel két tucat interjút készítettem 60 éven felüli, Újpesten élő emberekkel. Papokat, egyházi személyeket és különböző felekezetekhez tartozó idős embereket kerestem fel. A városközpont közelében élek, tudtam, hogy a Szent István tér környékén hányféle templom található. Sorban bejelentkeztem, elmondtam mit szeretnék, és mindenhol készségesen fogadtak. Első beszélgetőtársam kivételnek számít, őt fiaim révén ismertem meg: Zsengellér Józsefné, Kati néni, a Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány munkatársa. A dolgozatba végül 16 interjú került - vallási megoszlás tekintetében a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett arányokat követtem, így — 10 katolikus (közöttük 1 szalézi), 3 református, 1 izraelita, 1 evangélikus, és 1 baptista felekezetű idős ember vallott az élethez és a valláshoz való viszonyáról. A beszélgetések nagyrészt azonos, előre megfogalmazott kérdések alapján készültek. Az interjúkban a szabadidőről, a kapcsolatteremtésről, a derűs öregség feltételeiről, a nagy- szülőszerepről, az ápolás-gondozás témaköréről, a halálhoz való viszonyról, az anyagi segítségről, az együttműködés iránti igényről kérdeztem alanyaimat. # Milyen közős jegyeket tartalmaztak a válaszok?- Számos témakörben kaptam hasonló válaszokat. Valamennyien említették, hogy hitük fontos támaszt jelent az életben, amely lelki segítség és a mindennapok része. A vizsgálat alapján megfogalmazhattam a szociális munka szerepét és feladatait a szociális ellátásban. # Magánemberként, az ön életében milyen szerepet játszik a hit és a vallás?- Református születésű vagyok, de ökumenikus hitem van. Az emberekben hiszek, és hogy minden ember hisz valamiben. Sokat hatottak rám Gyö- kössy Endre írásai, tanításai, aki ugyancsak Újpesten fejtette ki áldásos tevékenységét. Sajnálom, hogy nem ismerhettem őt személyesen. Mégis tőle. írásai nyomán tanultam, hogy nem az az igazi vallásos, aki mindig templomban ül, hanem aki mindig ott van, ahol a többi embernek szüksége van rá. # Főiskolai tanárai és a vizsgabizottság hogyan fogadta a diplomamunkát?- Tanáraim eleinte furcsállották a témaválasztást, hiszen a főiskolán ez a vizsgálat kissé formabontónak számított. A kész anyag mindkét bírálómat meggyőzte és szakmai szempontból is értékes dolgozatnak ítélték. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a magam tapasztalatai alapján megfogalmazhatom: a szociális munkás kicsit pap, kicsit tanár, kicsit orvos. Pap, mert az emberek lelkét istá- polja, reagál a változásokra. Tanár, hiszen megszerzett tudását át kell adnia a hozzá forduló embereknek. Nem utolsósorban pedig orvos, akinek észre kell vennie a lelki bajok fizikai tüneteit. Az összkép birtokában tudja, hogy a rászorulót milyen szakemberhez irányítsa. • Bizonyára nem én vagyok az első, aki megkérdezi, hogy a Magyar Rádió Szülőföldünk című műsorának munkatársaként miért éppen a felsőfokú szociális munkás képzésben kívánt részt venni?- Kétségtelen, hogy munkahelyi támogatás nélkül, saját szabadságom terhére végeztem el a főiskolát. Mindig érdekelt az emberek belső lelki világa. Fiatalabb koromban minden embert meg szerettem volna fejteni. Az én életem is bonyolult volt, sokszor volt olyan érzésem, hogy jó lenne valakitől tanácsot kérni. Azért döntöttem e szép szak mellett, hogy segíteni tudjak mindazoknak, akik az enyémhez hasonló problémákkal küzdenek. Az utóbbi négy esztendő alatt foglalkoztam a népesség összetételével, tanultam társadalomismeretet, de a pszichológia volt az a tantárgy, amely rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. Hosszú távon szeretném a Magyar Rádióban maradva kamatoztatni ismereteimet, és a mikrofon segítségével hírt adni a gyerekek, az öregek, a hajléktalanok, a nehéz körülmények között élő családok helyezetéről, az őket érintő új kezdeményezésekről. Hiszem, hogy valamennyiünknek oda kell figyelnie, a nagyon rossz körülmények között élőkre. Rojkó Annamária iSűf mindazon újpesti polgároknak, akik a Független Női Szövetség Zrínyi Hona Társaskörén keresztül támogatták az árvízkárosultakat és a helyi szegényeket. Ötven zsák meleg ruhát, kabátot "juttattunk el közvetlenül Kárpátaljára. Újpesten 100 kisnyugdíjasnak élelmiszercsomagot, gyerekeknek ajándék édességet, ebből részesedett a helyi Nyár utcai óvoda is. Továbbiakban is elfogadunk ruhát, játékot, könyvet, egyéb használati tárgyat az elesettek támogatására. Adományaikat mindennap átadhatják az FKGP IV., Király u. 13. szám alatti hátsó büféjében 8-18 óra között, vagy szerdánként 16-18 óra között személyesen. Támogatásukat előre is köszönjük. Eredményes, békés új esztendőt kíván a társaskör nevében Bujdosó Miklósné, a karitatív csoport vezetője Fiatalabb koromban minden embert meg szerettem volna fejteni- módja Túrán Pálné (Fotó: Zalka I.)
