Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-12-17 / 25. szám
1999. december 17. ÚJPEST Ezredvégi gondolatok a Beszélgetés régmúltról, és a jelenről Újpest polgármesterével Adventi koszorúnkon már a harmadik gyertyát is meggyújtottuk, gondolatban egyre inkább a közelgő ünnepekre készülünk családi körben és munkahelyünkön egyaránt. Dr. Derce Tamás polgármesterrel készült interjúnkban időben messze kalandoztunk, majd visszatértünk a jelen történéseihez. A 2ooo-ik esztendő ugyanis nemcsak a millenniumot jelzi az újpestieknek, hanem helyi jelentőséggel bíró évfordulókat is: tavasszal lesz 16o esztendeje, hogy gróf Károlyi István kiadta Újpest alapító okiratát, augusztusban fennállásának loo-ik esztendejébe lép a városháza épülete, január elsején lesz 5o éve, hogy városrészünket Nagy-Budapesthez csatolták. Beszélgetésünk elején arról kérdeztük Újpest polgármesterét: városrészünk 16o éves története milyen gondolatokat ébreszt a mai kor politikusában ?- Öt emberöltőnyi idő telt el Újpest megalapítása óta, ez bizonyos szempontból óriási távolságnak látszik, más szemszögből pedig szinte kézzel fogható valósággá válik. Jómagam hálás vagyok a sorsnak, hogy itt Újpesten felnőve olyan szerető családban nevelkedtem, ahol megadatott, hogy generációs ellentétek nélkül, az időseket tisztelve, és velük együtt éltük mindennapjainkat. Mi gyerekek így cseperedtünk fel. Nem tagadom, a szeretet ünnepét, a karácsonyt és az ezredfordulót várva egyre többször jutnak eszembe szeretteink közül azok, akik már nincsenek, nem lehetnek velünk. Emlékszem dédnagyapám újpesti történeteire, amelyeket meseszerű elemekkel átszőve hallgattunk esténként a kályha mellett. Dédapám nagyapja személyesen is ismerte Károlyi grófot, a városalapítót. A történetek hallatán kicsit én is úgy éreztem: újraélem velük a régmúlt történéseit, s amikor már végzős egyetemistaként szakdolgozatomat Újpest nagyközség várossá nyilvánításáról írtam: a családi történeteket történelmi tudással, jogi összefüggésekkel a tudomány eme szintjére emeltem, úgy éreztem: a városalapítás szinte a szemem előtt zajlott... Mivel egy időben történésznek készültem, és a Károlyiak kora, vagyis a reformkor eseményei engem különösen magukkal ragadtak, szívesen kutattam a levéltárakban. Azután joghallgatóként ejtett szó szerint ámulatba Károlyi gróf tette: amikor Magyarország akkori fejlettségi viszonyai között felismerte: milyen remek „gyarmat” hozható létre - természetesen gazdasági értelemben -Újpesten. Újpest- s ez az alapító okiratból kitűnik- gazdasági alapokon szerveződött, ragyogó és egyedülálló ötlet által jött létre. Egy jó jövedelmező cél volt, amely egy idő után erős érzelmi töltést is kapott. Károlyi gróf a kor nagyformátumú politikusai közé tartozva a Lánchíd, a Tudományos Akadémia, a Kaszinó - és egyebek megvalósításáért szállt síkra, támogatta a művészeket, Ybl Miklós építész, Barabás Miklós, vagy éppen Munkácsy Mihály tőle kapott megrendelést. A Károlyiak Újpesten templomokat, kórházat, létesítettek, és magát a városháza telkét, épületét is nekik köszönhetjük. Bizonyítva: a gazdasági fejlődés segítheti az emberek mindennapjainak gazdagabbá, szebbé tételét. • A mai kor politikusának a több mint másfél száz év története, gazdasága milyen kihívásokat tartalmaz? Úgy vélem, a múlt tisztelete kötelez is bennünket: a városalapító emlékét őrizzük, tetteit pedig ismereteink bővülésével egyre jobban megismerjük. Jól tudom, az országban vannak olyan települések, amelyek története még az újpestiekénél is régebbi időre nyúlik vissza. Újpest és a modem Magyarország csaknem egyidősek. Károlyi gróf még abban a korban élt és cselekedett, amikor a meglévő törvények mellett, azokkal egyidő- ben olyan törvénykönyvek is használatosak voltak, amelyek nem csak az adott helyre voltak érvényesek, vagyis más városok is használhatták. De arra is gyakorta lehetett példát találni, hogy az országos rendeletektől eltérőket is hozhattak. Újpest megalapításakor a feudális kegyúri jogok még éltek, sőt Károlyi királyi re- gálés, kereskedelmi jogokat is gyakorolt. Manapság Újpest abban tűnhet ki mások, egyéb kerületek, városrészek közül, hogy egyoldalú lehetőségként például biztosítja az ingyen tankönyveket, a karácsonyi csomagot, a közalkalmazottak elismerését, kedvezményeket adhat az építményadóban, s nagyon hosszan nem is sorolhatnám azokat a lehetőségeket amelyek még a mi kezünkben vannak. Sajnos egyre inkább behatároltak döntéseink, úgy érzem, amennyiben nincs, vagy nem lesz annyi bevételünk, amelynek nyomán szabadon hozhatjuk meg döntéseinket, egyre inkább csorbul önállóságunk. Pedig a lakosság igényeinek figyelembe vételével hoztuk létre például a civil alapot és a sportalapot, hogy csak ezt a két példát említsem. Nagyra becsülöm a városalapítót aki a közösség eszével gondolkodott, és sokszor „irigylem” is amiatt,, hogy gazdasági erejével ezt meg is tehette. • Ha időben 110 évet tovább lépünk, máris 1950. januárjánál tartunk, most lesz 50 éve annak, hogy Újpestet Budapesthez csatolták. Beszéljünk arról, mi lett volna ha Újpest továbbra is városként jut el az ezredfordulóig?- Sokszor mondják, a ha nem történelmi kategória, de jómagam is számtalanszor gondolkodtam már el azon, szükségszerű volt- e az, ami bekövetkezett. Persze utólag könnyebb megítélni évtizedek eseményeit. Egy tény, hogy a Nagy-Budapest koncepció nem az ötvenes évek szülötte, már kétségtelenül jellegzetes módszere volt. Már a két világháború között, konkrétan 1937-ben volt késztetés arra, hogy a közigazgatás reformáját úgy oldják meg, hogy egy laza rendszerrel „Újpest és a modern Magyarország csaknem egyidősek” - mondja dr. Derce Tamás polgármester fűzzék össze Budapesten belül a fővárost és az elődvárosokat. Ósztom azok nézeteit, akik úgy vélik, ez az összevonás meg is történt volna, ha nem jön a második világégés. Történetünkben most is ott van a ha. Az is bizonyos: a most búcsút intő század első éveiben Újpest az ország negyedik legnagyobb ipari városa volt, ezért gazdasági erejét minden bizonnyal tovább is megőrizte volna. Ám a második világháború Újpesten is átrendezte a viszonyokat . Az eltelt ötven esztendőt már budapestiként éltük át, bár úgy vélem, nagyon sokan szívünkben újpestiek maradtunk, mások ezen idő alatt azokká lettek. Az eltelt ötven esztendő alatt megannyi szállal fonódtunk a nagyvárosi léthez, és ezt a köteléket kár lenne vitatnunk. Egy azonban biztos: a rendszerváltás nyomán késik a közigazgatás reformja, és ez már hátráltatja a fejlődésünket. • Az elmúlt tíz évben pedig sokszor szóltak ennek szükségességéről... (Folytatás a 4. oldalon) 1999-ben: utolsó alkalommal Az év utolsó testületi ülésére december Iáén került sor az újpesti városháza dísztermében. Első napirendi pontként a tisztségviselők adtak választ azokra a lakosság által megfogalmazott kérdésekre, amelyek a közmeghallgatásra érkeztek. Második napirendi pontként intézmény- vezetői kinevezésre tett javaslatot Hock Zoltán alpolgármester. Ugyancsak Hock Zoltán alpolgármester volt az előterjesztője annak a javaslatnak, amely a közterület-felügyelet létrehozásáról szóló önkormányzati rendeletet tartalmazta, majd ezt követően tárgyalták a Halassy Olivér Sportközpont alapító okiratának módosítását, valamint a társasházak felújításáról szóló 22/1999. (XI. 1.) számú rendelettel módosított 5/1999- (III 8.) számú rendelet módosítására tett javaslatot és a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ iskolai körzethatárának megszüntetésére tett előterjesztést. Dr. Derce Tamás polgármester előterjesztésében tárgyalták a képviselők a Polgármesteri Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzat módosítására tett javaslatot, az állatok tartásának egyes feltételeiről szóló 23/1999- (XI. 1.) számú önkormányzati rendelet módosítására tett előterjesztést, a képviselő-testület szervezeti és működési szabályzatának módosítását, a bizottságok összetételének korrigálását, valamint a gazdasági bizottságnak Simonfi Sándorá 1- tal beadott interpellációjával kapcsolatos állásfoglalását. Az ülést az egyebek napirend zárta, valamint Nagy István alpolgármester előterjesztésében döntöttek a szociális segélyek tárgyában benyújtott fellebbezésekről. Mivel az ülés lapunk nyomdai munkálataival egy időben zajlott, részletes beszámolónkat a 2000. január 13-án megjelenő lapban tesszük közzé. 3
