Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-03-07 / 5. szám

1997. március 7. HUH *-jp — ~ ----------------------------------------------------------------------------------------------------------­--------------------------------—-----------------------------------­Ú jpesti polgárok A kerékpáros felderítő... ■MHSMR Budapest, sőt Magyarország legjobb polgárőrével beszélgetek. Ezt a minősítést nem én, de a polgárőr­ség és a rendőrség vezetői mondták ki Merkl József újpesti polgárra, akinek sok kerületi lakos köszönhe­ti nyugalmát, értékeinek megkerülését. Már csak ezért is népszerű a szűkebb pátriájában. Merkl József a Polgármesteri Hivatal munkatársa, 40 éves, nős, egy 17 éves leány és egy 15 éves fiú édesapja, hobbija a testépítés és ha ideje engedi, ker­tészkedés a telken. Tizenegy éve lakik Újpesten. Volt önkéntes rendőr, hivatásos rendőr; ez utóbbit az anyagiak miatt hagyta abba. Alapvető szenvedélye, hivatása mégis a közrend, a közbiztonság védelme, ezért is lett négy évvel ezelőtt alapító tagja az újpesti Bűnmegelőzési és Polgárőr Egyesületnek. Nevéhez több mint száz elfogás fűződik, többször részesült anyagi és erkölcsi elismerésben, egyebek mellett az Újpesti Önkormányzat részéről is, és ezért állította őt Szabó Péter rendőr kapitány úr példaként az állomány elé. Pénz a kanálisban- 1996 decemberében történt, hogy a Koktél Áruház parkolójába beállt a hússzállító autó, a vezető meg a kocsikísérő kiszálltak, és bementek az épületbe. Arra jártam a kerékpárommal és felfigyeltem arra. hogy két alak gyanúsan figyeli a gépkocsit, majd odamen­nek, az egyik egy nagy csavarhúzóval felpattintja a lezárt fülkét, benyúl, majd valamit a zsebébe rejt és társával sietve távozni készül. Mindig nálam van a rádióm, beszóltam, hogy jöjjön a járőr, mert elfogás készül. A rendőrök jól ismernek, most is jöttek. A két elkövető ezalatt beszállt egy gépkocsiba, amit harmadik társuk vezetett, és elindultak, A rend­őrjárőr gépkocsival, én kerékpárral bekerítettük és megállítottuk az autót. Persze próbálták magukat tisztának feltüntetni, mert az elkövetőnek kiszállás­kor sikerült a kanálisba csúsztatni azt, amit a zsebé­ből kivett, így először nem is találtunk náluk sem­mit. Hanem amikor mi is felfigyeltünk a kanálisra, a rendőrök kinyitották és megtalálták ott nejlonzacs­kóban a 89 000 forintot, akkor már az elkövető is be­ismerte tettét. Helyismeret, pszichológia- Minek köszönhető, hogy szinte hetente vannak el­fogásai? — Mindenekelőtt a helyismeretnek. Fő területem a Rózsa utca, Deák utca, Lebstück Mária utca közötti terület, aminek minden házát, minden benyílóját is­merem. Én többnyire egyedül járok, és kerékpárral, amellyel olyan helyeken is tudok gyorsan és némán mozogni, ahová gépkocsi nem tud bemenni, vagy feltűnő lenne. Ismerem az ott élőket, így aki idegen és pláne gyanúsan mozog, azt könnyű kiszúrni, kö­vetni és akár tetten érni. Ilyenkor megváltozik a vi­selkedésük, álcázzák ugyan, de jár a szemük, én pe­dig ezt veszem észre, ezt a zaklatott viselkedést. — Nem fél, hogy a bűnözők bosszút állnak? — Ilyenre még nem volt példa. Óvatos vagyok, vi­gyázok, és lehetőleg nem keveredek bele olyan hely­zetbe, amiben alulmaradhatnék. Én lényegében fel­derítő vagyok, nem kommandós, de már csak a bodyzás miatt sem félek. Az elfogás a rendőrség fel­adata, én csak segítek. Nagyon szeretném a tudáso­mat átadni, ezért már vannak fiatal követőim. Sőt úgy hallom, hogy a rendőrség is felfigyelt a kerékpá­ros mozgás előnyeire, ezért tervezik biciklis rend­őrök járőröztetését is. Lakótelepi esetek- A lakótelep sokféle csibésznek szolgál jó terepül. Fogtam már el telefonfosztogatót, aki reggel feldug egy szivacsot vagy fémlemezt a dobozba, ami eltéríti a bedobott pénzt az útjából, este meg begyűjti a per­selyen kívülre hullott érméket. Még a végtelenített telefonkártyás elkövetőt is meg lehet fogni. Felderítettem bolti tolvajtársaságot. Az egyik jó módot sejtetve mozog és tereli el a figyelmet, míg a másik elpakolja a kávét, italt, aztán az üzleten kívüli partner gyűjti nagy táskába a zsákmányt. Volt zsebe­sem, aki hosszasan követte áldozatát, míg bele tudott nyúlni a táskájába, de azt nem látta, hogy én végig figyelem és nyakoncsípem. Fogtunk el lakásbetörő társaságot, akik lekésték a buszt, így időben megta­láltuk náluk a videókat és egyebeket. A betörésekre egyébként a déli 11-13 óra közötti idő a „legalkal­masabb”. Már a rendőrség „vendégszeretét” őrzi az a pincebetörő társaság is, amelyiknek egyik tagjára a Rózsa utcában lettem figyelmes. Utánamentem a házba, és láttam három nyitott pincét. Aztán úgy tet­tem. mint aki feladja a keresést, és lesben álltam a kapunál. Egy idő után csak előjött a tettes, aztán ké­sőbb a társaira is vallott. Főként a kerékpárokat sze­rették. „Sokszínű” bűnözés A parkolóban sok gépkocsifeltörőt sikerült lefülelni. Van aki a benzinre, a műszaki cikkekre, az utastér­ben hagyott dolgokra „utazik”, mások a nehezen vagy drágán beszerezhető alkatrészeket szeretik „ki­operálni". Előfordult, hogy kábítószerárus elfogásá­ban volt részem. Máskor a csövesektől segítettem megtisztítani a lakóépületet. A bűnözés is sokszínű, nemcsak a felderítés, de jó érzés ha eredményes az ember. Merkl József eredményes polgárőr, bizonyítják ezt a statisztikák, az elismerések, meg azok a levelek is, melyekben a károsultak köszönik neki, hogy meg­térült a káruk, megkerültek az elkövetők. A rendőrsé­gi eredményességi mutatók elérésében is megvan a maga szerepe. O pedig szerényen naponta kerékpár­ra száll, hogy órákon át, 25-30 kilométert is megté- ve, önkéntes polgárőrként vigyázza polgártársai va­gyonát és nyugalmát. Muzsay András Vándor Kálmán szerzői estje a FÉSZEK-klubban „Az életem egy szép emlék” hz olasz slágerek legnépszerűbb magyar szö­vegírója: Vándor Kálmán, lapunk sportrovatá­nak háziszerzője. Az Újpesten élő örökifjú slá­gergyárost, közelgő 75. születésnapja alkal­mából, a hazai könnyűzenei élet legnevesebb előadói köszöntötték a FÉSZEK Művészklub pódiumán. A Csongrádi Kata és Vágó István vezette műsorban felcsendült a '60-as, '70-es és '80- as évek szinte valamennyi olasz slágere a Vo- larétót a Ciao, ciao bambinán át a Sír a telefo­nig. Több mint két órán keresztül, sorban vál­tották egymást az elmúlt három évtized legne­vesebb hazai előadói, fülünkbe idézve „bella Italia” hangulatos, dallamos és lírai melódiáit. Néhány percben sor került a szövegíró „szak­mai titkai”-nak megfejtésére is. Az újságíró pa­pától és énekesnő mamától származó Vándor Kálmánt annak idején a Terézváros szinte va­lamennyi iskolájából kicsapták vagy eltaná­csolták már, amikor felvételt hirdetett a kör­nyéken lévő olasz iskola. „Ott még nem ismer­hettek” - emlékezett a szerző - „ezért felvet­tek". Az iskola továbbra sem érdekelte igazán, annál inkább a futball és a sport. Tizennégy évesen a Nemzeti Sport diáktudósítója lett. Érettségi után a Magyar Rádióhoz került, ahol olasz nyelvű kommentátorokat írattak vele. Ál­lítása szerint valójában akkoriban tanult meg olaszul. (Később hasonló mélységben németül és angolul.) Vándor Kálmán szerencsésnek mondhatja magát, hiszen pályájának valamennyi szakaszában a hobbijának és szenvedélyé­nek élt. Több mint harminc éven át vezette a Népszava sportrovatát és emellett le­fordította az olasz sanzonok és táncdalok színe-javát. Két ízben vett részt a San Re- mó-i fesztivál zsűrijében, egyszer pedig maga is kitün­tetésben részesült: megkap­ta „az olasz melódia leghű­ségesebb tolmácsolásáért" adományozott olasz kitünte­tést. A kitűnő egészségi álla­potban lévő újság- és szö­vegíró - saját bevallása sze­rint - a szebbik nem képvi­selőinek, humorérzékének és tevékeny hét­köznapjainak köszönheti kondícióját. R. A. Csongrádi Kata és az újpesti „slágergyá­ros”... (Fotó: Karai Sándor) n—

Next

/
Thumbnails
Contents