Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-07 / 5. szám
töntúiete Az első - nélkülünk! 2. ■ 1997. március 7. ClJ PEST Idar^e/tén&m Az 1920. évi, antwerpeni olimpián mi, sajnos, nem vehettünk részt, viszont négy évvel később, Párizsban, ismét nagy reményekkel léptünk pályára. A szakvezetés erre az alkalomra kölcsönkért néhány, akkoriban külföldi profi csapatokban szereplő magyar játékost, de ez sem segített. A lengyelek ellen aratott 5-0 arányú győzelem után a második fordulóban jött az emlékezetes „egyiptomi csapás” - 3-0-ra kikaptunk a lebecsült ellenféltől. Ez az olimpiai torna már szinte világbajnoki jellegű volt. mert első ízben megjelentek a dél-amerikaiak, és Uruguay mindjárt el is vitte az aranyérmet. A világ olyan neveket ismert meg, mint Nasazzi, Andrade, Scarone, Cea... Egyik nagyszerűbb játékos volt, mint a másik! S négy évvel később, Amszterdamban, megismételték olimpiai bajnoki győzelmüket. De ez volt az utolsó, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kijelentette: profi játékosok többé nem vehetnek részt az olimpián! A FIFA ekkor már nem tehetett mást, mint az általa immár harmadszor kiírt világbajnokságnak - azaz Világ Kupának - végre érvényt szerzett. Henry Delaunay, a World Cup gyakorlati megvalósításának francia „szülőatyja” kimondta: a világbajnokságon viszont profik, félprofik és amatőrök akadálytalanul játszhatnak egymással. A kétszeres olimpiai bajnok Uruguay ajánlatát elfogadták, s huszonöt évi vitatkozás után, 1930-ban sor kerülhetett az első labdarúgó-világbajnokságra. A dél-amerikai kis köztársaság ugyanis az évben ünnepelte függetlenségének százéves jubileumát, s két olimpiai bajnoki győzelme után világbajnoki babérokkal akarta megünnepelni az évfordulót. A rendezés jogát igénylők között szerepelt Magyarország is. Az 1928. május 17-én, Barcelonában összeült FIFA-kongresszuson azonban már csak két esélyes jelölt futott versenyt az első világbajnokság megrendezéséért: Olaszország, amelyet elsősorban az európai országok támogattak, és Uruguay, amely viszont kétszeres olimpiai bajnoki címét, és említett nemzeti jubileumát helyezte a mérleg másik serpenyőjébe. A harcot mégis az döntötte el, hogy a vita kellős közepén az uruguayi küldött bejelentette: kormánya hajlandó a vb-re 100 000 személyes stadiont építeni! így dőlt el a kérdés az uruguayiak javára, s így született meg az „El Estadio Centenario” - rekordidő, 8 hónap alatt. A rendezők minden költséget, s ezzel együtt a ráfizetést is vállalták. Kötelezték viszont magukat, hogy az esetleges nyereséget szétosztják a résztvevők között. Az akadályok azonban ezzel még nem hárultak el az európaiak útjából. Ahol profizmus volt, ott a klubok, ahol amatörizmus, ott pedig a munkaadók mondtak határozott nemet a két hónapos távollétre. 1930. április 1-jén, a nevezési határidő napján még egyetlen hivatalos levél sem érkezett Európából. És június 21-én, amikor Villefranche-ból elindult az olasz „Conte Verde” óceánjáró, csak a francia, a román, a belga és a jugoszláv labdarúgók hánykolódtak a fedélzetén... Uruguayban, ahol az idegfeszítő huzavonát éppen eléggé megszenvedték a rendezők, mégis virágesővel fogadták a vén kontinens labdarúgóit, akik ráadásul nem is a legjobb futballt képviselték. A Duna menti országok és Olaszország válogatottja is hiányzott, s bármennyire igyekezett is a dél-amerikai sajtó ezt eltitkolni, a közönséget becsapni nem tudta. Európából megérkezett a Rímet Kupa, amely 30 centiméter magas volt, és 1800 gramm 18 karátos aranyat nyomott. A francia Abel Lafleur művészi munkája formálta ki, s akkori értéke 50 ezer francia frank volt. Ez a befektetés azóta dollármilliókat gyümölcsözött a labdarúgóvilágban. Az első labdarúgó- vb rajtjánál 13 ország játékosai jelentek meg. Az említett négy európai ország képviselői mellett kilenc amerikai válogatott lépett pályára, közöttük az Egyesült Államok csapata is. Az együtteseket négy csoportba osztották, és a csoportgyőztesek kerültek az elődöntőbe. Uruguay, Argentína, Brazília és az Egyesült Államok válogatottját kiemelték, és a többi csapatot melléjük sorolták. I. csoport: Argentína, Chile, Franciaország, Mexikó. II. csoport: Bolívia, Brazília, Jugoszlávia. III. csoport: Peru, Románia, Uruguay. IV. csoport: Belgium, Egyesült Államok, Paraguay. A négy európai csapat közül egyedül Jugoszláviának sikerült megszereznie a csoportelsőséget, miután 2-1 arányban legyőzte Brazíliát. Az elődöntő másik három helyére Uruguay, Argentína és az Egyesült Államok válogatottja került. A belgák és a románok minden különösebb esély nélkül, a franciák viszont a dél-amerikai bíró közreműködésével estek ki az argentinokkal szemben. A játékvezetés jelentette az egyik legnagyobb problémát. Még Európában is eltért egymástól egy angol, spanyol, francia vagy osztrák bíró felfogása, hát még Dél-Amerikában. A rendezők és a FIFA minden erőfeszítése, az egységes szabályértelmezés érdekében kifejtett igyekezete kárba veszett. A tizenöt meghívott játékvezető egyharmada volt csak európai, a többi Amerikából érkezett Uruguayba. S ez a bírói „Babilónia” rányomta bélyegét az egész világ- bajnokság alakulására. Az Argentína-Mexikó mérkőzésen (6-3) például a bolíviai bíró öt 11-est ítélt, míg az összes többi mérkőzésen a szikrázó durvaságok ellenére sem állítottak ki senkit, sőt büntetőt sem ítéltek. 1930. július 30-án zsúfolt nézőtér előtt játszották az első világbajnoki döntőt a centenáriumi stadionban. Csak a dél-amerikai szurkolók tudják elképzelni, hogy milyen hangulat uralkodott Montevideóban már a döntő előestéjén. A két szomszéd ország vezetői diplomáciai bonyodalmaktól tartottak, ezért a jegyszedők minden nézőt megmotoztak és a lőfegyvereket elkobozták! A belga Langenus vállalta a bíráskodást, de előbb 10 000 dolláros életbiztosítást köttetett a rendezőkkel. A nézőtéren 75 ezer „um” és 25 ezer argentin szurkoló izgulta végig a 90 percet, amelyet - a sorsolás jóvoltából - argentin labdákkal játszottak végig. Váltakozó vezetés után végül a hazai csapat győzött 4-2 (1-2) arányban, s ezzel elsőként került fel a Rímet Kupára: Uruguay. És a két ország között egy időre megszakadt a diplomáciai kapcsolat... Vándor Kálmán 1930. Uruguay Első csoport: Július 12.: Franciaország-Mexikó 4-1, júliusi 5.: Argentína-Franciaország 1-0, július 16.: Chile-Mexikó 3-0, július 19.: Chfle-Franciaország 1-0, július 19.: Argentína-Mexikó 6-3, július 22.: Argentína-Chile 3-1. Második csoport: Július 14.: Jugosziávia-Brazília 2-1, július 17.: Jugoszlávia-Bolívla 4-0, július 22.: Brazílta-Bolívia 4-0. Harmadik csoport: Július 14.: Románia-Peru 3-1, július 18.: Uruguay-Peru 1-0, július 21.: uruguay-Románia 4-0. Negyedik csoport: Július 13.: USA-Belgium 3-0, július 17.: USA-Paraguay 3-0, július 20.: Paraguay-Belgium 1-0. Elődöntő: Július 26.: Argentína-USA 6-1, július 27.: Uruguay-Jugoszlávia 6-1. Döntő: Július 30.: Uruguay-Argentína 4-2 (1-2). Mondevideo, 80 ezer néző, játékvezető: Langenus (Belgium). Uruguay: Ballesteros - Nassazi, Mascheroni - Andrade, Fernandez, Gestido - Dorado, Scarone, Castro, Cea. iriarte. Argentína: Botasso - Della Torre, Paternoster - J. Evaristo, Monti, Suarez - Peucelle, Varallo, Stabile, Ferretre, M. Evaristo. Góllövők: Durado (U) 12. p.. Paucella (A) 21. p., Stabile (A) 37. p., Cea (U) 60 p., Iriarte (U) 71. p., Castro (U) 81. p. Gólkirály: Stabile (Argentina) 8 gól. 1
