Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-19 / 26. szám
ÚJPEST 1997. december 19. ■■■ Müü Évforduló küszöbén Az év fordulójához közeledve az Újpest a hagyományokat követve ez alkalommal is számvetésre kérte dr. Derce Tamást, a városrész polgármesterét, milyennek ítéli meg az 1997-es évet? Mivel a képviselő- testület december 9-én megtartott ülésével képletesen szólva már lezárta az esztendőt - hiszen legközelebb csak jövőre üléseznek - a valóságban is aktuális a kérdés: milyen évet zártunk, milyen évet kezdünk, polgármester úr?- Nem tudnám egyetlen jelzővel jónak vagy rossznak minősíteni a lassan magunk mögé kerülő 1997-es évet. Hiszen amikor az idő múlására e visszatekintések is emlékeztetnek, mindig valamihez viszonyítanunk kell az eltelt időszakot. 1997 számomra és valamennyi újpesti számára kétszeres jubileumot hordozó esztendő volt, hiszen még a napokban is emlékeztünk arra. hogy kétszáz esztendeje született a településünket alapító okirattal ellátó gróf Károlyi István, és nyáron, eme évfordulóra készülés, valamint Újpest várossá nyilvánításának 90. évfordulója jegyében rendeztük, alakítottuk a városnapok programját. E jubileumi esztendő azonban nemcsak érzelmeinkre hatott és röpített vissza bennünket térben és időben, és késztetett akaratlanul is a párhuzam megvonására, a jelen időszak értékelésére, hanem egyfelől látványos gyarapodást is hozott. És ha ebből a nézőpontból tekintem: nem volt rossz év, hiszen orvosi rendelőt épített az önkormányzat Káposztásmegyer H. területén a Hargita utcában, új és nagyon sokak által megközelíthető helyre került a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár újpesti könyvtára, a Szociális és Egészségügyi Intézmény, és végül de nem utolsósorban legnagyobb büszkeségünk a Szent István téri Károlyi-szobor, és az azt körülvevő park, amely nemcsak azt jelzi, hogy az önkormányzat anyagi áldozatot hozott, illetve képes volt erre is, hanem végre-valahára kinyilvánítottuk azt is: a városalapító örökségét felvállalva készek vagyunk a folytatásra. Jó lenne, ha valamennyi elképzelésünket szinte egyszerre, egy év alatt tudnánk megvalósítani. De ez sajnos nem lehetséges. Az előbb felsorolt, és most már végérvényesen 1997-hez kapcsolódó, mi tagadás látványos eredményeink is többéves előkészítő, tervező- munka eredményei, tehát úgy is fogalmazhatnánk: most értek be. Mint ahogyan a városban járó tapasztalja: a korábbi években megindult lakásépítési kedv sem tört meg, s példaként említeném a Nagyváradi liget lakópark - közismert nevén a HLT-építkezését, illetve a Szilas-patak innenső felén, a „kutyafuttatón” épülő lakásokat. De a sorba kívánkozik, hogy az Árpád út több pontján magasodnak - átadáshoz közeledő - épületek, lakások. Bár jómagam e rohanó élet tempóját felvéve úgy szoktam fogalmazni: az új létesítmények átadását az ünnepi pillanatokban örömmel élem át, ám pár órával később már történelmi léptékkel szemlélem, mindezek pozitív események voltak. • Bizonyára van hiányérzete is...- Valóban. De hát a pozitív dolgok mellett ott sorakoznak mindazok a tennivalók, amelyeket szeretnénk felvállalni, de nem jutottunk előbbre. Például a Görgey úti felnőtt háziorvosi rendelőt, az ott dolgozó orvosokat, az odajáró betegeket sem sikerült még jobb körülmények közé segítenünk. Fáradságos munkával, jogi buktatókkal megtűzdelt úton, a kockázat- vállalás előre nem látható nagyságával szembesülve hosszú gyötrődések után lehetett eljutnunk a 14-es villamos meghosszabbított szakaszának alapkőletételéig. És hogy mást ne mondjak: a kellő anyagiak híján fel kellett vállalnunk a Tanoda Téri Általános Iskola jövő szeptembertől esedékes bezárását, valamint nincs az a pénz, amelyet a szociális területen nem lehetne elkölteni. Más kerületekben ténykedő polgár- mester kollégáim persze óvnának a pesszimizmustól, Újpesten viszonylag kiegyensúlyozottan, nagy hullámvölgyek nélkül, s ami a leglényegesebb: hitelfelvétel nélkül zajlik az élet. • Lehet-e receptet nyújtani erre?- Nehéz, hiszen ha volna ilyen, sokan kérnék tőlünk. Tény, hogy Újpesten sem lehet száműzni az országos politikát, annak hatását a döntés-előkészítéseknél és a döntéshozatalnál. De tapasztalom, hogy a városrészhez való kötődés általában afelé motiválja a képviselőket, ha már száműzni nem lehet az országos politikát, legalább kezelni tudjuk, helyi szinten. Polgármesterként a hatalmi egyensúly biztosítására törekszem, mert az erők egyensúlya soha nem eredményezhet szélsőséges döntést. 1994. december I l-éhez képest az „oldalak” aránya módosult. Az akkori 2/3-1/3 arány lényegében 1/2— 1/2-re változott. Ez a változás a várakozásokkal ellentétben nem döntésképtelenséget eredményezett, hanem az adott ügyek konszenzussal történő eldöntésétnek az irányába hatott. De, hogy ebből a fifti-fifti helyzetből a kiegyensúlyozott működésig jussunk és haladjunk, továbbra is a „8 párti” megbeszéléseket és tárgyalásokat alkalmazzuk „csodafegyerként”. S bár voltak 1997- ben is olyan képviselő-testületi ülések, amelyeken egyáltalán nem vagy csak többórás vitát követve, esetleg az ülést folytatva, megkínlódva jutottunk egyezségre, tapasztaltam: egyik párt sem kívánta megrendíteni cselekedeteivel az önkormányzat alapjait. Normális dolognak tartom, hogy jelentős kérdésekben - például a költségvetési rendeleteknél, az előkészítés és a végszavazás során nemcsak látszólagos az egyetértés. A feszültséget - mert felesleges lenne tagadni, hogy van - pedig az önkormányzatot nem alapjaiban megingató kérdéseknél vezetik le vitájukkal a képviselők. Tapasztalatom, aki valójában szereti lakhelyét, azt a közösséget, ahol végül is képviselőnek választották: tudja hol a határ az egyéni és az önkormányzati érdek között. És akkor a szűkös anyagi lehetőségeinkhez képest is juthatunk előbbre. • A képviselő-testület minapi ülésén, a költségvetési irányelvekről szólva elhangzott: naponta bővülnek valamelyest információink 1998-ról...- Ez úgy igaz, hogy ma, december 10-én még semmit sem tudunk az 1998-as költségvetésünkről, nem ismerjük a költségvetési törvénynek az önkormányzatokra vonatkozó számadatait. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már tisztában voltunk a fővárosi és a kerületek közötti forrásmegosztás arányaival, sőt már hallattuk észrevételeinket is. Amíg nem ismeijük a jövőre rendelkezésünkre álló pénzeszközöket, csak a vágy szintjén tudja valamennyi ágazat meghatározni elképzeléseit. Mert hiába jó dolog - hogy egy példát mondjak hogy épül a Bajza utcai főgyűjtőcsatorna, a hozzá csatlakozó beruházásokról sem lehet még érdemben tárgyalni, mint ahogyan arról sem születhet még döntés, hogy a növekvő szociális kiadásokat meddig „engedhetjük el”. • Változott-e a fővárossal Újpest viszonya?- A hiedelemmel ellentétben magával a fővárosi önkormányzattal és annak hivatalával a viszonyunk jó. Az egy más kérdés, hogy a főpolgármester úrnak - az eddigi hét évnek megfelelően - idén sem volt ideje protokolláris tevékenységét megszakítva Újpestre látogatni és megismerni a problémáinkat. Ebben az évben is csak kétszer - mint minden évben - hívta meg a polgármestereket érdemi tárgyalásra, melyekre elmentem. Az általa szervezett közös protokolláris fogadásokra pedig csak akkor fogok elmenni, ha előbb közösen dolgozunk. • A jövőről szólva nem kerülhetjük meg: két választás lesz 1998-ban Magyarországon. Május az országgyűlési képviselőké, október a helyhatósági választás időpontja. Önnek mi a tapasztalata: mennyire fogékonyak az újpestiek a közélet iránt?- Azt hiszem, amíg az újpestiek többsége állandó megélhetési gondokkal küzd, nem lesz kedve, hogy beleszólást eszközöljön akár az országos vagy a helyi politika alakításába. Amíg ilyen mérvű az elszegényedés, addig nem működik jól a demokrácia sem. Legutóbbi fogadóórámon például tizenhármán fordultak hozzám, ebből mindössze egy állampolgár volt, aki nem segélyért vagy lakásért jött. Sajnos, ez a két dolog, a segély és a lakás teszi ki a panaszokat. S ugyan a rendelkezésemre álló segélykeret gyorsan fogy, szembesülnöm kell azzal is, nem tudom, nem tudjuk a lecsúszást megakadályozni, a segélyezéssel pedig csak ideig-óráig tudjuk a jobb közérzetet biztosítani. Jó lenne remélni, hogy az újpesti választópolgárok az 1994-es helyhatósági választáson mért alig több mint 30 százalékos részvételi arányunkat túlszárnyalják. De józan ésszel csak azt mondhatom: amíg a polgári szemlélet és gondolkodásmód csak kevesek sajátja, nem lehet 70-80 százalékos részvételt elvárni. A polgári gondolkodásmód, s a viszonylagos stabil anyagi és szellemi egzisztencia elválaszthatatlanok egymástól. Aki nap mint nap a puszta létéért küzd, az nem ér rá mással foglalkozni. Ma Magyarországon tömeges szegénység van. A szegénység és a polgári gondolkodás egymást kizáró fogalom. Pedig gondoljon csak bele: mennyivel jobb közérzete lehet a város vezetőjének és képviselőtársainak, hogy tudja: sokan akarták, választották őt. Vagyis a többség akarata érvényesül. És fordítva is igaz: a szavazó is érezheti: van joga az észrevételeket, a kriükákat megfogalmazni, hiszen jómaga is odatette az igen vagy nem szavazatával a véleményét. Szeretném elérni 1998-ban, hogy a választások idején a képviselő-testület, amennyire csak lehetséges, függetlenedjen az országos politikától, és mandátumunkkal végig eredményesen szolgáljuk a város érdekeit. Azután pedig a választókon múlik, kinek engednek továbbra is zöld utat.- bk-
