Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-24 / 2. szám

ÚJPEST Óbudáról - Újpestre Pécz József alezredest, az október elsejétől kinevezett új IV. és XV. kerületi tűzoltópa­rancsnokot azért kerestük fel, hogy életútjáról, terveiről, elképzeléseiről, a testület gondjairól kérdezzük... Nyomdászból lett „lánglovag”... A most negyvenhat éves alezredesről aligha írható, hogy már gyermekkorában tűzoltónak készült. Hiszen, ha rövid ideig is, de mostani hivatását megelőzően nyomdászként dolgo­zott. Tűzoltó múltjáról elöljáróban csak annyit: hogy kevés híján negyedszázada a testület tagja... Pécz József tűzoltóparancsnok családjával Újpesten él Elvégezte a tisztiiskolát, az akkori gyakorlat­nak megfelelően Moszkvába küldték az ottani tűzoltómérnöki egyetemre, ami a mi műegye­temünknek megfelelő képzettséget adott. A felső iskola befejezése után 1981-ben a fővá­rosi tűzoltósághoz - tűzmegelőzési szakterü­letre - került Pécz József. Két évvel később a harmadik kerület parancsnokának a helyette­sévé, majd 1993 őszén ugyanott kerületi tű­zoltóparancsnokká nevezték ki felettesei. Be­osztásától függetlenül az alezredes úr tovább­ra is foglalkozott a tűzmegelőzéssel. Pécz Jó­zsef tavaly szeptemberben került Újpestre, október első napjától pedig parancsnokként tevékenykedik itt, a főváros egyik legnagyobb létszámú és illetékességi területű, úgyneve­zett „kiemelt” tűzoltó-parancsnokságán. Azért is vállalta el az imént említett nem kis felelős­séget, szakmai és emberi hozzáértést követe­lő feladatot, mert családjával együtt régebben újpesti lakosok. Létszámhiányból eszközvásárlás? Az újonnan kinevezett parancsnok hivatalba lépése óta eltelt igen rövid idő alatt is érzékel­hette - s ezt elődjétől teljesen függetlenül -, milyen anyagi és egyéb gondokat örökölt. Je­lenleg a teljes 119 fős állományból huszonötén hiányoznak. A nap mint nap életveszélyben lé­vő tűzoltók havi 240-260 órát töltenek szolgá­latban, átlag bruttó illetményük havi 32-35 ezer helyett idén már várhatóan 35-39 ezer forint lesz. A január elsején életbe lépett új szakmai törvényükben az illetményüket is rögzítik, a dolog szépséghibája csak az, hogy 1999 janu­ár elsejéig elhalasztották a megélhetéshez el­engedhetetlen anyagiak rendezését. 1995 nyara óta a fővárosi önkormányzat irá­nyítása és finanszírozása alá tartozik a tűzol­tóság, a BM TOP csak szakmai irányítást ad­hat. A fővárosi parancsnokságnak a kerületi az egyik szerve. Eszköz kellene Újpestre is, mint bizonyára még sokfelé, de nincs rá pénz. Az elmúlt évben például a létszámhiányból adódó megtakarítás egy részét kényszerűség­ből a „kihordott” tűzoltási sisakok pótlására kel­lett fordítani amellett, hogy az önkormányzat, cégek, vállalkozások is igyekeztek ehhez anyagi segítséget adni. A kiváló nyugat-európai gyártmányú ütés-, sav- és hőálló, szemvédővel ellátott, sötétben foszforeszkáló sisakokhoz azonban - újabb megtakarítás híján - már nem vehették meg az egy mozdulattal sisakhoz illeszthető légzés­védő maszkot, ami az égésnél felszabaduló káros gázoktól, gőzöktől véd. Igaz, van más­fajta maszk is, csak annak felillesztéséhez le kell venni a sisakot. Aligha szükséges különö­sebb fantázia, vészhelyzetben mit okozhat a késedelem... ígéret egy porral oltó fecskendőre A parancsnokságnak vannak eszközei, de egy részük elavult, az újak beszerzéséhez tízmilli­ók kellenének. ígéret van a fővárosi parancs­nokságtól, hogy ebben az évben ide telepíte­nek egy porral oltó fecskendőt, ami vegyi és elektromos tüzeknél tehet jó szolgálatot. Min­den bizonnyal ma még csak álom, hogy a lét­raszereket hamarosan felváltják az emelőko­saras berendezések, de az biztató, hogy a kö­zeli jövőben a főváros kettőt kap a drága szer­kezetből. Az emelőkosaras berendezéseknek életmentéseknél van különös jelentősége, ha a tizedik emeleti ablakból csak át kell lépni a kosárba vagy épp ellenkezőleg, ha egy idős beteg embert, vagy egy gyereket kell a tűzoltó­nak ugyanabból a magasságból lehoznia fo­konként a létráról. Tervek és remények 1997 egyik legfontosabb feladata, hogy a ke­rületi parancsnokság igen jelentős létszámhiá­nyát a tűzoltó szolgálatra alkalmas fiatalok fel­vételével enyhítsék. Az új esztendő tervei, elképzelései között is elsőbbséget élvez, hogy megkeresik az újpes­ti, rákospalotai, dunakeszi és a fóti önkor­mányzatokat abból a célból, hogy a négy ön- kormányzat hozzon létre egy tűzvédelmi ala­pítványt, amelyhez vállalkozók, vállalatok, cé­gek, egyének csatlakozhatnak.- Ebből az alapítványi pénzből tudnánk vá­sárolni egy motoros feszítő-vágó készletet. Az autógyárak az oldalmerevítésekkel biztonsá­gosabbá tették az autózást, ugyanakkor na­gyobb balesetek esetén megnehezítették a tűzoltók munkáját, mert a szerencsétlenül jár­takat sokszor csak késve tudják kiemelni.- Elavult irodatechnikával dolgozunk, többek között számítógépek kellenének és bútorok is. Még a fűtés úgy-ahogy „elmegy”, de komoly felújításra szorulnának az épületrészek, járófe­lületek, a csatornahálózat.- Van azonban még valami: szomorú, de sokan szinte lehetetlen helyzetben élnek, nagycsaládos tűzoltóink közül az alapítványi pénzből őket is szeretnénk támogatni.- Manapság úgy érzékeli a közvélemény, mintha az előbbi évekhez viszonyítva, több lenne a szándékos gyújtogatás. Mi erről a pa­rancsnok úr véleménye?- Talán mert a sajtó nagyobb teret szentel a témának. A statisztika azonban azt mutatja, hogy az összes tűzesetet számba véve elenyé­sző a szándékosság. Ami talán ha nem is sza­porítja, de mindenképpen nehezíti munkánkat, hogy felbomlottak a régi nagyvállalatok, s a sok kisébb-nagyobb cég - tisztelet a kivételnek - úgy érzi, a megvásárolt vagy bérelt területen ki­zárólagosan ő az „úr”. Ennek következtében megközelíthetetlenné válnak a tűzcsapok, van ahol a víztárolót leeresztik, vagy fallal rekeszte- nek el oltáshoz, riasztáshoz szükséges beren­dezést. Sokan úgy vélik, spórolnak, ha keve­sebb gondot fordítanak tűzvédelemre. Meggyő­ződésem, alkalomadtán sokba kerülhet a szak­emberek szélnek eresztése.- Sajnos rengetegen felelőtlenek. Játéknak indult például az is, ami a közelmúltban a rá­kospalotai templom tetőtértüzét okozta. Más! Egy tizenéves kislány aranyhörcsögének elmú­lását papírdobozra rakott gyertyával gyászolta. A lakás meg majdnem kiégett. A dohányoso­kon okkal vagy ok nélkül, de sokszor elverték a port, de tény, hogy a nyitott ablakon kipöckölt csikk a légáramlat hatására más szobájába jut­va már számos tüzet okozott... S majd min­dennapos a tűzhelyen felejtett étel miatti befüs- tölés, konyhatűz... Rendek Jenő „Harcban” a másodpercekért (Fotó Horváth Dávid) 5

Next

/
Thumbnails
Contents