Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-12-22 / 26. szám

ÚJPEST ■ : Most, hogy rövidesen egy új esztendő küszöbéhez érünk, ki-ki mérleget von családjában, munkahelyén és gondolatban visszapergeti az 1996-os év napjait. Milyen volt Újpesten a millecentenárium esztendeje? Bizonyára voltak, vannak emlékezetes pillanatok, örömteli napok, de nem is volnánk emberek, ha nem kellett volna szembenéznünk kevésbé örvendetes eseményekkel. Újpest városvezetőit - immár hagyományosan - a szokásos év végi, újesztendei körkérdésre invitáltuk. Ám nemcsak arra voltunk kíváncsiak, milyennek ítélték meg 1996-ot, hanem választ kértünk arra is: a maga szakerületén ki mit remél 1997-ben? Dr. Derce Tamás polgármester ...és hosszú, fáradságos - summáz dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Sőt úgy fogalmaznék: feszült esztendőt tudunk magunk mögött, talán ezért is vélem úgy: „ideje”, hogy pontot tegyünk a végére. Új­pest gazdasági értelemben, de ideológiai szempontból sem független és nem is lehet az az ország, az országos politika esemé­nyeitől. 1996-ban nagyon sok alkalommal éreztem úgy: a jó döntés meghozatala, végrehajtása - ahogy mondani szokás - csak egy hajszálon múlott... Az országos és a helyi pártpolitika 1996 végére a képviselő- testület képzeletbeli kapuján „bejutott a díszterembe", s ahogy évekkel koráb­ban büszkén állíthat­tuk: csak újpesti érde­keknek alárendelten, és soha nem pártpoli­tikai szempontoknak megfelelően szület­hettek döntések, ezt most nem tudom egy­értelműen kijelenteni. A testületi ülése­ken hosszú vitákat folytattunk egymással lényegtelennek tűnő kérdésekről, és ez számomra azt jelzi: nem mindig sikeresek az üléseket megelőző egyeztetések. Sok­szor hangsúlyoztam már: az államigazgatás és a képviselőség nem ugyanaz, az előbbi egy szakma, az utóbbi pedig nem pusztán véleménykimondást kell hogy jelentsen, ha­nem a szakmai ismeretek birtoklását. Eb­ben van még fejlődnivaló. Bármennyire is aggodalommal tölt el, hogy heves viták kí­sérik a testületi üléseket, meg kell hogy áll­apítsam: a vita hevében ez ideig vala­mennyi frakció tudta, hol a határ, meddig lehet elmenni. Úgy vélem, mivel az egész ország életé­ben hiányzik az a stabilitás, az a kiszámít­hatóság, ami az emberek életét kiegyensú­lyozottabbá tenné, egyre nagyobb teher és nyomás hárul az önkormányzatra és a pol­gármesteri hivatalra. A hivatali munka a jog­szabályoknak megfelelő volt, a gazdasági helyzet romlásából adódóan zuhanó élet- színvonal hatását lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk ellensúlyozni. Polgármesterként úgy érzem: 1996-ban ugyan továbbra is hitelek és adósság nélkül tudtunk létezni, intézményeinket képesek vol­tunk működtetni, mégis a fejlődést nem érzé­kelem. Valahol, valami miatt megrekedtünk, s bár sok kerület boldog lenne, ha a fentieket el­mondhatná magáról, jómagam úgy érzem: a város további fejlesztésére törekednünk kell és sikerélményre nemcsak nekünk, vezetők­nek, képviselőknek, hanem a városban élő polgároknak is szükségük van. Nem véletlenül került a testület elé az a városfejlesztési programtervezet, amely­nek részletes kimunkálására 1997 decem­beréig adtunk haladékot magunknak. Őszintén remélem, a kidolgozandó terv azt sugallja majd számomra: mind a 33 képvi­selő a pártpolitikai érdekeket valóban fél­retéve, képviselői esküjének megfelelően valóban Újpest legjavát kívánja szolgálni. Önkormányzati tevékenységünk Újpest történelmének részévé válik és utódaink, az utánunk jövő nemzedék joggal kérdez­heti majd: mit tettünk képviselői mandátu­munk ideje alatt a város fejlődéséért? A millecentenárium évében többször eszem­be jutott a történészek sokat emlegetett megállapítása, hogy Magyarország törté­netének 1100 esztendeje az elmulasztott lehetőségek története. Szeretném, hogy lehetőségeinket felismerve jussunk dönté­sekre, alapozzuk meg a továbbfejlődést Újpesten. ...telik majd Újpesten az 1997-es év, kevés település mondhatja el „magáról”, hogy nap­rakészen tudja alapításának, kialakulásának idejét, s ismeri az alapító személyét. Újpes­ten 1997-ben ünnepeljük a települést alapító okirattal ellátó Károlyi István gróf születésé­nek 200. évfordulóját, és Újpest várossá nyil­vánításának 90. esztendejét. E két évforduló méltó megünneplésére már készül az önkor­mányzat, terveinkről sokszor és sok helyütt szóltunk már. Szeretném például, hogy 1997- ben végre méltó és végleges helyre kerüljön a helytörténeti gyűjtemény. 1997 egyébként több fontos törvény módo­sításának előkészítő ideje, például az önkor­mányzati, a választójogi és az építési tör­vény küszöbönálló módosítása sok lényeges kérdésre ad majd választ. „Húsba vágó” kér­dés, csökken-e például a kerületek önállósá­ga, hiszen meggyőződésem, Budapest jövő­jét nem lehet pártpolitikai intézkedésekkel el­dönteni. Abban is biztos vagyok, az önkor­mányzatokat érintő kérdésekről nekünk is véleményt kell alkotnunk, és azon leszünk, hogy hallassuk is szavunkat. A már korábban említett városfejlesztési koncepció kidolgozá­sa a jövő év egyik nagy feladata. Ezért sem érzem túlzásnak, ha úgy fogalmazok: 1997 is nehéz esztendő lesz, a megszülető döntések pedig valamennyiünk életére döntő hatással lesznek. ...hanem nagy hullámhegyek és hullámvöl­gyek nélküli gazdasági esztendőt kívántunk magunknak egy esztendővel ezelőtt 1996- ra - mondja Albrecht Péter, az önkor­mányzat gazdasági alpolgármestere. Tanul­va az 1995. közepén hozott, gazdasági egységeinket érintő kényszerű megszorítá­sokból, tudtuk, a fenti elképzeléseinket csak akkor valósíthatjuk meg, ha szigorú ta­karékosságra intjük és „szorítjuk” intézmé­nyeinket. Jól tudom, ez nem volt népszerű döntés, erre mondják, hogy a szükséges rossz... Szándékainkat már deklaráltuk az 1996-os költségvetési irányelvek kidolgozá­sánál, majd ezt tükrözte a költségvetési rendeletünk is. Úgy ítélem meg, a városüzemeltetésben jó döntést hoztunk, amikor oly módon rangsoroltunk: a la­kosság közérzetét be­folyásoló feladatokra többet fordítsunk. így született az a döntés, hogy parképítésre, parkfenntartásra, ta­karításra, a járdák, utak foltozására, fel­újítására 1996-ban szánjunk többet. Ter­mészetesen tapasz­taltuk, hogyha a dup­láját fordítottuk volna eme feladatokra, az is kevés lett volna... Természetes dolognak kellene lenni, de egy pénzhiányos időszakban az ember - örülve az apró örömöknek - sikernek köny­veli el, hogy az önkormányzat intézményei­ben jutott felújítási lehetőségekre, tisztasági festésre, sőt tárgyi eszközök beszerzésére. Két nagy horderejű és pénzt sem kímélő (Folytatás a 3. oldalon) Albrecht Péter gazdasági alpolgármester HMM IBS! in assBBi iiiiiiiiís aiiiisiii:* tSÄümmt BSD

Next

/
Thumbnails
Contents