Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-09-14 / 19. szám

• # • Ujjé, a „ligetben 59- Olyan ez, mint egy majális - szállt az „éterbe” a Semsey park forgatagából a kiszólás. A hang gazdá­ja talán nem is sejtette, hogy a szervezőknek-rende- zőknek éppen ez volt egyik nem is titkolt céljuk, hogy az újpestiek a nyár végi-ősz elejei három na­pon - ismerkedve szűkebb pátriájuk értékeivel - fel­hőtlenül szórakozzanak. A horizonton megjelenő szürke foltokat, amitől az idei városnapok születésé­nél is bábáskodók tartottak, nem oszlatta el a szinte szünet nélkül lengedező szél. Szerencsére mindez keveseket tántorított el szándékuktól, nevezetesen, hogy részesei legyenek az eseményeknek... ¥¥¥ Szerencsés Szilveszter igazán szerencsésnek mond­hatja magát, mert a két unokát - a kétéves Viktort és a hatéves Alizt - is hozhatta a Semsey parkba. Gon­dos nagyapaként a krónikás kérdései alatt sem vette le a szemét a gyerekekről. Az igencsak eleven Vik­tor, semmitől sem zavartatva, a vastag kötelet mar­kolva húzná magát előre. A nagy igyekezet pillana­tában lép ki a vöröskeresztes sátorból - véradás utá­ni jellegzetes mozdulattal vénáját leszorítva - Füsti Molnár Sándor. Öcsi, „a” puli, meglátva ezt, a töme­get félrelökve iramodik felé és sokak számára meg­lepő melegséggel, szeretettel ugrálja körül, szinte ölelgeti a visszatérő gazdit. Sándor néhány szolid paskolással jutalmazza a hűséget, azután nyakába veszi a kislányát, Enikőt, aki lélegzet-visszafojtva nézi a bohócok, bábosok számára roppant izgalmas produkcióját. Míg a kétéves kislány szemei tágra nyílnak a cso­dától, Marikától, az édesanyától érdeklődöm, hogy került ide a család?- Az Újpest újságban láttuk a programokat, s most nagyon jól érezzük magunkat, bizonyára jócskán el­időzünk itt... ¥¥¥ Egy népünnepély elképzelhetetlen eladásra kínált portéka nélkül. Bagó Gizella az asztal másik ol­daláról elfogadhatónak ítéli az árakat. Bár bevallá­sa szerint előfordul, hogy a lurkó az édesség felé húzta anyut, a szülő meg inkább az ellenkező irányba... A „szomszéd” kereskedő, Kovács Tibor divatáru­jával csalogatja az újpesti városnapok publikumát. Elmondása szerint az érdeklődők-vevők reálisnak tartják a címkékre rajzolt számokat. Bizonyára en­nek köszönhető a forgalma is. A gyerekpólókat, me­legítőnadrágokat veszik leginkább, többen ígérték, hogy visszajönnek vásárolni... ¥ ¥ ¥ Rikk István és Rezi Péter rendőr főtörzsőrmestereket, akik szintén újpestiek, munkájuk közben zavarom.- Nincs itt rendbontás - mondják egybehangzóan -, az újpestiek rendes, békés emberek. Rendőri in­tézkedésre a városnapokon még nem került sor... Szemmel láthatóan kellemes a hangulat a sörsá­tornál szintúgy, mint a színpad környékén, vagy épp a fölfújható, hatalmas tigris „gyomrában”. Sztanek Rudolf is a tarkaságot szemléli, amikor mellélépek. Amikor megkérdezem, hogy családdal vagy egyedül érkezett-e, elhomályosodik a szeme... Másfél éve hunyt el a felesége, ő maga a nyugdí­jasház lakója - tudom meg.- Még örülni sem lehet igazán egyedül - mondja keserűen. Sztanek úrnak annyi vigasza van, hogy ilyen és ehhez hasonló alkalmakkor legalább kimoz­dul... * ¥ ¥ Káposztásmegyeren, az Általános Művelődési Köz­pont melletti szabad területen felállított színpadon is két napon át tartottak a műsorok. Szandra, Szilvi, Bernadett, Zsolti, Tomi és.Feri is - a műsorvezető bohóc mellett - most a világot je­lentő deszkákon szórakoztatják a többnyire kortárs nagyérdeműt. A sárga hajú bohóc, no meg a színpad körül állók előtt „vizsgáznak” némi jutalom fejében a gyerekek, hogy mennyire értenek a csörgő, a rum- batök megszólaltatásához. Rácz Jánosné nyakában egyik csemetéje, a másik a kezét fogja. Zoli és Karcsi szemmel láthatóan élve­zik a produkciót. A család nyolc éve él Káposztáson, a gyerekek már itt születtek, s mivel a hétfői első be- csengetésre már bevásároltak, most egyszerűen csak jól érzik magukat, örülnek a forgatagnak. S jól is érezheti magát bárki, fiatalabb, idősebb egyaránt. Rajzolhatnak, gyurmázhatnak a kicsik, ha netán kevésbé érdekli őket a bohóctréfa. „Lávakö- vön sült húsok” - csalogat a felirat. Mi tagadás, az efféle élvezetek is a városnap részei... R.J. Szerencsés Szilveszter unokájával, Viktorral Ahogy mondani szokták, egy gombostűt sem lehetne már leejteni... (Felvételünk az ÁMK-nál készült) Szolgálatban... Rikk István és Rezi Péter főtörzsőrmesterek Füsti Molnár Sándor és nyakában kislánya, Enikő... Az anyu nyakából a kilátás is más. Rácz Jánosné és Zolika... m lliiiBlWÜ SU H ü ü i i

Next

/
Thumbnails
Contents