Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-09-14 / 19. szám

$ Városnapok Városnapok $ Városnapok Kegyeletes esemény színhelye volt szeptember 1-jén délután a Megyeri úti temető, ahol szobrot avattak a II. világháború valamennyi újpesti áldozata emlékére. A II. világháború kitörésének 57. évfordulóján nagyon sokan emlékeztek odaveszett családtagjaikra, szerette­ikre. Szoboravató beszédében Hock Zoltán, az önkor­mányzat kulturális alpolgármestere a II. világháborút át nem élő, fiatalabb generáció nevében szólt többek között arról. Újpest lakosságának negyede, több mint 15 ezer ember pusztult el a háború alatt, a világon pe­dig sok millióan lettek a harcok áldozatai. Egy olyan harcé, amelynek sem győztese, sem vesztese nem le­hetett egyik nép sem. Hiszen a legyőzöttek mellett a győztesek is siratják halottaikat, szerte a világon. Szólt arról is, hogy az ilyen és ehhez hasonló világégés meg­akadályozása valamennyiünk érdeke és feladata is. Ezt követően ökumenikus szertartás keretében az új­pesti történelmi egyházak képviselői avatták fel a szob­rot. Boros Csaba, az újpesti baptista gyülekezet vezető­je, Szalay Tamás ezredes, protestáns táboripüspök-he- lyettes, Zsengellér József, a belsővárosi református egy­ház lelkésze, dr. Visnyei Lajos, a katolikus főplébánia kanonoka, valamint Rappaport Zoltán, az újpesti zsidó hitközség elnöke kért szót. Az ünnepségen jelen volt Deutsch László rabbi is. Az ünnepséget követően a városvezetés, a társadalmi szervezetek képviselői mellett a megemlékezés virágait elhelyezték mindazok is, akik szeretteikre emlékeztek. * A bronzból készült, angyalt ábrázoló szobor alkotója ismeretlen, a néhány éve felszámolt Németvölgyi úti te­metőben állott. Többévi raktározás után, a Budapest Galéria ajándékaként került Újpestre. Hock Zoltán, az önkormányzat kulturális alpolgármestere mondott beszédet. (Háttérben a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar néhány tagja W Hárman az ökumenikus szertartás résztvevői közül (balról jobbra) Zsengellér József református lekész, dr. Visnyei Lajos kanonok, plébános és Szalay Tamás ezredes, protestáns tábori- püspök-helyettes VASTAPS Túlzás nélkül állítható, hogy szeptember 1-jén világsztárokat lát­hatott a Városháza dísztermében Újpest zeneszerető közönsége: az Amadinda ütőegyüttest. Alighanem kétféle ember van: aki még nem hallotta őket és ezért nem is tudja, mennyit veszített ezzel, és azok, akik egyszeri találkozás után is feltétlen hívévé szegőd­tek Rácz Zoltán, Holló Aurél. Bajtos Károly és Váczi Zoltán kvar­tettjének. Aki nem ismeri a műfajt, nem is sejti, hányféle idiofon (a hang­szer testét megszólaltató) és membranofon (a hangszerre feszülő membránt megszólaltató) hangszeren játszanak az ütősök. Ravel: Le tombeau de Couperin (Couperin sírja) című négytéte­les zongoradarabját Holló Aurél hangszerelte marimbára, vibrafon- ra, harangjátékra. Az impresszionista hangulatnak különös lebe­gést adtak ezek a hangszerek, gazdagítva ezzel a mű tartalmáról eddig alkotott képünket. Nagyon szép példa a klasszikus muzsika ilyetén átdolgozásának létjogosultságára. Az együttes 1992 őszén japán turnén járt, ekkor kapta Holló Au­rél az ihletet a Zen Gardens megkomponálására. A zen, mint a buddhista filozófia japán ága, művészetekhez is kapcsolódik, így a virágkötészethez, kertrendezéshez, irodalomhoz, zenéhez, festé­szethez, de még a teaszertartáshoz is. Egy elgondolkodtató zen buddhista példázat és az élmények hatása a Kompozícióból is át­süt a hallgatóra. A nagydob és a csapófa ritmikai feszültségterem­tése, az okarinán, furulyán megszólaló sakuhachi-dallam, a kagy­lókürt és a gongok sokáig zengő rejtelmes hangszínei csodálatos hangulatot árasztanak a muzsikusokra és közönségükre egyaránt, akik talán megéreznek belőle valamit a zen lelkűiét és világlátás lényegéből. Az első részt indonéz tradicionális zene zárta. A többek által már hallott fémgamelán muzsikának van egy még hagyományo­sabb ága, a bambuszgamelán, ezt játszotta az Amadinda harsány jókedvvel a színes hangszereken, kiegészítve némi vokális ré­szekkel. Szünet után megismerkedhettünk az együttesnek nevet adó nagy ugandai népi xilofonnal, az amadindával is, amelyen két játé­kos kétfelől egymásnak kiegészítő dallamokat és ritmusokat ját­A kegyelet virágai

Next

/
Thumbnails
Contents