Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-09-14 / 19. szám
$ Városnapok Városnapok $ Városnapok Kegyeletes esemény színhelye volt szeptember 1-jén délután a Megyeri úti temető, ahol szobrot avattak a II. világháború valamennyi újpesti áldozata emlékére. A II. világháború kitörésének 57. évfordulóján nagyon sokan emlékeztek odaveszett családtagjaikra, szeretteikre. Szoboravató beszédében Hock Zoltán, az önkormányzat kulturális alpolgármestere a II. világháborút át nem élő, fiatalabb generáció nevében szólt többek között arról. Újpest lakosságának negyede, több mint 15 ezer ember pusztult el a háború alatt, a világon pedig sok millióan lettek a harcok áldozatai. Egy olyan harcé, amelynek sem győztese, sem vesztese nem lehetett egyik nép sem. Hiszen a legyőzöttek mellett a győztesek is siratják halottaikat, szerte a világon. Szólt arról is, hogy az ilyen és ehhez hasonló világégés megakadályozása valamennyiünk érdeke és feladata is. Ezt követően ökumenikus szertartás keretében az újpesti történelmi egyházak képviselői avatták fel a szobrot. Boros Csaba, az újpesti baptista gyülekezet vezetője, Szalay Tamás ezredes, protestáns táboripüspök-he- lyettes, Zsengellér József, a belsővárosi református egyház lelkésze, dr. Visnyei Lajos, a katolikus főplébánia kanonoka, valamint Rappaport Zoltán, az újpesti zsidó hitközség elnöke kért szót. Az ünnepségen jelen volt Deutsch László rabbi is. Az ünnepséget követően a városvezetés, a társadalmi szervezetek képviselői mellett a megemlékezés virágait elhelyezték mindazok is, akik szeretteikre emlékeztek. * A bronzból készült, angyalt ábrázoló szobor alkotója ismeretlen, a néhány éve felszámolt Németvölgyi úti temetőben állott. Többévi raktározás után, a Budapest Galéria ajándékaként került Újpestre. Hock Zoltán, az önkormányzat kulturális alpolgármestere mondott beszédet. (Háttérben a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar néhány tagja W Hárman az ökumenikus szertartás résztvevői közül (balról jobbra) Zsengellér József református lekész, dr. Visnyei Lajos kanonok, plébános és Szalay Tamás ezredes, protestáns tábori- püspök-helyettes VASTAPS Túlzás nélkül állítható, hogy szeptember 1-jén világsztárokat láthatott a Városháza dísztermében Újpest zeneszerető közönsége: az Amadinda ütőegyüttest. Alighanem kétféle ember van: aki még nem hallotta őket és ezért nem is tudja, mennyit veszített ezzel, és azok, akik egyszeri találkozás után is feltétlen hívévé szegődtek Rácz Zoltán, Holló Aurél. Bajtos Károly és Váczi Zoltán kvartettjének. Aki nem ismeri a műfajt, nem is sejti, hányféle idiofon (a hangszer testét megszólaltató) és membranofon (a hangszerre feszülő membránt megszólaltató) hangszeren játszanak az ütősök. Ravel: Le tombeau de Couperin (Couperin sírja) című négytételes zongoradarabját Holló Aurél hangszerelte marimbára, vibrafon- ra, harangjátékra. Az impresszionista hangulatnak különös lebegést adtak ezek a hangszerek, gazdagítva ezzel a mű tartalmáról eddig alkotott képünket. Nagyon szép példa a klasszikus muzsika ilyetén átdolgozásának létjogosultságára. Az együttes 1992 őszén japán turnén járt, ekkor kapta Holló Aurél az ihletet a Zen Gardens megkomponálására. A zen, mint a buddhista filozófia japán ága, művészetekhez is kapcsolódik, így a virágkötészethez, kertrendezéshez, irodalomhoz, zenéhez, festészethez, de még a teaszertartáshoz is. Egy elgondolkodtató zen buddhista példázat és az élmények hatása a Kompozícióból is átsüt a hallgatóra. A nagydob és a csapófa ritmikai feszültségteremtése, az okarinán, furulyán megszólaló sakuhachi-dallam, a kagylókürt és a gongok sokáig zengő rejtelmes hangszínei csodálatos hangulatot árasztanak a muzsikusokra és közönségükre egyaránt, akik talán megéreznek belőle valamit a zen lelkűiét és világlátás lényegéből. Az első részt indonéz tradicionális zene zárta. A többek által már hallott fémgamelán muzsikának van egy még hagyományosabb ága, a bambuszgamelán, ezt játszotta az Amadinda harsány jókedvvel a színes hangszereken, kiegészítve némi vokális részekkel. Szünet után megismerkedhettünk az együttesnek nevet adó nagy ugandai népi xilofonnal, az amadindával is, amelyen két játékos kétfelől egymásnak kiegészítő dallamokat és ritmusokat játA kegyelet virágai
