Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-25 / 11. szám
fiü ÚJPEST Aranyplakett és gálaműsor Hagyománnyá válik egy szép gondolat A Pécsi Sebestyén Általános és Zene Tagozatos Iskola diákjai és tanárai kitettek magukért. A gálaműsoron a siker csak közös lehetett. Minden produkcióból kitűnt: sokan vállaltak igazán sokrétű tevékenységet azért, hogy jó és szép legyen mindaz, amit bemutatnak. S méltó az iskola névadója,: Pécsi Sebestyén orgonaművész emlékéhez. Az Ifjúsági Ház színpadát betöltötte a szeretet, a jókedv az öröm. Nem csupán azért, mert a szép, a jó követéséről, a csúnya, a rossz elutasításáról „szóltak” a történetek, hanem azért is, mert a mondandókat örömmel, a legkisebb szerepet is nagy-nagy ambícióval, szívvel adták elő. Élmény volt nézni, hallgatni őket. Nem csoda hát, hogy a zsúfolásig megtelt színházteremben a taps, az elismerés is őszinte volt. Az Ifjúsági Ház „katedráján” Locsmándi Miklós- né igazgató asszony és Pécsi Sebestyén özvegye: Werner Mária A Pécsi Sebestyén-aranyplakettet első ízben ítélték oda a művész nevét viselő iskola két pedagógusának - dr. Rácz hívóménak és Takács Ervinnének (az „odaítélés” értékét növeli az a tény, hogy a pedagógus kollektíva véleménye volt a mérvadó) - valamint két 8. osztályos tanulójának - Németh Reginának és Salamon Orsolyának. A finom művű, elegáns aranymedált a művész felesége, Wemer Mária énekművész adta át. (Személyes, őszinte elismerést takart az a gesztus, hogy a művésznő dr. Locsmándi Miklósné igazgatónak is - nem kis meglepetésére - átadta az emlékplakettet.) * * Ági tanárnő - dr. Rácz Ishánné -, mint szerződéses pályakezdő, első sikerként azt könyvelhette el, hogy megszerette „ezt” az iskolát, s úgy tapasztalta, hogy őt is megszerették. A kölcsönös szimpátia immár három évtizede tart. Kapott ajánlatot más iskoláktól is, de ő - ma is inkább vállalva a sok időt rabló utazgatást - itt maradt újpesti pedagógusnak. Sok gyerekkel ismertette meg a biológia és kémia titkait. Azok az egykori kisdiákok ma bizalommal küldik hozzá gyerekeiket tanulni. Szereti Újpest családias hangulatát. Jó érzés, amikor ismerősként köszöntik az utcán. Tisztelettel és A másodikos ének-zene tagozatos osztály kisdiákjai örömmel adták elő műsorukat szeretettel. Azt mondja: az az igazi elismerés, a „pályadíj”, amikor volt diákjai örömmel közük: az általa közvetített ismeretek révén kerültek olyan érdeklődés, olyan tudásalap birtokába, amelyre „építkezhettek”, s pályaválasztásukhoz ösztönzést adott. Tanítványai közül szép számmal lettek vegyészek, gyógyszerészek, orvosok és helytállásuk erkölcsi siker is. Sikerei titka? Ha van ilyen, akkor bizonyára abban van, hogy a pedagógusi pályát igazi hivatásnak, szolgálatnak és egyben szép hobbinak tartja. Tanít önmaga élvezetére, játszva úgy, hogy a felfedezés öröme, a sikerélmény a gyerekeké legyen. Miközben a diák egy-egy magyarázat, bemutatás, kísérlet közben elgondolkozik a miérten, önmaga is rájön a titok nyitjára, s ez már elég az érdeklődés felkeltéséhez. A cél: a gondolkodva tanulás „megtanítása”. Örül, ha minderre rávezeti tanítványait, akiktől ragaszkodást, bizalmat, szeretetet kap. A bizalmat, sokévi munkája iránti elismerést véli abban is, hogy kollégái javaslata alapján elsőként kaphatta meg a Pécsi Sebestyén-plakettet. Őszintén örül ennek a gesztusnak, s igazán jólesett a diákok érdeklői dése és öröme is. Ági tanárnő nem lenne igazi pedagógus, ha beszélgetésünket nem azzal a jó hírrel zárná: diákjai közül most is többen jelentkeztek gimnáziumba biológia-kémia szakra. Lehet-e ennél reálisabb elismerése egy munkának?... * „Ha szereted a gyerekeket, akkor követelsz” - mondja Marika tanítónő - Takács Ervinné. S ez azt is jelenti: ha látja, hogy kis tanítványából „még többet ki lehet hozni”, mert tehetsége van a színvonalasabb munkához, ösztönzi, „hajtja” őket, ha kell korrepetál velük, segíti őket. Igaz, minden gyerekhez külön kell megtalálni azt a kiskaput, amelyen át meg lehet őt közelíteni. És milyen öröm mindkét félnek az első eredmény, az első siker. Tizenhat éve tanít az iskolában kisdiákokat. 1-4. osztályosokkal foglalkozik négy éven át. Mi tagadás, az első hónapok küzdelmesek gyerekeknek, tanítónak egyaránt. S bizony ebben az időszakban a tanításból sok időt elvesz a nevelés. Szerencsére a „szenvedés” után jön a kárpótlás. Amikor már kitűnik, hogy a soksok fáradozás nem hiábavaló. Ilyenkor szokta megállapítani: „már egy húron pendülünk”. Könyvekből ezt nem lehet megtanulni. Valahogy belülről jön mindaz, amivel a gyerekek értelmét, szívét megnyeri. „Örökké jár az ember agya, hogy például egy új tantárgy (amelyhez tankönyv sincs) bevezetésekor milyen módszerrel dolgozzon.” Sok esetben a kis lépésekben haladás vezethet csak eredményre. Szerencsére törekvéseiben a szülők is segítik, hiszen tudják, látják, hogy a gyerekek érdekét nézi. Tapasztalata: huzamosabb idő után a kisdiákok is „elismerik” a szigorúságot, a következetességet. Marika tanítónő naponta Római-fürdőről jár Újpestre. Nem sajnálja ezt a fáradságot, mert érzi: méltányolják őszinte törekvéseit. Ennek bizonyítéka a Pécsi Sebestyén-aranyplakett is. S tegyük hozzá: a saját közösség elismerése dupla elismerésnek számít... * Az iskola lépcsőjének első emeleti fordulójánál egy „óriás plakát” adja hírül: újra lesz palacsintaparti. S hogy ki rendezi? Hát a 8. z. Ennek a 8. z osztálynak egyik diákja Németh Regina is, aki sokoldalú szervező- és közösségi munkájáért kapta meg a rangos elismerést. Regina - mint mondja - barátkozó típus, szót tud érteni társaival, még a nem éppen szelíd fiúkkal is. (No meg a fiúk bizonyára becsülik cselgáncstudását is.) Reginának mindegy, hogy palacsintaparti, kirándulás, irodalmi szereplés megszervezéséről vagy éppen egy színmű szerepének elvállalásáról van szó - nem fog ki rajta semmi. A sárkány és a zöld lovagban ő a 7. sárkány. Versenyre neveztek be ezzel a színművel. Reginát nehéz sárkányként elképzelni, amint ölében cicájával ül a fotelben és szépirodalmat olvas. Mert hisz ő lírai alkat. Szépséget talál az irodalomban, a zenében éppúgy, mint a mondandójában értékes színházi előadásokban. S hogy örült-e a Pécsi Sebestyén-aranyplakettnek? Nagyon. Hiszen ez bizonyítéka annak, hogy ő szereti, szerette ezt az iskolát, és az iskola is szerette őt. Jó útravaló ez a további évekre is. * Amikor Salamon Orsolya, 8. a osztályos diáklány neve elhangzott a színpadon, az utolsó sorban ülő fiúk tetszésnyilvánítása mindent felülmúlt. Ebből nem volt nehéz következtetni népszerűségére. Orsi törékeny kislány. Ám nem így akaratereje, szervezőkészsége. Az iskolai pénzeket beszedni, rendezvényekre mozgósítani, mi tagadás olykor nem egyszerű feladat. Szerencsére ő szót tud érteni a fiúkkal is, akiken bizony sok múlik egy-egy versenyen, vetélkedőn. Jó példaként említi azt az ügyességi vetélkedőt, ahol főszerepet kapott az egyik nem éppen legszelídebb fiú is, ám jól megállta a helyét. Neki nagy része volt a győzelemben. Focizni is szokott, meg pingpongozni. Tavaly két lány focicsapat versenyzett egy görögdinnyéért. Az ő csapatuk nyert, csak hát ezután jött a baj, nem volt késük a dinnye felvágásához. így hát szegény dinnye sokfelé repedve tálalta önmagát. Orsi bevallja, színpadi szereplése nem volt olyan sikeres, mint rendszeres szervezőmunkája. Amikor megpróbálkozott egy vers elszavalásával, remegett, izzadt, lámpaláza erősebb volt, mint vállalkozói készsége. így hát lemondott a tapssal jutalmazott szereplésről. Nagy élmény számára, hogy megkapta a Pécsi Sebestyén-aranyplakettet. Anyukája ott volt az ünnepi eseményen, az első sorban ült, s könnyei örömkönnyek voltak... * Mindaz, ami a gálaműsor, s mindaz, ami az elismerést szolgáló aranymedál mögött van, azzal a gondolattal jellemezhető, amelyet a Kis herceg diákszereplői üzentek a színpadról: „ JóI csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan”...- in - i Egy villanás a műsorból: Horváth Vince - 6. z osztályos - pantomimszáma Németh Regina a 8. -bői Salamon Orsolya a 8. a-ból
