Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-25 / 11. szám
üjPEsr Kiteszik a „kirakatba”... Kiállítás a faipari szakközépiskolában * Vizsgaremekekkel készülnek az ötödikesek * Ősztől lakberendező-képzés indul Aligha szükséges a szemlélődő szakmai hozzáértése, hogy megállapítsa: míves munkák készülnek a Kozma Lajos nevét viselő faipari szakközépiskola műhelyeiben.- Megkezdődött a visszaszámlálás - fogalmazta a sietséget a végzősök egyike, amikor buz- gólkodása felől érdeklődöm, majd elvágva a dialógus fonalát vizsgaremeke fölé hajolt és csiszolóvásznával asszonyi gyöngédséggel pátyolgatta tovább az emberhez mindig is oly közel álló anyagot, a használati tárggyá nemesedő, nemrég még szálkás fát. A hozzátartozókon, szakembereken kívül a nagyközönséget is várják a kiállításra A végzősök vizsgamunkáiból május harmincadikétól június tizedikéig rendeznek az intézmény aulájában kiállítást. Az iskola vezetősége néhány éve úgy határozott, hogy a nagyközönség számára is lehetővé teszi a munkák megtekintését. De ezt már Koronka Lajos igazgató úr irodájában tudjuk meg, ahol szó esik a képzésről, kapcsolataikról, az innen kikerülők lehetőségeiről. A mai Deák Ferenc utcai korszerű intézmény jogutódja az 1883-ban létesült közép-ipartanodának. Az „örökösök” immár évek óta új épületben - a negyedik évfolyam érettségijére építve - öt év alatt képeznek technikusokat. Mintegy félezer diák tanul nappalin. A nappalin kívül levelező tagozaton is folyik az oktatás, más intézményekben érettségizettek két év alatt szerezhetik meg a technikusi oklevelet. Érettségizettek lévén közismereti tantárgyakat már nem tanulnak, az imént említettek számára tehát a délutáni órákban folyik az oktatás. Idén ősztől - első alkalommal önköltséges áron - érettségi bizonyítvánnyal, jó rajzkészséggel rendelkező fiatalok részére egy évfolyamos szakmai képesítést adó lakberendező és lakberen- dezésicikk-eladó tanfolyamot indítanak. Az ajánlattevők és nem az álláskeresők állnak sorba? Szakmai kitekintésük sorában feltétlen említésre érdemes, hogy jó kapcsolatot építettek ki a Deák Ferenc utcai épületben székelő Országos Asztalos és Faipari Szövetséggel, a kamarával, a soproni faipari és erdészeti egyetemmel és egyéb intézményekkel. A hazaiakon kívül meglévő külhoni kapcsolataikat is ápolják, különösen annak tudatában, hogy hazánkban a belsőépítészet, az otthonok esztétikus kialakítása a világ élvonalától több évtizeddel elmarad. A szakközépiskola célja tehát, hogy olyan szakembereket engedjenek útjukra, akik ismereteik, kreativitásuk alapján alkalmazzák a korszerű eljárásokat, eligazodnak a különböző stílusok, divatirányzatok között és nem utolsósorban alakítsák, formálják a magyarországi közízlést. S hogy az iskolának, az itt folyó oktatásnak, oktatóknak, végzősöknek mekkora az ázsiójuk, mi sem jellemzi jobban, hogy a végzősök legjobbjaiért konkrét állásajánlatokkal majdhogynem sorban állnak a jó szemű vállalkozók. Adalékként még annyit: a most bemutatandó vizsgamunkák legjobbjait - amelyeket egyébként haza lehet vinni, hiszen az íróasztaltól kezdve a bár- szekrényig sok minden készül - ősszel a kőbányai szakvásáron is láthatják az odalátogatók. Mit mondanak lehetőségeikről a legilletékesebbek? Hárman ülnek velem szemben a végzősök közül, s ebben az állásszűke időszakban önkéntelenül adódik a kérdés: milyen jövő elé nézhetnek az alma mater oltalmából kikerülők? Vajon lesz-e alkalmuk egyáltalán konvertálni ismereteiket, hiszen az épületasztalosi teendőktől az egyéni vállalkozók adózásáig sok mindenről tanultak a könyvtárral, tornacsarnokkal, CNC gépekkel „felszerelt” iskolában. Ketten: Pálmai Attila és Lampen Péter a soproni egyetemre készülnek, Kristek András pedig - talán líraibb egyéniségének köszönhetően - hangszerkészítőnek képezi magát tovább és - teszi hozzá - meg is szólaltatja majd a keze alól kikerülő hangszereket. Mindhárman nyugtázzák, hogy tavaly a végzősök kilencven százaléka azonnal elhelyezkedett, s az előrejelzések szerint, ez tanult szakmájukban az idén is így lesz. Magabiztosan vallják - s ez mindenképpen örvendetes -, hogy egyáltalán nem tartanak a jövőtől.- rendek * Aki az érettségi utáni kétéves technikusi képzés, netán az ősszel induló lakberendezői tanfolyam, vagy egyéb iránt érdeklődik, a 169-6011-es telefonszámot hívhatja, ahol minden információt megkap. j Citeratalálkozó ■ ! A citera keleti hangszerekből alakult ki, hozzánk azonban érdekes módon nyu- j gátról került be. Itt, Magyarországon továbbfejlődött, tájegységenként más-más 1 formát - így hangzást - vett fel. Az ötvenes években fedezték fel újra, ekkor | alakultak citerás zenei csoportok és csakhamar egyre többen lettek a citerát újra I felfedező lelkes fiatalok. A citera hódító útja még ma is tart, egyre többeket ra- ! gad meg ez az érdekes népi hangszer, amelynek népszerűségéhez nagymérték- I ben hozzájárul, hogy igen gyorsan elsajátítható rajta annyi játéktudás, hogy ki- I ki önmagát és baráti körét elszórakoztathatja. A citera fontosságát - népszerű- sí sége mellett - növeli az is, hogy „önkísérő” hangszer lévén, kiválóan alkalmas népdalok és népi táncok kíséretére is. Május 4-én, szombaton rendezték meg Káposztásmegyeren az országos cite- ! ratalálkozót. Szomorú, hogy erre a kulturális eseményre éppen kerületünkből Í jött el igen kevés érdeklődő. A találkozót a Himnusszal nyitották meg, ezt követte egy nagyon kedves anyák napi köszöntő, melyet a tiszakécskei Kodály és a káposztásmegyeri Sóvirág citerazenekar adott elő. Rövid megnyitó után az ország különböző tájairól érkezett citera- és népdalcsoportok mutatták be tudásukat. Jöttek Mezőberényből, Zalaegerszegről, Hantosról, a Felvidékről és még számtalan helyről. A csapatok különböző korosztályúak voltak, nyolc csapat fiatal szívű idős, tizenhat ifjúsági és tizenhét gyermekcsoport vett részt a találkozón. A helyi csapat is igen jól szerepelt. Szécsiné Simonyi Szilvia, a NOÉ káposztásmegyeri Híd csoportjának elnök asszonya a találkozó létrejöttének „hátterét” így magyarázta: Nyaralás alkalmával ismerkedtünk meg a Tiszakécskei Nemzetközi Citera Táborral. A gyermekeimnek nagyon tetszett az ottani élet, így elmentünk a következőre is, ekkor már másokat is vittünk magunkkal. Az évek során egyre többen lettünk, pályázatot írtunk az önkormányzathoz, támogatást kaptunk. 1993• • • ban hét citerára nyertünk pénzt egy pályázat során, és megalakítottuk a NOÉ helyi citeraegyüttesét. Hat taggal indultunk, nem telt el sok idő, annyian lettünk, hogy az Erkel Gyula Zeneiskolában sikerült egy népzenei tagozatot létrehoznunk, ahol még ma is 30-40 gyerek tanul citerázni. A nagyobbak különváltak és elindultak a saját útjukon. Ok a Sóvirág citerazenekar, tizenkét tagjuk van és nevelik az utánpótlást. A zenetanár Hódmezővásárhelyről, a művészeti vezető Hatvanból jár ide." (Beszélgetésünk közben újabb csapatok léptek színre, szép népi dallamok csendültek fel, melyeket gyakran énekkel kísértek. Az AMK ebédlőjében az érdeklődők mézeskalácsot süthettek, de lehetett térítőkét, szőtteseket és citerákat is vásárolni.) Az első alkalommal hét csapat érkezett, másodszorra tizenhét zenekar jött el, most negyvenegy együttes van jelen. Ezek a találkozások a citeratáborban szövődött barátságokat hivatottak erősíteni, illetve azt szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket. A mostani találkozónak a millecentenárium miatt is nagy jelentősége van, hiszen magyarságunk ápolásának a citera is eszköze. ”... (Klopp Katalin ifjú művésznő magyar néptáncokat mutatott be. az újpesti nyugdíjasok pedig népdalokkal készültek. ...) A citera meglepő módon formálja a gyerekeket. Néhány sérült gyerek is jár hozzánk, akik fejlődését nagyon segíti a zene, a közös élmények és az, hogy itt fontosnak tartják és szeretik őket. ”... A rendezvény végén - igazi profik - a Bem Folklór Egyesület néptáncegyüttese tartott táncházat. így ért véget ez a „maratoni”, több mint hétórás találkozó. Akik ott voltak, egy nagy élménnyel lettek gazdagabbak, köszönet érte a rendezőknek. Gerevich Tamás Egymásra találtak 6
