Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-15 / 8. szám
Cl I PEST ——■ wmmmammmmmammmmmmmmmmmamu Kutyabaj (Sebaj?!) Nem a büntetés a cél - mondják a közterület-felügyelők A kutya az ember segítőtársa. Legalábbis úgy maradt meg a köztudatban, hogy sohasem hagy bennünket cserben. íme, a legodaadóbbak kicsiny újkori barlangjaikba, a lakótelepre is elkísérik gazdáikat. De nemcsak az új életformához kor- csosított szobakutyák élnek a panelrengetegben, hanem nagy térigényű, borjú nagyságú óriások is. Tartásuk a városban különösen nehéz és költséges, mégis sokan vállalják. A baj akkor kezdődik, amikor kedvencünk mások életét keseríti meg. Nem könnyű hozzáidomítani egy kutyát a városi léthez, és sajnos, nem is mindenki próbálkozik ezzel. Czebe Ferenc és Sztoia László az újpesti polgármesteri hivatal közterület-felügyelői, feladataik közé tartozik ellenőrizni a kerületben, hogy betartják-e az ebtartási jogszabályokat? Egy 1993. évi önkormányzati rendelet foglalkozik a kutyatartással - tájékoztat Sztoia László -, de készül már az új fővárosi rendelet tervezete. Az önkormányzati rendelet előírja, hogy pórázzal, szájkosárral kell ellátni a kutyákat minden esetben, amikor leviszik őket sétálni. Az ebek erre kijelölt helyen, kanálisnyílás közelében végezhetik a dolgukat, vagy a gazdának el kell a „maradványokat” takarítani az állata után. A boltokban olcsón hozzá lehet jutni e célra tervezett papírlapátokhoz és zacskókhoz.- Mennyire van foganatja a munkájuknak?- Annyit sikerült elérni, hogy ha meglátják a szolgálati autót, felteszik az állatokra a pórázt és a szájkosarat. De amint látótávolságon kívül értünk, újra leveszik. Nem léphetünk fel eléggé hatékonyan az ilyen esetekkel szemben. Az emberek általában személyi igazolvány nélkül mennek kutyát sétáltatni, sőt gyakran kiskorúak. Ez eleve kizárja minden további intézkedés lehetőségét. Arra is volt már példa, hogy az intézkedő ellenőrt sértegették vagy ráuszították a kutyát. De a bírság összege is nevetségesen alacsony. Vannak közös akcióink a rendőrséggel, ezek eredményesebbek.- Gondolom, hogy a lakosság körében is van ebből fakadó vita.- Hogyne. Több kismama tett már bejelentést, hogy a környék kutyái abba a homokozóba pisz- kítanak, amelyikben a gyermekük játszik. Ezek az állatok egyébként sem valók a panelházba: zavarják mások nyugalmát. Retigeteg panasz érkezik, de amíg meg nem változik a jogszabály, nem tehetünk sokat.- Vannak sikeresen befejezett ügyeik?- Kevés. Egy alkalommal a Király utcában körülbelül ötször figyelmeztettünk valakit, hogy ne engedje szabadon a kutyáját. Mivel ez nem hatott, elmentünk a lakására. Egyszerűen becsapta előttünk az ajtót, de egyébként ezzel nem követett el semmiféle vétséget. A gondnoktól kérdeztük meg az illető nevét, s ennek alapján a népesség-nyilvántartóból kikerestük az összes egyéb személyi adatát. Csak ezután lehetett feljelenteni.- Megoldás lenne az ebadó bevezetése?- Segítene a helyzeten. Az első időben feltehetően ugrásszerűen nőne az elhagyott kutyák száma, de idővel megoldódnának a mostani áldatlan állapotok. De igazi áttörést az jelentene, ha az emberek gondolkodása változna. Beülünk a szolgálati autóba. Első állomásunk az Aschner Lipót tér.- Névtelen bejelentés érkezett - mondja Sztoia László -, hogy erősen duhajkodnak itt a kutyások, a gyerekek pedig fociznak. A levélíró ez utóbbit valamiért rossz néven vette. De kivizsgálunk minden, még elsőre komolytalannak tűnő, vagy amint látja, névtelenül érkező ügyet is. Ma már negyedszer járunk erre, de nem láttuk, hogy bárki is randalírozott volna. Befordulunk a térre. Kis játszótér, focipálya. Az egyik padnál néhány fiatal, megkötött kutyával. Ez még nem nevezhető duhajkodásnak.- Sok téves vagy alaptalan bejelentés érkezik?- Igen. Ennek egyik oka, hogy egyesek így próbálják bemártani az ellenségeiket. De a legtöbbnek lehet valamiféle valóságalapja.- Vajon tudják-e az emberek, hogy egy kiskutya beszerzésével milyen kötelezettséget vállalnak?- Sajnos, jó részük nincs tisztában ezzel. Ezek az állatok nem megszokott környezetükben élnek, hanem egy milliós nagyvárosban. Ebből fakadóan is élnek bizonyos elvárások, normák a kutyatartókkal szemben. És ők ezeket a rendeleteket, rendelkezéseket nem ismerik.- Ha valaki szeretne felvilágosítást kapni erről, hová forduljon?- Természetesen hozzánk, a polgármesteri hivatalhoz, a közterület-felügyelőséghez. Nagyon szívesen segítünk és adunk tájékoztatást bárkinek. Ha útközben valahol megkötetlen kutyát látunk, valamelyik közterületfelügyelő szól a gazdájának, hogy kösse meg. Valóban jellemző, hogy a kutyasétáltatók viszik a pórázt, és csak akkor teszik kedvencük nyakába, ha úgy ítélik meg, hogy az állat biztonsága ezt megköveteli. A parkok és más, gépkocsitól nem háborított területek nem tartoznak ezek közé. Mégis: a figyelmeztetés elegendő ebben az esetben. Hiszen végeredményben nem az a cél, hogy minél több embert büntessenek meg, hanem, hogy megszűnjenek a nemkívánatos jelenségek. Bár egy ilyen megrovás után a gazdik közül sokan hanyagul megrántják a vállukat, és csak annyit mondanak magukban: „kutyabaj”! Jüllich András Tájékoztatásul közöljük az Újpesten kijelölt ebfuttató helyeket:- a Dugonics, Aradi és Pozsonyi utca között, a MÁV felöli oldalon,- a Madridi, Berlini, valamint a Főműhely utcák közötti páratlan oldal, .- az Erdősor utca északi üres területe a Szilas patakig,- a Tímár és Nyitrai utca, valamint a Dunasor között, a Duna felé eső terület,- Külső Szilágyi út és a vasút közötti terület. Látogatóban A G. E. Tungsram Rt. Budapesti Fényforrásgyárának vendége volt április 5-én Demszky Gábor főpolgármester és Vajda Pál főpolgármester-helyettes. A gyárlátogatáson és a részvénytársaság munkáját bemutató megbeszélésen a vendégek tapasztalatokat szerezhettek a G. E. Tungsram legújabb kutatási és fejlesztési eredményeiről. (Fotó: Zalka István)
