Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-27 / 11. szám
üjPEsr Dr. Mrázik Zoltán és „mesterségük címere” Amikor a Bau-Boys - volt Dunabau 43 - Menedzser Oktató Tanácsadó és Humán Szolgáltató Kft. ismertetőjét elolvastam, miszerint fiatalokat és felnőtteket, munkanélkülieket és vállalkozókat a legkülönfélébb mesterségekre tanítanak, úgy éreztem, közelebbről meg kell ismerjem ezt a hosszú nevű céget. Mert tessék csak belegondolni! Az Erzsébet utcai öreg háztömbben, ha valaki elég szorgalmas és lelkes, megtanulhatja akár a központi fűtés- és csőhálózat-szerelést, az épületburkolást, az építésszerelést, az ácsmunkát és állványozást, a bádogosságot, hogy csak a szerintem legizgalmasabbakat említsem a sokféle megtanulható mesterség közül. Azt hiszem, azért is keltette fel az ismertető az érdeklődésemet, mert ebben a nagy nemzeti társasjátékban, ahova eljutottunk, egyre többen érezzük, ha sok mesterséghez értünk, ha még több ismeret megszerzésére törekszünk, akkor kevésbé vagyunk tehetetlenek, amikor újra nekirugaszkodunk valami másnak. És ezáltal erőt, biztatást nyerhetünk. Ki időt nyer... Ha lenne egy kamaszkodú fiam, akkor aggódó anyaként elmennék Bau-Boysékhoz, és Dr. Mrázik Zoltán ügyvezető igazgatótól azt kérdezném, hogy a gyakorlati képzéssel töltött évek, vagy a szakmai tanfolyamok után milyen eséllyel indulhat egy fiatal az állásszerzésért folyó harcba? Dr. Mrázik Zoltán erre azt felelné, hogy garantálni semmit sem tudnak! De aki éveket nyer, életet is nyerhet... Legalábbis ezt a következtetést vontam le abból, amit elmondott:- Amióta 1990 nyarán az egykori 43. sz. Állami Építőipari Vállalat oktatóinak töredékéből megalakultunk, és beköltöztünk ide az Erzsébet utcába, több mint félezer tanítványunk szerzett szakképzettséget. Harminc százalékuk a mi oktatóink révén jutott munkahelyhez. Sokan persze nem jutottak azonnal munkához. Esetleg a képzés után, az építőipari cégek válsága miatt, hamarosan az „utcára kerültek”. Mégis, legalább addig a két-három évig, amíg a gyerekek itt tanulnak az általános iskola elvégzése után, az élet nagyobb megpróbáltatásaitól némileg védettek, és fejleszthetik képességeiket. • Ezek az érvek számomra meggyőzőek. De milyen a szaktanárok fölkészültsége, és a műhelyek műszerezettsége elég korszerű-e? 6 A szakmunkástanulók, a szakmai képzésben itt részesülő értelmi fogyatékos tanulók, a különböző szintű viszgákra fölkészítő felnőtt tanfolyamok tanulói nyolc-tizenkét fős kis csoportokban sajátítják el a mesterségbeli fogásokat. A gépek, műszerek folyamatos fölújításáról, cseréjéről igyekszünk gondoskodni, átlagos életkoruk 10 év körüli. A tanári karban olyan rutinos oktatókat foglalkoztatunk, akik közül többen vállalkozóként is sikeresnek bizonyultak. A gyakorlati képzésben különböző szakközép- és szakmunkásképző iskolákkal együtt dolgozunk, és a partnerekkel kötött megállapodás értelmében heti váltásban történik az elméleti és gyakorlati képzés az iskolákban, illetve itt. • A gyengébb képességű, úgynevezett speciális osztályokban tanuló növendékek képzése miben tér el a többiekétől? — Ők még kisebb létszámú csoportokban tanulnak. Nem a hároméves, hanem a két esztendeig tartó alapfokú, betanított munkás oklevelet nyújtó osztályokban szerzik meg a szakmai alapismereteket. A sikerrel vizsgázóknak ezt követően tanácsoljuk, hogy a felnőttkornak szakmunkásvizsgára fölkészítő tanfolyamain nálunk tanuljanak tovább. Tapasztalatunk az, hogy a speciális osztályok tanulói is lehetnek kiváló szakemberek, ha nem hiányzik a szorgalom belőlük, és megkapják a szükséges pedagógiai segítséget. Sokszor pedig szorgalmasabbak és pontosabbak, mint átlagos képességű társaik. • Ismeretes, hogy a szakmunkásképzés válságos helyzetét nemcsak a korábbi nagyvállalati struktúra bukása idézte elő, hanem az is nehezíti a gondok orvoslását, hogy a képzés rendkívül költséges, miközben a közoktatási és szakképzési törvény értelmében az első szakma megszerzését nyújtó alapképzés ingyenes. Márpedig a Bau Boys Kft. magánvállalkozás! Mint ilyen, nyilvánvalóan arra törekszik, hogy nyereséges legyen. Hogyan jutnak hozzá a működéshez, a megélhetéshez nélkülözhetetlen pénzhez?- A művelődési és munkaügyi szaktárcák nyújtotta térítések és támogatások nem elégségesek. Különböző pályázatok, alapítványok révén is igyekszünk hozzájutni plusz tőkéhez. Emellett az iskola új tulajdonosának az a terve, hogy a korábbinál több, jelentősebb bevételt hozó vállalkozásokból is kivesszük a jövőben a részünket. Egyébként azt tapasztaljuk, hogy a környékbeli vállalkozók mindinkább felfigyelnek ránk. Közülük többen jelentkeztek a gyerekek gyakorlati képzésére. Szaktanárok irányításával ezenkívül 300 forintos rezsiórabérért, különböző szakmunkákat végeznek tanulóink Budapesten s a környékbeli településeken. A munkák minőségét a tanári ellenőrzés szavatolja, és az áraink is vonzóak. Legföljebb az lehet kifogás, hogy a tanulók - lévén kezdők - lassúbbak. A Csörsz utcai indián A korábban szanálásra ítélt, de oktatóközpont által szépen helyreállított Erzsébet utcai ház tanműhelyeiben folyamatosan dolgoznak a növendékek. Az asztalos-tanulók egyike Balogh László. Sokadmagával a készülő Csörsz utcai Szórakoztató Központ székeit alakítja. A másodéves tanuló háta mögött sámlik halmaza. Ezek közül egy 25 centis mini példányt kiemelek. Tudakolom, a mű alkotója mit érdemel? Laci a sámlicskát kézbe veszi, gondosan körbeforgatja, majd megfontoltan közli: ezért a munkáért 4- es osztályzat adható. A faragás és csiszolás kiváló, de az alsó összekötő eleme ronda. Kiderül továbbá, hogy a sámlihegyet elsőéves inaskák gyártották. Ezzel az első munkával is megszerettetik velük a szakmát. Később persze már igényes feladatok jönnek. Úgy, mint ajtójavítás, ajtókészítés, ablakkeretgyártás, tükör- és képkeret-alakítás, asztalok és székek... Az igazgató ezután újabb termekbe, Oktatókabinetekbe vezet. Föltűnő, hogy itt mindenütt minden tiszta. Sőt! A szerszámokat rejtő, névre szóló ládi- kákban is takaros rend van. Úgy látszik, hogy az oly sok megbízhatatlan, slampos és silány munkát végzők és magukat iparosnak mondók, nem itt tanultak... A bőrdíszműves műhelyben végre-valahára már lányok is tanulnak. Méghozzá elsöprő többséget alkotnak. Az egyetlen széken azonban - kell-e mondjam? - egy férfi gubbaszt talpig feketében. A behe- mótot körbejárom. Amikor aztán szemtől szembe kerülünk, kiderül, hogy a „méretes indián” most alakult a lányok keze nyomán. A fura figura a Csörsz utcai Szórakoztató Központ egyik központi dekorációja lett. A szabászati részleges szakoktató irányításával most készítik hozzá az indián bőrökkel fedett függönyt és a különleges tegezdíszítéseket.- Ez a megbízás, amelyen immár több hete dolgozunk, nagyon fontos számunkra - jegyzi meg az igazgató. - Reméljük, hogy a Csörsz utcai létesítmény méltó módon reprezentálja azt, hogy itt Újpesten olyan iparosokat képezünk, akik értik és szeretik mesterségüket, és a kerület számtalan felújításra váró háza és lakása mihamarabb megszépül a kezük nyomán. Hosszú távon ugyanis nem kétséges, hogy az építőipari pangásnak is vége lesz. És ismét megnő az igény a korszerű technológiát alkalmazó iparosok iránt. Egri Tamara BSBHÜ Mi jön a sámli után?
