Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-05-27 / 11. szám

Ül PEST Június 10-e ünnep lesz számukra Káposztásmegyer: Szentháromság plébániaközpont Otthon érezheti magát itt minden közösséget kereső ember ,Mint élő kövek épüljetek lelki templommá. ” (Péter apostol) Itt, Káposztásmegyeren először az a kölcsönös szere- teten alapuló lelki templom épült fel, amely biztatást, erőt adott ahhoz, hogy a Szentháromság kőtemplom (és plébánia) is felépüljön. S nem is akármilyen!- Ez egy csoda - mondják azok, akik nagy-nagy szeretettel bábáskodtak itt, már a gondolat megszüle­tésétől kezdve a felépült falakon végzett utolsó simí­tásig. Például Dombai Mária építészmérnök, akit a templom megvalósításának szervezésére kértek fel, s aki őszintén örül annak, hogy csodaszép lett ez a sokfunkciós épületegyüttes. Néhány nap múlva sor kerül a templom ünne­pélyes felszentelésére, ám itt már most is folyamatos hitélet részesei lehetnek a lelki életüket gondozó hí­vek. Valójában mi is az említett csoda? A templomhoz közvetlen kapcsolódó épületegyüt­tes létrehozása abból a gondolatból fakadt, hogy le­gyen az a hívek olyan találkozóhelye, ahol családok, idősek, egyedülállók és fiatalok egyaránt otthon érzik magukat, s ahol otthont találhatnak más vallásúak is, sőt minden közösséget kereső ember. A tervezők: B Greskovics Klára és Becker Gábor ezt a gondolatot adták vissza sikeres tervükben. A hívogató szeretetet az épületbe belépő azonnal érzi. Az a hivalkodás nélküli szépség, amelyet maga az épitészeti stílus ad, jó érzéssel tölti el az embert. A bejárati előcsarnokból balra lévő kis kápolnát már mindennap felkeresik néhány meghitt percre az imád­kozni akaró hívek. A holland támogatással berende­zett kápolna hangulatos, színes üvegablakai olasz és magyar művészek modem munkáit dicsérik. Több száz ember befogadására képes az a nagyte­rem, ahol a vasárnapi szentmiséken tűi hangverse­nyekre, ünnepi rendezvényekre, sőt még szilveszteri és farsangi összejövetelekre is sor kerülhet. Az előcsarnokból lépcső vezet az altemplom mo­dem urnatemetőjébe. A tekintet itt először a Pieta fáj­dalmával találkozik, majd távolabb a feltámadás szimbóluma ad megnyugvást. A több mint 1600 urna befogadása mellett gondoltak azokra is, akiknek csu­pán emléktábla-állításra van lehetőségük, hiszen a tiszteletadás ilyen formája is lelki szükséglet. Már az előcsarnokban feltűnik a templomtér és a földszintes épületrész közötti kis belső kert, amelyet U alakban vesz közre az épület két szintje. Több iro­da, hitéleti foglalkozásokra - például felnőtt hittanó­rákra - alkalmas kisebb terem, illetve három szociális nővér lakása kapott itt helyet. A Szociális Testvérek rendjéhez tartozó nővérek az élet sebeinek gyógyítá­sát vállalták, szolgálva a lakótelepieket. Ebben a házban sok embernek van igényéhez „iga­zodó” helye. Tornászhatnak itt a mozgássérültek, van kondicionáló- és tornaterem fiataloknak, a gyerekmeg­őrző Kis Vakond óvodában belépéskor színes ma­muszkák várják a kicsiket, s míg a mama, a nagymama ügyes-bajos dolgait intézi, ők vidáman játszadozhat­nak, énekekkel, s mi több a nagyobbak angol szavak­kal ismerkedhetnek. No, és létezik úgynevezett kari- tászbolt is, ahol valamivel olcsóbban kapható alapve­tő élelmiszer. Mint mondják: egy „sokszemközti” beszélgetésen egy fiatal megkérdezte Feri atyától: mi az, hogy temp­lom, szabad-e ott például vidámnak lenni, nevetni? A választ itt erre maga a sokfunkciós „templomház” adja meg. S talán először furcsa volt a húsvéti szentmisén gitárzenével kísért ének, ám megtalálta a telkekhez ve­zető utat, és különösen a fiatalok fogadták örömmel. Csoda-e, ha az első esküvő eseményszámba megy? Az 1989-ben megtett első valóságos ténytől - ami­kor is a főváros ingyen telket adott a templom- és plé­bániaegyüttes építésére - a feltétetek megteremtéséig, az elképzelések megvalósításáig minden óriási tettnek számított. Fáradhatatlan és hihetetlen akarattal bíró vezetője, segítője volt mindennek dr. Tomka Ferenc atya, teológiai professzor, akinek segítséget kérő sza­vára őszinte készséggel és tettekkel válaszoltak hol­land, német, osztrák, olasz egyházak, alapítványok és hívek egyaránt. A Szentháromság plébánia és a káposztásmegyeri hívek most ünnepre készülnek. Június 10-én, 9 óra­kor, dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek szen­teli meg az épületegyüttest mindazok jelenlétében, akik valamilyen módon segítették a megvalósítást. S ott lesznek azok a hívek, akik magukénak tudhatják ezt a szép templomot, örömet, lelki békét találva ott... — m­(Köszönet Sillye Jenőnek, Dombai Máriának és Bo- nyár Zoltán gondnoknak, akik szíves kalauzok voltak az épületegyüttes megismertetésében.) Mint arról korábban már rövid tudósításban beszá­moltunk, az önkormányzat és a tisztiorvosi szolgálat tá­mogatásával áprilistól nephrológiai (vesebetegség irá­nyú) szűrőprogram kezdődött Újpesten. Dr. Bertkő László szociális alpolgármestert erről az új szolgáltatásról kérdeztük, s ő elismeréssel nyilatko­zott a Nephrocentrum Alapítvány kezdeményezéséről, amelynek köszönhetően pluszszolgáltatásként új szű­rési lehetőség egészíti ki a kerületi lakosság egészség- ügyi ellátását. A Nephrocentrum Alapítványt vesebetegek hozták lét­re azzal a céllal, hogy a betegség kezeléséhez szüksé­ges vérszűrés feltételeit biztosítsák. Ez az alapítvány működteti az egykori Hargita étterem épületében a mű- vese-állomást, és a kerületi székhelyű alapítvány tagjai­nak szakmai tapasztalata, fölkészültsége és kezdemé­nyezőkészsége révén kezdődött el a szűrési program is. Az alpolgármester azt is elmondta, hogy az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által kiírt pályá­wmmm——a— zatot elnyervén az alapítvány - a kiírási feltételek sze­rint - ez év végéig elnyert nyolcszázezer forintos támo­gatással végzi el a szűrőprogramot. A munkához, amely az újpesti háziorvosok által gondozott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedők neph­rológiai szűrését jelenti, azonban az OEP által nyújtott összeg önmagában még nem lett volna elég, mivel a dialízisállomáson ehhez szükséges vizsgálóhelyiség és az ultrahang-diagnosztika nem áll rendelkezésre. A megoldást végül az jelentette, hogy a fővárosi és az új­pesti önkormányzat egyaránt hozzájárult a megvalósí­táshoz oly módon, a Károlyi Kórház ambulanciáján tör­ténik a beutalt betegek fogadása, és a Király utcai házi­orvosi rendelő ultrahangállomásán, önkormányzati fi­nanszírozással vizsgálják a betegeket. Mindez azt jelenti, hogy az újpesti önkormányzat, a fővárosi önkormányzat kórháza, továbbá az alapítvány összefogásával megkezdődhettek a szűrések. A meg­valósítás - húzta alá az alpolgármester - lényegében három elemből épült fel. A program jelentősége az, hogy a háziorvosok által beutalt gondozottak időben részt vesznek a célzott szűréseken; a felkészült neph- rológus szakorvos és az önkormányzat által rendelke­zésére bocsátott vizsgálóműszerek révén kiszűrt vese­betegek kezelése időben megkezdődhet. A korai be­tegségfelderítésnek köszönhetően a művesekezelésre szoruló, de azt időben megkezdő betegeknek nagyobb az esélyük a veseátültetésre is. Az önkormányzat hétszázezer forintnak megfelelő összeggel járult hozzá a megvalósításhoz, s a heti há­romszor három órányi, újpesti kórházbeli nephrológiai rendelési idő az intézmény jobb kihasználtságát is je­lenti. Dr. Benkő László kórházi adjunktus, aki mint ismere­tes társadalmi megbízatásban látja el alpolgármesteri tisztét, azt is megjegyezte, hogy a lakosság érdekében történő hasonló jellegű további összefogásokat öröm­mel támogatná, hiszen az ilyen kezdeményezések szétaprózva, szűkös pénzügyi keretek közé szorítva kevésbé eredményesek, mint a példa szerinti össze­hangoltak. Egri Tamara

Next

/
Thumbnails
Contents